Menü
  • Elme és lélek
  • Párkapcsolati munkanélkülisèg

Párkapcsolati munkanélkülisèg

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez. Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni.

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez.

Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni hasznavehetetlenül, céltalanul, tétlenül.

A munkanélküliség lehúzza az embert lelkileg. És ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember a párkapcsolatában „munkanélküli”. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Ha a párunk annyira önálló és boldog, vagy annyira magába fordul és boldogtalan, hogy nem tudunk részt vállalni az életében, akkor egyre inkább hasznavehetetlennek fogjuk érezni magunkat. Hiszen alapvető igényünk, hogy segíteni tudjuk a párunk életét.

TUDATOSAN ADJUNK ÉS VÁLLALJUNK SEGÍTŐ SZEREPET EGYMÁS ÉLETÉBEN!

A két példa alapján érdemes átgondolnunk néhány kérdést a saját kapcsolatunkban is:

A párunk mennyire tud segíteni, szerepet vállalni az életünkben?

És mi az ő életében?

Kikérjük olykor a tanácsát?

És ő a miénket?

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben! Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy segítsen nekünk, sőt, kérjük meg, hogy segítsen nekünk! És fordítva: mi is vegyünk részt a párunk életében! Arányosan, egyenlően, oda-vissza.

Mindenki jobban érzi magát egy olyan baráti összejövetelen, ahol nemcsak a házigazda készül, hanem a vendégek is hoznak valamit, ami az asztalra kerül. Jó hozzájárulni a közös vacsorához. Sőt, kell, hogy hozzájáruljunk a közös vacsorához!

Engedjük hát meg a párunknak is, hogy hozzájáruljon az életünkhöz! Nemcsak nekünk lesz ettől sokkal jobb, hanem neki is! Sokan nem is gondolják, hogy mennyire szétrombolhatja a párkapcsolatukat a párkapcsolati munkanélküliség.

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy nőként „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben. Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy a párunk segítse az életünket!

  • A rovat további cikkei

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?