Menü
  • Elme és lélek
  • Párkapcsolati munkanélkülisèg

Párkapcsolati munkanélkülisèg

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez. Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni.

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez.

Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni hasznavehetetlenül, céltalanul, tétlenül.

A munkanélküliség lehúzza az embert lelkileg. És ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember a párkapcsolatában „munkanélküli”. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Ha a párunk annyira önálló és boldog, vagy annyira magába fordul és boldogtalan, hogy nem tudunk részt vállalni az életében, akkor egyre inkább hasznavehetetlennek fogjuk érezni magunkat. Hiszen alapvető igényünk, hogy segíteni tudjuk a párunk életét.

TUDATOSAN ADJUNK ÉS VÁLLALJUNK SEGÍTŐ SZEREPET EGYMÁS ÉLETÉBEN!

A két példa alapján érdemes átgondolnunk néhány kérdést a saját kapcsolatunkban is:

A párunk mennyire tud segíteni, szerepet vállalni az életünkben?

És mi az ő életében?

Kikérjük olykor a tanácsát?

És ő a miénket?

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben! Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy segítsen nekünk, sőt, kérjük meg, hogy segítsen nekünk! És fordítva: mi is vegyünk részt a párunk életében! Arányosan, egyenlően, oda-vissza.

Mindenki jobban érzi magát egy olyan baráti összejövetelen, ahol nemcsak a házigazda készül, hanem a vendégek is hoznak valamit, ami az asztalra kerül. Jó hozzájárulni a közös vacsorához. Sőt, kell, hogy hozzájáruljunk a közös vacsorához!

Engedjük hát meg a párunknak is, hogy hozzájáruljon az életünkhöz! Nemcsak nekünk lesz ettől sokkal jobb, hanem neki is! Sokan nem is gondolják, hogy mennyire szétrombolhatja a párkapcsolatukat a párkapcsolati munkanélküliség.

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy nőként „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben. Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy a párunk segítse az életünket!

  • A rovat további cikkei

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.