Menü

Párkapcsolati munkanélkülisèg

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez. Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni.

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez.

Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni hasznavehetetlenül, céltalanul, tétlenül.

A munkanélküliség lehúzza az embert lelkileg. És ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember a párkapcsolatában „munkanélküli”. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Ha a párunk annyira önálló és boldog, vagy annyira magába fordul és boldogtalan, hogy nem tudunk részt vállalni az életében, akkor egyre inkább hasznavehetetlennek fogjuk érezni magunkat. Hiszen alapvető igényünk, hogy segíteni tudjuk a párunk életét.

TUDATOSAN ADJUNK ÉS VÁLLALJUNK SEGÍTŐ SZEREPET EGYMÁS ÉLETÉBEN!

A két példa alapján érdemes átgondolnunk néhány kérdést a saját kapcsolatunkban is:

A párunk mennyire tud segíteni, szerepet vállalni az életünkben?

És mi az ő életében?

Kikérjük olykor a tanácsát?

És ő a miénket?

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben! Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy segítsen nekünk, sőt, kérjük meg, hogy segítsen nekünk! És fordítva: mi is vegyünk részt a párunk életében! Arányosan, egyenlően, oda-vissza.

Mindenki jobban érzi magát egy olyan baráti összejövetelen, ahol nemcsak a házigazda készül, hanem a vendégek is hoznak valamit, ami az asztalra kerül. Jó hozzájárulni a közös vacsorához. Sőt, kell, hogy hozzájáruljunk a közös vacsorához!

Engedjük hát meg a párunknak is, hogy hozzájáruljon az életünkhöz! Nemcsak nekünk lesz ettől sokkal jobb, hanem neki is! Sokan nem is gondolják, hogy mennyire szétrombolhatja a párkapcsolatukat a párkapcsolati munkanélküliség.

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy nőként „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben. Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy a párunk segítse az életünket!

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.