Menü
  • Elme és lélek
  • Párkapcsolati munkanélkülisèg

Párkapcsolati munkanélkülisèg

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez. Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni.

Egy párkapcsolatban fontos, hogy segítsük egymás életét. Tennünk kell egymásért! Ez azonban nem csak a párunk miatt fontos. Nekünk is kimondottan szükségünk van arra, hogy érezzük: hozzá tudunk járulni a másik életéhez.

Aki volt már valaha – akár csak néhány hónapig is – munkanélküli, tudja nagyon jól, hogy milyen rossz az, amikor otthon kell ülni hasznavehetetlenül, céltalanul, tétlenül.

A munkanélküliség lehúzza az embert lelkileg. És ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember a párkapcsolatában „munkanélküli”. De pontosan mit is jelent ez a kifejezés?

Ha a párunk annyira önálló és boldog, vagy annyira magába fordul és boldogtalan, hogy nem tudunk részt vállalni az életében, akkor egyre inkább hasznavehetetlennek fogjuk érezni magunkat. Hiszen alapvető igényünk, hogy segíteni tudjuk a párunk életét.

TUDATOSAN ADJUNK ÉS VÁLLALJUNK SEGÍTŐ SZEREPET EGYMÁS ÉLETÉBEN!

A két példa alapján érdemes átgondolnunk néhány kérdést a saját kapcsolatunkban is:

A párunk mennyire tud segíteni, szerepet vállalni az életünkben?

És mi az ő életében?

Kikérjük olykor a tanácsát?

És ő a miénket?

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben! Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy segítsen nekünk, sőt, kérjük meg, hogy segítsen nekünk! És fordítva: mi is vegyünk részt a párunk életében! Arányosan, egyenlően, oda-vissza.

Mindenki jobban érzi magát egy olyan baráti összejövetelen, ahol nemcsak a házigazda készül, hanem a vendégek is hoznak valamit, ami az asztalra kerül. Jó hozzájárulni a közös vacsorához. Sőt, kell, hogy hozzájáruljunk a közös vacsorához!

Engedjük hát meg a párunknak is, hogy hozzájáruljon az életünkhöz! Nemcsak nekünk lesz ettől sokkal jobb, hanem neki is! Sokan nem is gondolják, hogy mennyire szétrombolhatja a párkapcsolatukat a párkapcsolati munkanélküliség.

Bármire is jutottunk, a jövőben nagyon figyeljünk arra, hogy nőként „adjunk munkát” a párunknak a saját életünkben. Olyat, amiből érezheti, hogy szükségünk van rá! Engedjük, hogy a párunk segítse az életünket!

  • A rovat további cikkei

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.