Menü

PCOS: tünetek, kezelés, diéta és hasznos tanácsok

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) összetett hormonális zavar, és bár a pontos oka még nem ismert, valószínűleg genetikailag kódolt zavarról lehet szó. Mit kell tudni a kórképről?

A PCOS , azaz policisztás ovárium szindróma gyakorisága nagyjából akkora hazánkban, mint a cukorbetegségé. Az anyagcsere betegsége, hátterében örökletes inzulinrezisztencia áll, amely ráadásul igen könnyen, egy terhelés inzulinvizsgálatból kideríthető. A "genetikától" és életmódtól függően a betegség mindenkinél másképp jelenik meg. Ha a kórképet nem ismerik fel, vagy nem kezelik megfelelően, a PCOS metabolikus szindrómához, cukorbajhoz, szív- és érrendszeri betegségekhez és ösztrogénfüggő daganatok kialakulásához vezet. Pedig a PCOS kezelhető, érdemes tehát megismernünk, hogy időben felismerhessük!

A laborvizsgálatok (szabad andogén-index, DHEAS, androsztendion, LH/FSH arány, inzulinszint,prolaktinszint) főként a hasonló tüneteket okozó, más betegségek kizárása miatt elengedhetetlenek. Az inzulinrezisztenciára (IR) cukorterheléses vizsgálattal derül fény, a vércukor- és inzulinszintek utalhatnak jelentős inzulin-túltermelődésre.

Az ultrahang is elengedhetetlen: a ciklus elején kell elvégezni, amikor még fejlődésnek indult tüsző nem zavarhatja az értékelést. A policisztás ováriumok a következő képet mutatják: mindkét petefészekben egyenként legalább nyolc, 10 mm-es átmérőt el nem érő ciszta vagy az ováriumok térfogata 10 ml-t meghaladja.

Az inzulinrezisztencia és a PCOS kezelésének egyik alapja a limitált, napi ötszöri alkalomra osztott szénhidrátbevitel. A szénhidrát mennyisége sem túl kevés (ezért nem jó, ha a betegek azt mondjak, hogy én nem eszem szénhidrátot), sem túl sok nem lehet, általában 160 gramm naponta - de lehet 120 és 200 gramm között mozogni kivételes esetben, főleg, ha valakinek fogyni kell (120 gramm), vagy terhes (200 gramm).

Ha valaki tartja azt a diétát, amit az inzulinrezisztenciára előírnak, az a napi 5 étkezés mellett nem nagyon lehet éhes. Lassan felszívódó szénhidrátokból egy keveset azonban megengedhetünk magunknak, ezek pedig például a répa , az alma, a paradicsom, paprika, retek, uborka vagy éppen a gomba.

Akkor sem nyúlhatunk nagyon mellé, ha olyan rostokat nassolunk, melyek nem szívódnak fel (például búza- vagy zabkorpát), és remekül csökkentik az étvágyat is.

Mi az a Niann-terápia?

A bőrünk feszessége korunk előrehaladtával egyre romlik, ennek is lehet a következménye a narancsbőr. A Niann-terápia egy remek megoldás lehet erre.

Csontritkulás: mit tehetünk a megelőzés érdekében?

A csontritkulás hosszú éveken át tünetmentesen alakulhat ki, ezért gyakran csak egy váratlan törés hívja fel rá a figyelmet. A betegség kockázatának ismerete, a korai felismerés és a tudatos életmód azonban sokat segíthet a megelőzésben.

Nyáron sem elég a napsütés – a D-vitamin és a napkárosodott bőr regenerálásának titkai

Sokan úgy gondolják, hogy a nyári hónapokban felesleges foglalkozni a D-vitamin-pótlással, hiszen ilyenkor bőségesen süt a nap. A valóság azonban ennél jóval árnyaltabb. Bár a napsugárzás valóban segíti a szervezet D-vitamin-termelését, életmódunk, a fényvédők használata és a bőr egészségének megőrzése miatt nyáron sem biztos, hogy elegendő mennyiséghez jutunk.

Hőség és hideg – hogyan növeli a szélsőséges időjárás a stroke kockázatát?

Az elmúlt években egyre gyakrabban tapasztalhatunk rendkívüli időjárási helyzeteket. Nyaranta hosszú hőhullámok nehezítik a mindennapokat, télen pedig rövid idő alatt jelentős lehűlések érkezhetnek. A klímaváltozás következtében a szélsőséges hőmérsékletek egyre gyakoribbá válnak, ami nemcsak a komfortérzetünket befolyásolja, hanem az egészségünket is komolyan veszélyeztetheti.

Gyermekkori elhízás: honnan tudhatjuk, hogy baj van?

A gyermekkori elhízás világszerte egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent, és Magyarország sem kivétel. A túlsúly már gyermekkorban is hatással lehet az egészségre, ezért fontos, hogy időben felismerjük, ha egy kisgyermek testsúlya már meghaladja az egészséges tartományt. De vajon honnan tudhatjuk, mikortól beszélünk túlsúlyról vagy elhízásról?