Menü

PCOS: tünetek, kezelés, diéta és hasznos tanácsok

A policisztás ovárium szindróma (PCOS) összetett hormonális zavar, és bár a pontos oka még nem ismert, valószínűleg genetikailag kódolt zavarról lehet szó. Mit kell tudni a kórképről?

A PCOS , azaz policisztás ovárium szindróma gyakorisága nagyjából akkora hazánkban, mint a cukorbetegségé. Az anyagcsere betegsége, hátterében örökletes inzulinrezisztencia áll, amely ráadásul igen könnyen, egy terhelés inzulinvizsgálatból kideríthető. A "genetikától" és életmódtól függően a betegség mindenkinél másképp jelenik meg. Ha a kórképet nem ismerik fel, vagy nem kezelik megfelelően, a PCOS metabolikus szindrómához, cukorbajhoz, szív- és érrendszeri betegségekhez és ösztrogénfüggő daganatok kialakulásához vezet. Pedig a PCOS kezelhető, érdemes tehát megismernünk, hogy időben felismerhessük!

A laborvizsgálatok (szabad andogén-index, DHEAS, androsztendion, LH/FSH arány, inzulinszint,prolaktinszint) főként a hasonló tüneteket okozó, más betegségek kizárása miatt elengedhetetlenek. Az inzulinrezisztenciára (IR) cukorterheléses vizsgálattal derül fény, a vércukor- és inzulinszintek utalhatnak jelentős inzulin-túltermelődésre.

Az ultrahang is elengedhetetlen: a ciklus elején kell elvégezni, amikor még fejlődésnek indult tüsző nem zavarhatja az értékelést. A policisztás ováriumok a következő képet mutatják: mindkét petefészekben egyenként legalább nyolc, 10 mm-es átmérőt el nem érő ciszta vagy az ováriumok térfogata 10 ml-t meghaladja.

Az inzulinrezisztencia és a PCOS kezelésének egyik alapja a limitált, napi ötszöri alkalomra osztott szénhidrátbevitel. A szénhidrát mennyisége sem túl kevés (ezért nem jó, ha a betegek azt mondjak, hogy én nem eszem szénhidrátot), sem túl sok nem lehet, általában 160 gramm naponta - de lehet 120 és 200 gramm között mozogni kivételes esetben, főleg, ha valakinek fogyni kell (120 gramm), vagy terhes (200 gramm).

Ha valaki tartja azt a diétát, amit az inzulinrezisztenciára előírnak, az a napi 5 étkezés mellett nem nagyon lehet éhes. Lassan felszívódó szénhidrátokból egy keveset azonban megengedhetünk magunknak, ezek pedig például a répa , az alma, a paradicsom, paprika, retek, uborka vagy éppen a gomba.

Akkor sem nyúlhatunk nagyon mellé, ha olyan rostokat nassolunk, melyek nem szívódnak fel (például búza- vagy zabkorpát), és remekül csökkentik az étvágyat is.

Nyugalom a rohanásban – így őrizheted meg a mentális egyensúlyod a mindennapokban

A modern életvitel tempója sokszor felülmúlja a szervezet alkalmazkodóképességét. A folyamatos információáradat, a munkahelyi nyomás és a teljesítménykényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy nehéz megtalálniuk a lelki egyensúlyt. Pedig a mentális egészség megőrzése nem luxus – hanem alapfeltétel ahhoz, hogy jól működjünk testileg és lelkileg egyaránt.

Hogyan csökkenthetjük a demencia kockázatát tudatos életmóddal?

A demencia – amelynek leggyakoribb formája az Alzheimer‑kór – komoly kihívás mind az érintettek, mind a hozzátartozóik számára. Egyre több kutatás mutat rá, hogy bár a genetikai tényezők nem befolyásolhatók, az életmódbeli kulcselemekkel jelentősen csökkenthetjük a kialakulás esélyét.

Autofágia: a test folyamatos tisztító mechanizmusa

A legtöbben nem is hallottak róla, azonban van egy rejtett képességünk, ami sejtszinten fiatalítja a testünket, ez az autofágia. Jelentése szó szerint „önevés”, de ez nem valami hátborzongató folyamat, hanem az egyik legtermészetesebb és leghasznosabb dolog, amit a szervezetünk tehet önmagáért. Ez a ciklikus regeneráció segít megszabadulni a felesleges, sérült alkotóelemektől, hogy helyet adjon az újaknak.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Amit a BEMER-terápiáról tudni érdemes

Egy kezelés, amivel segíthetjük a test öngyógyító folyamatait, ez a BEMER-terápia. Nézzük, miről is van szó.