Miért jár a korral a koránkelés?

Persze van, aki már fiatalabb korában is a nap első sugaraival vagy épp a madárcsicsergéssel ébred, de legtöbbünk egyetért abban, hogy bármit megadtunk volna iskolásként azért, hogy csak egy kicsivel tovább pihenhessünk reggelente. Egyáltalán nem ritka, hogy a fejlődő szervezet több pihenéssel töltött órát vagy épp alvást igényel, azonban a leggyakrabban elhangzó vigasztaló mondat az, hogy majd pihenünk, ha megöregszünk, hiszen nyugdíjas korunkban majd ráérünk erre. A probléma csak az, hogy a szervezetünk épp ellenkezőleg gondolja.

Bár sajnálatos, ám ez egy teljesen normális jelenség. Igaz, a genetika is befolyásolja valamelyest, hogy valaki mennyit és hogyan alszik. Ma már tudjuk, hogy vannak ’éjjeli bagoly’ típusú emberek, akik sokkal aktívabbak a késői órákban, valamint jobban teljesítenek, ha nem kell korán felkelniük, illetve vannak azok, akik maguktól is könnyen felébrednek akár reggel 6-kor és sokkal aktívabbak mentálisan és fizikálisan is a korai órákban.

Azonban a genetikától függetlenül életünk során végbemegy egy olyan folyamat, ami miatt egyre kevesebb alvásra van szükségünk, ahogy eltelik felettünk az idő.

Egyrészt, ahogy öregszünk, az agyi aktivitás is csökken. Ennek következményeképp kevésbé érzékeli jól az olyan külső tényezőket, melyek meghatározzák, hogy a nap mely szakaszában járunk. Ilyen tényezők például a napfény, a nap állása, illetve a fizikai aktivitásunk. Ahogy idősödünk, kevesebb időt töltünk aktívan vagy közösségben, így kevésbé érzékeli agyunk azt, hogy mikor ér véget a nap.

Persze az is egy fontos tényező, hogy az időskorral természetes módon romlik a látásunk, így kevésbé érzékeljük a napfényt, vagyis a szervezet hamarabb fogja elkezdeni termelni a melatonint, mely másnéven ’alváshormonként’ ismert. Ettől hamarabb érezzük magunkat fáradtnak, hamarabb fekszünk le aludni, így pedig hamarabb is fogunk felkelni majd reggel.

Szerencsére tehetünk azért, hogy jobban, esetleg többet aludjunk felnőttként vagy idősebb korban. Segíthet, ha több időt töltünk a szabadban délután és este, valamint ameddig csak lehet, kerüljük a sötétséget. Minél tovább tartózkodunk napfényben, esetleg valamilyen erősebb, mesterséges fényben, annál később kezdi el a szervezetünk termelni a melatonint, mely hatására elálmosodunk.

Szintén segíthet, ha kerüljük az alkoholos italokat lefekvés előtt, ugyanis bár az alkoholtól jellemzően könnyebben elalszunk, magát az alvást, pontosabban annak minőségét negatívan befolyásolhatja. A nyugtalan alvás ahhoz vezet, hogy korábban felébredünk, illetve fáradtabbnak érezzük magunkat a nap folyamán, ami után még nehezebb este tovább ébren maradnunk.