ADHD felnőttkorban

Sokan nem tudnak róla, de az ADHD azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nemcsak gyermekkorban létezik, hanem felnőttkorban is előfordulhat. A felnőttkori ADHD legtipikusabb tünetei a hiperaktív jegyek (belső nyugtalanság, állandó mozgékonyság) és az lobbanékonyság, türelmetlenség.

Az iskoláskorú gyermekek 3-9%-a szenved ADHD-ben, felnőttkorban pedig ennek a zavarnak az aránya 1-4%. A betegség konkrét okai között a koraszülést, dohányzást, fejsérülést, oxigénhiányt említik, s szakértők szerint fiúknál gyakrabban fordul elő.

Felnőttkorban a szakértők szerint a kiváltó okok között jó néhány befolyásoló tényező van, mint például a genetika, a külső és belső környezeti hatások és bizonyos szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogok).

Sokáig kizárólag gyermekkori zavarnak tartották, amely a felnőttkorra „kinőhető”, de ma már tudják, hogy az esetek több, mint felénél a tünetek egy része felnőttkorban is fennáll és kezelést igényel.

A felnőttkori figyelemzavar esetén a napi feladatok ellátása is problémát jelenthet, hiszen ezek a betegek türelmetlenek, nehezebben koncentrálnak, könnyen elterelődik a figyelmük, hamar megunnak dolgokat, nem figyelnek a részletekre, nagyobb hibaszámmal dolgoznak a munkahelyükön és a memóriájuk is gyengébb.

A hiperfókuszálás egy igencsak jellemző tünetük, ami azt jelenti, hogy nehéz arra figyelniük, ami nem érdekli őket, ám ami motiválja és felkelti érdeklődésüket, abban teljesen el tudnak merülni, ez lehet jó oldaluk is és kevésbé jó tulajdonságuk is.

A feledékenységük szinte mindennapos, nehéz rendszerezniük és észben tartaniuk a feladataikat, az információkat, ezért gyenge szervező képességgel rendelkeznek.

Munkáikat gyakran halogatják, gyakran elkésnek, dolgaikat elveszítik, vagy elfelejtik, hova tették. Határidős feladataikat olykor elfelejtik, ezért a munkavégzésben ez a betegség igencsak akadályozza őket.

Egy felnőttkori figyelemzavarban szenvedő személy sokszor nem bírja kivárni, amíg a másik fél elmondja a mondandóját, gyakran félbeszakítja a beszélőt, türelmetlen a kommunikációban, mások szavába vág, túlkiabál másokat, magatartása szociálisan nem mindig megfelelő.

Nehezen irányítják érzelmeiket és gyakran éreznek frusztrációt, melyet nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kezelni, emiatt stresszessé, robbanékonnyá és túlérzékennyé válhatnak. A felnőttkori hiperaktivitás hasonlít a gyerekkori betegséghez, ugyanúgy megjelenik egyfajta belső nyugtalanság, mint a gyerekeknél.

A betegség kezelésére hatásosak a nem gyógyszeres és a gyógyszeres terápiák egyaránt, melyekkel a tünetek jó része enyhíthető, orvosolható. A nem gyógyszeres terápiák közé sorolható a kognitív viselkedésterápia, a meditáció.