Menü
  • Életmód
  • Szoláriumfüggőség, azaz tanorexia

Szoláriumfüggőség, azaz tanorexia

Tanorexia. Nem túl ismert szó, mégis létező probléma. Szoláriumfüggőséget jelent és felmérések szerint 4 emberből 1 érintett ebben a betegségben. A tanorexia éppen olyan káros szenvedélybetegség, mint a drogfüggőség. Aki tanorexiában szenved, mértéktelenül sok időt tölt barnulással, szoláriumozással.

A szoláriumfüggőség külföldi neve az angol „tanning” szóból ered.

A szoláriumfüggőségnek is vannak jól látható jelei, egyrészt túlzásba vitt napozásának következménye a túlzott barna bőrszín, mely borzasztóan káros és veszélyes, arról nem is beszélve, hogy olykor bizarr külsőt is eredményez.

A kozmetikusok és bőrgyógyászok évek óta óva intenek a túlzott szoláriumozástól, van, aki már az enyhe formájától is, ám sajnos sokan egyáltalán nem hallgatnak ezekre a figyelmeztetésekre és mértéktelenül barnára süttetik magukat.

A nők többsége úgy gondolja, hogy a barna színnek köszönhetően vékonyabbnak és sportosabbnak tűnnek, vannak, akik a nyaralásra és a strandszezonra akarnak barnább színben pompázni, ám a függők többsége egész évben a megengedettnél gyakrabban látogatja a szoláriumot.

A tanorexiában szenvedők függőségét jól szemlélteti, hogy egyáltalán nem félnek a következményektől, hiányzik az önkontroll.

Ők nem törődnek a korai bőröregedéssel, a bőrrákkal és a rosszindulatú elváltozásokkal, melyekre a szakemberek folyamatosan emlékeztetnek.

A tanorexiában szenvedők naponta látogatják a szoláriumokat, akár többet is felkeresnek, nem törődve a veszélyekkel és kockázatokkal. Számukra egyetlen és legfontosabb cél, hogy minél barnábbak legyenek és ezt a bőrszínt minél tovább megőrizzék.

A tanorexia valódi függőség és sajnos elmondható az is, hogy a betegek többsége kamasz, ennek okát pedig a közöségi oldalak és a média keltette hamis képeknek lehet tulajdonítani, melyekre egyre többen akarnak hasonlítani.

Egyes szakértők szerint az egész éves barnaságra vágyó szoláriumfüggők éppúgy viselkednek, mint az alkoholisták, akik nem tudják letenni az italt, vagy a láncdohányosok, akik nem tudnak leszokni a dohányzásról. Ezek a függők képtelenek egyedül leszokni káros szenvedélyükről és szakértői segítségére lenne szükségük.

  • A rovat további cikkei

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

Megfázás ellen hagymával: három immunerősítő házi gyógymód

A hagyma, a méz és a gyömbér régóta része a házi praktikáknak. A hűvösebb hónapokban sokan fordulnak a természetes alapanyagokhoz, ha kapar a torkuk, folyik az orruk vagy enyhíteni szeretnék a megfázás kellemetlen tüneteit. Bár ezek a módszerek nem helyettesítik az orvosi kezelést, egyes házi készítmények segíthetnek a komfortérzet javításában és a tünetek enyhítésében.

Miért fájnak ősszel jobban az ízületek?

Ahogy beköszönt az ősz, egyre többen tapasztalják, hogy merevebbek az ízületeik, nehezebben indul a reggel, és a korábban megszokott mozdulatok is kellemetlenné válnak. A térd, a csípő, az ujjak vagy éppen a vállak fájdalma különösen azoknak okozhat gondot, akik ízületi kopással, gyulladásos betegséggel vagy régebbi sérüléssel élnek. De vajon valóban az időjárás áll a háttérben, és mit tehetünk azért, hogy az őszi hónapokban is könnyebben mozogjunk?

Térképnyelv: mitől alakul ki, és mit tehetünk ellene?

A nyelvünk állapota sokat elárul szervezetünk működéséről, betegségeinkről, és egészségünk állapotáról.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.