Menü

Hogyan gyógyít a csend? Mi a csendterápia?

„Csak akkor beszélj, ha a csendnél értelmesebbet tudsz mondani!” (Gandhi)

A csendre mindenkinek nagy szüksége van. Miért? Mert jót tesz az egészségünknek, elcsendesíti az elmét, megnyugvást hoz a lelkünknek, az elménknek. Minden nap időt kell szakítani arra, hogy a csendet meghallgassuk. A csendterápia gyógyít.

Egyre több szakember gondolja úgy, hogy a stresszes mindennapok és a zajos világ okozza számos betegségünket, szinte megőrülünk olykor a hangzavarban, melyek megterhelik is idegrendszert és ezáltal a hormonháztartásra is hatással vannak, ezért a csendre mindennél nagyobb szükségünk van.

Nem könnyű ezt kivitelezni például egy társasházban. Lakótelepen nőttem fel, így tudom, milyen vékonyak a falak és hangos a környezet, épp ezért kell a lehető leggyakrabban keresni a csendet. Használhatunk füldugót például, hogy éjjel tudjunk pihenni, körül vehetjük magunkat zöldnövényekkel, hiszen kutatások támasztják alá, hogy ezek elnyelik a zajt és alkalmazhatjuk a csendterápiát.

Mi történik a csendterápián, hogy teremthetjük meg?

Nos kikapcsolunk minden zajforrást, televíziót, rádiót, ne menjenek a háztartási gépek sem, csukjuk be az ablakot, szűrjük ki az utcazajt, csendesítsük le a lakást. Ne csináljunk semmit, csak üljünk, vagy feküdjünk nyugodtan, csukjuk be a szemeinket, próbáljunk elmélyülni a gondolatainkban.

A legtöbb ember, ahogy hazaér bekapcsolja a tévét, vagy a rádiót, elindítja a mosógépet, egy -két kattintás a számítógépen és máris minden zaj a nyakunkba szakad, pedig ilyenkor a legnagyobb szükségünk a tiszta és tökéletesen zajmentes néma csendre lenne. Ettől nyugszunk meg, nem a televízió híráradatától, a pittyegő messenger üzenetektől, a berregő mosogatógép hangjától, a szomszéd fűnyírójától, a háttérzenétől, hiszen így a saját gondolatainkat sem halljuk.

Sokszor a beszéd is felesleges! Nagyon sokat beszélünk feleslegesen, ami energiát vesz el.

Kutatások sora igazolja, hogy a zajos környezetben élők gyakrabban szenvednek a magas vérnyomástól, jobban károsodik az idegrendszerük, és jelentősebb a pszichés terhelés is számukra. Ha hosszú távon hangzavarban élünk, az a gyermekeknél is súlyos idegrendszeri- és alvászavarokat okozhat.

Aki szereti a csendet, nem jelenti azt, hogy magányos, vagy befelé forduló, sokkal inkább tudja, hogy mire van szüksége a szervezetének, hogyan csendesítheti le az elméjét, hallhatja meg saját gondolatait, ezáltal hogyan töltheti fel energiával saját magát.

A csendtől nem félni kell, hanem épp ellenkezőleg! Használjuk bátran, rendszeresen és merítsünk belőle erőt, energiát, nyugalmat!

Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai

Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?

Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet

Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.

Watson-coaching

A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.

Amikor nincs kinek elmondani – a magyarok kétharmada egyedül küzd a lelki nehézségekkel

Van, amikor nem történik semmi különös, mégis azt érezzük, hogy elfáradtunk. Túl sok a feladat, kevés az idő, állandóan ott motoszkál bennünk a pénzügyi bizonytalanság, a munkahelyi elvárás vagy éppen a családért érzett felelősség. Beszélnénk róla, de sokszor nincs kinek. Egy friss felmérés szerint a magyarok jelentős része éppen így éli meg a lelki nehézségeit.

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.