Menü

A 10 legjobb kutyafajta kisgyerekes családokba

A kutya az ember legjobb barátja, az egyik legszebb mondásunk nem véletlen ilyen ismert és népszerű. Az állatoktól kapott feltétel nélküli, tiszta és őszinte szeretet és hűség, ami miatt családtagnak számítanak. Vajon kisgyerekek mellé milyen kutyatípusokat keressünk, melyik a legideálisabb a kicsik mellé? Ennek nézünk ma utána!

A boxerek fizikai erejük és testfelépítésük miatt ismertek és híresek, ám ha eddig nem tudtuk, elmondom, szakértők szerint remek családtagok is. Játékosak, jó természetűek, a gyerekek kedvencei.

Az újfunlandi kutyusokról is ezt tartják, türelmesek és gondoskodóak, nagy méretük miatt kissé ijesztőnek tűnhetnek, de remek társak a családban a gyerekek mellé.

Az örök és nagy kedvenc…a dalmata kutyusok. Nagy mozgásigényükre tekintettel kell lennie a leendő gazdiknak, ám tökéletes családi kutyafajták, hatalmas energiájuknál már csak a szívük nagyobb, érzékeny, embert szerető állatok.

A labradorok elképesztően barátságos állatok, nagyon szeretetre éhesek és szerintem sokak szívébe belopják magukat pár pillanat alatt, a gyerekek emiatt is hamar elfogadják őket, megbízható állatok, a gyerekek tökéletes játszópajtásai. Nagyon szeretnék egyet.

A bordeaux-i dogok a kis „gyűrött pofijukkal” szintén olyanok, mint egy ölelgetnivaló pihepuha plüsskutyus, kiváló családtagok, a gyerekekkel nagyon barátságosak, kedvesek és szeretik az emberi közelséget.

Léteznek az úgynevezett óangol juhászkutyák, akiket még ajánlanak a családoknak csemetéik mellé, bohókás, játékos kutyusok, emiatt is imádják őket a kicsik.

Az amerikai staffordshire terrier az egyik legintelligensebb és legokosabb kutyafajta, nagyon szereti az embereket, erős testalkatú kutyus, ezért nem az újszülöttek és totyogók barátja, inkább a 7-8 évesnél idősebb gyerekek számára ajánlott társ.

A sorból ki nem hagynám a beagle kutyusokat, már a nevük leírtával mosolyog szemem, legcukibb kutyafajta, barátságos, aranyos, játékos, pajkos. Gyerekek mellé nagyon jó választás.

Aki egy mopsz gazdija lesz, azok a kanapén való elnyújtózáshoz és lustálkodáshoz választottak kiváló barátot, kényelmes, aranyos kis állatkák, szeretnivaló ráncaikkal hamar belopják magukat a felnőttek – és még hamarabb a gyerekek- szívébe.

A kis bichon bolognese vagy havanese mint a plüssmacik, kinézetük miatt mindenki szereti őket, nagyon kis bújósak, játékosak, aranyosak, szófogadóak, nagyon szeretik a gyerekek őket. Bármelyik kutyust is választjuk csemetéink mellé, a felelős állattartásra felhívnám a figyelmet, s ezt kell nevelni, közvetíteni gyermekeink felé is, hiszen - bár némelyik küllemre egy tökéletes, cuki plüsshöz hasonlít – ezek élő állatok, akikről gondoskodni kell. Kérem, ezt sose felejtsék el!

Használt ruhát venni menő!

Sokan szeretik a használt ruha piacot, hiszen fantasztikus és egyedi darabok bújnak meg olykor-olykor a túrkálókban, ami manapság már egyáltalán nem kínos dolog.

Mi okozza az utazás utáni depressziót?

Tapasztalták már, hogy nyaralásból hazatérve szomorú hangulatuk lett? Ez az úgynevezett nyaralás utáni depresszió, amely egyáltalán nem ritka jelenség. Szerencsére az ilyenkor fellépő rosszkedv különböző módszerekkel enyhíthető.

Óvjuk okoseszközeinket, gyógyszereinket a melegtől!

Nem csak az emberek viselik nehezen a kánikulát, hanem a technológiai eszközök is megsínylik a szélsőséges időjárást. Az extrém időjárás nem csak az emberek életét nehezíti meg, de használati tárgyainkban is kárt tehet.

Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek

Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.