Menü
  • Életmód
  • Mit üzen a testbeszéd?

Mit üzen a testbeszéd?

Nem szeretnék kommunikációelmélet órát tartani a kedves olvasóinknak (bár történetesen azt is tanítom) mégis azt gondolom érdekes téma a testbeszédünk, a kommunikációnk, s az, amit a testbeszédből kiolvashatunk.

Mi is az a testbeszéd? Ha röviden szeretném megfogalmazni, akkor a testbeszéd egy közvetítő tényező az emberi kommunikációban. Nem verbális kommunikáció, mely természetes kísérője a verbális kommunikációnknak, az emberek közötti kapcsolatteremtés egyik formája.

Közvetve (levél, telefon, chat, email), vagy közvetlenül (pl. személyesen), de mindig kommunikálunk. Születésünk óta. Érzéseinket, gondolatainkat, szándékainkat kommunikációval fejezzük ki, minden közlésünk egyfajta kommunikáció, még a hallgatásunk is az.

A verbális kommunikáció a beszédet, írást jelenti, míg a non-verbális kommunikáció elemei közé tartozik a mimika, a mozgás, a testtartás, a gesztusok, az öltözködés.

A mimika az arcizmaink mozgásával jön létre, mely árulkodik hangulatunkról. A tekintet sokmindent elárul. Nem hiába a mondás: a szem a lélek tükre, nézésünkben szinte minden benne van. A tekintetünkkel sok érzelmet ki tudunk kifejezni.

A gesztikuláció is a testbeszéd egyik kifejezőeszköze, lehet akaratlagos és tudatos, illetve akaratlan.

Nem-verbális kommunikációs elem a testtartás, mely sokkal többet elárul rólunk, mint hinnénk, hiszen jelentősége van két ember elhelyezkedésének, a köztük lévő távolságnak, a háttérnek.

Az öltözködés is kapcsolódik a témához, hiszen a megjelenésünk mindig kommunikál rólunk, jelez, közöl valamit a személyiségünkről. Az öltözék, a hajviselet, a kiegészítők, jelvények vagy egy egyenruha egyértelmű információt közöl.

A kommunikációelméletet kutatók szerint a kommunikáció verbális része a közlések 35 %-át, míg a non-verbális a 65 %-át teszi ki.

A szavaink az információt adják át, a mimika, a testtartás, a gesztusok pedig érzelmeket fejeznek ki, s sok mindent elárulnak az emberről, gyakran többet, mint amennyit szeretnénk megmutatni magunkból. Sokatmondó egy hamis mosoly, egy felemelt vagy összehúzott szemöldök, egy gúnyos hanglejtés, egy testtartás vagy karba tett kéz.

A non-verbális kommunikáció eszközei megerősítik vagy megváltoztatják a verbális kommunikációt, nyomatékot adnak a szavainknak, vagy azokat. A kommunikációnk akkor hiteles, ha a verbális és a nem-verbális kommunikációnk harmóniában van egymással, mindkettő ugyanazt közli.

  • A rovat további cikkei

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Közeleg az autók télre való felkészítése

Aktuálissá vált az autók télre való felkészítése. Vannak, akik minden évben megteszik ezt figyelmeztetés nélkül is, azonban szerintem senkinek sem árt átismételni a teendőket. Nemsokára itt a tél. Ja, már itt is van.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.