A sehová sem tartozás nyomasztó érzése
- Dátum: 2022.06.25., 15:56
- Szabó Máté
- képek:pexels.com
- család, egyén, falu, kivetettség, magány, támogató közeg, tartozás, város
Sokszor kérdezhetjük azt magunktól, hogy mi a célunk ebben a világban? Sokszor csak azt érezzük, hogy sodródunk az árral, egyik dologból kezdünk bele a másikba, mindeközben viszont évek telnek el, mi pedig a saját buborékokban éljük a mindennapjainkat. Közben arról álmodozunk, hogy mit kellett volna másképp csinálni, és feltehetjük magunkat a kérdést, hogy hogyan akarjuk leélni az egész életünket?
A boldogságra és a különböző életutakra nincs kitalált séma. Azt, hogy mit jelent sikeresnek, boldognak és a saját életünkkel elégedettnek lenni, mindenkinek magának kell kitalálnia. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikkel boldogok és elégedettek vagyunk. A negativitás, és a mindennapok által okozott bizonytalanságok, aggodalmak mindig jelen lesznek az életben. Azonban az önmagunkban való bizalommal, és kitartó munkával elérhetjük azt, hogy megtaláljuk a saját helyünket és közegünket a mindennapokban.

A sehová sem tartozás érzése pedig egy idő után elszigeteltté, levertté teszi az embert, ami ellen mindenképpen tenni akarunk. Ebben az érzésben pedig az a legnyomasztóbb, hogy érezhetjük akkor is, mikor közösségben vagyunk. Valamint kiüresedettnek érezhetjük magunkat egy párkapcsolatban, vagy éppen egy családban is, ehhez az érzéshez pedig nagymértékben hozzájárul a mindennapok megszürkülése és monotonitása. A sehová sem tartozás érzése ellen pedig kapcsolatkereséssel, önismerettel lehet leginkább tenni.
Akik állandó mozgásban vannak
Akik ráadásul folyamatosan költöznek, mozgásban vannak még nehezebb beilleszkedni az adott közösségbe. Például akik kis falvakból származnak, még nehezebb lehet beilleszkedni egy iskolában, vagy éppen egy munkahelyen is. Másrészt számukra a mindennapi kapcsolattartás is nehezebbé válik, ma már ez természetesen az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően egyre könnyebb, azonban a személyes interakciók akkor is jobban hiányozhatnak a vidéken élők mindennapjaiból.
Akik folyamatosan költözködnek, tehát városról városra költöznek valamilyen okból, számukra is nehezebb a valahová tartozás érzését kialakítani magukban, valamint nehéz egy stabil, kiszámítható közeget teremteni maguk köré legyen az a család, vagy éppen a munka terén. Fiatalon ráadásul mindez még könnyebbnek tűnhet, de később, amikor megházasodnak, gyereket vállalnak az emberek, mindenki nagyon elfoglalt lesz. Pörgünk a mókuskerékben. Mindenkit leköt a karrierje, a munkája, a gyerekek nevelése, vagy éppen az önfejlesztés. Nem marad idő, energia a kapcsolatok ápolására. Egyszer pedig azon kapjuk majd magunkat, hogy nincs senkihez sem fordulni és egyedül maradtunk.

Örökké a múlt nyomában
Ha művészien szeretnénk megfogalmazni: Az egész életünk egy nagy üres lap, amiben persze sok kötöttség és korlát van, azonban a lapon az fog szerepelni, amit mi magunk rárajzolunk vagy ráírunk. Világunk megteremtése bennünk kezdődik, azzal a gondolattal, hogy elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk megteremteni azt. És akkor majd lesz egy hely, ahova tartozónak érezzük magunkat. A sehová sem tartozás érzése leginkább amiatt alakul ki, mert beleragadunk egy-egy állapotba, amiből nem tudunk kilépni. A mindennapok szürkesége és egyhangúsága, valamint a különböző problémák pedig még inkább ráerősítenek erre a negatív érzésre.
Összességében valamilyen támogató közegre mindenkinek szüksége van. A barátok, a család, a közösség nem csak magány ellen kell, nem csak azt az érzetet adják, hogy tartozom valahova, hanem azt is, hogy hasznos vagyok. Mikor úgy érzed, hogy nem igazán tartozol sehová, akkor a magány lassan beköltözik a lelkedbe. Ezt az érzést pedig leginkább ismerkedéssel, és a számunkra megfelelő kapcsolatok kialakításával lehet elkerülni. Valamint olyan közeget kell keresni, ahol szükség esetén támaszt és útmutatást kaphatsz, a magány problémáját pedig nem szabad elhanyagolni, mert néha rosszabb, mint a fizikai fájdalom.
Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?
Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.
Ébredés utáni ügyetlenség: miért vagyunk reggel még kábák és bizonytalanok?
Sokan ismerik azt az érzést, amikor megszólal az ébresztőóra, kinyitjuk a szemünket, de valójában még messze nem érezzük magunkat ébernek. Nehezebben találjuk meg a telefonunkat, leverünk valamit az éjjeliszekrényről, bizonytalanabb a mozgásunk, lassabban gondolkodunk, és akár egy egyszerű reggeli feladat is szokatlanul bonyolultnak tűnhet.
A túlkompenzálás jelei
A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.
Fekete köröm futóknál: amikor a sok kilométer nyoma a lábujjadon marad
A rendszeresen futók számára ismerős látvány lehet, amikor egy-egy hosszabb verseny, keményebb edzésidőszak vagy sok kilométer után a köröm elsötétedik, lilás-feketés színűvé válik. Bár első pillantásra ijesztőnek tűnhet, a futók fekete körme legtöbbször nem gombás fertőzés vagy más körömbetegség, hanem az ismétlődő mechanikai trauma következménye.
Mitől leszel azonnal szimpatikusabb másoknak?
Vajon mi alapján döntjük el néhány perc, sőt olykor néhány másodperc alatt, hogy valaki szimpatikus-e számunkra? Természetesen a külső megjelenés is szerepet játszhat az első benyomásban, de hosszú távon sokkal inkább azok az apró gesztusok, viselkedési formák és kommunikációs szokások számítanak.