Menü

A sehová sem tartozás nyomasztó érzése

Sokszor kérdezhetjük azt magunktól, hogy mi a célunk ebben a világban? Sokszor csak azt érezzük, hogy sodródunk az árral, egyik dologból kezdünk bele a másikba, mindeközben viszont évek telnek el, mi pedig a saját buborékokban éljük a mindennapjainkat. Közben arról álmodozunk, hogy mit kellett volna másképp csinálni, és feltehetjük magunkat a kérdést, hogy hogyan akarjuk leélni az egész életünket?

A boldogságra és a különböző életutakra nincs kitalált séma. Azt, hogy mit jelent sikeresnek, boldognak és a saját életünkkel elégedettnek lenni, mindenkinek magának kell kitalálnia. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikkel boldogok és elégedettek vagyunk. A negativitás, és a mindennapok által okozott bizonytalanságok, aggodalmak mindig jelen lesznek az életben. Azonban az önmagunkban való bizalommal, és kitartó munkával elérhetjük azt, hogy megtaláljuk a saját helyünket és közegünket a mindennapokban.

A sehová sem tartozás érzése pedig egy idő után elszigeteltté, levertté teszi az embert, ami ellen mindenképpen tenni akarunk. Ebben az érzésben pedig az a legnyomasztóbb, hogy érezhetjük akkor is, mikor közösségben vagyunk. Valamint kiüresedettnek érezhetjük magunkat egy párkapcsolatban, vagy éppen egy családban is, ehhez az érzéshez pedig nagymértékben hozzájárul a mindennapok megszürkülése és monotonitása. A sehová sem tartozás érzése ellen pedig kapcsolatkereséssel, önismerettel lehet leginkább tenni.

Akik állandó mozgásban vannak

Akik ráadásul folyamatosan költöznek, mozgásban vannak még nehezebb beilleszkedni az adott közösségbe. Például akik kis falvakból származnak, még nehezebb lehet beilleszkedni egy iskolában, vagy éppen egy munkahelyen is. Másrészt számukra a mindennapi kapcsolattartás is nehezebbé válik, ma már ez természetesen az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően egyre könnyebb, azonban a személyes interakciók akkor is jobban hiányozhatnak a vidéken élők mindennapjaiból.

Akik folyamatosan költözködnek, tehát városról városra költöznek valamilyen okból, számukra is nehezebb a valahová tartozás érzését kialakítani magukban, valamint nehéz egy stabil, kiszámítható közeget teremteni maguk köré legyen az a család, vagy éppen a munka terén. Fiatalon ráadásul mindez még könnyebbnek tűnhet, de később, amikor megházasodnak, gyereket vállalnak az emberek, mindenki nagyon elfoglalt lesz. Pörgünk a mókuskerékben. Mindenkit leköt a karrierje, a munkája, a gyerekek nevelése, vagy éppen az önfejlesztés. Nem marad idő, energia a kapcsolatok ápolására. Egyszer pedig azon kapjuk majd magunkat, hogy nincs senkihez sem fordulni és egyedül maradtunk.

Örökké a múlt nyomában

Ha művészien szeretnénk megfogalmazni: Az egész életünk egy nagy üres lap, amiben persze sok kötöttség és korlát van, azonban a lapon az fog szerepelni, amit mi magunk rárajzolunk vagy ráírunk. Világunk megteremtése bennünk kezdődik, azzal a gondolattal, hogy elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk megteremteni azt. És akkor majd lesz egy hely, ahova tartozónak érezzük magunkat. A sehová sem tartozás érzése leginkább amiatt alakul ki, mert beleragadunk egy-egy állapotba, amiből nem tudunk kilépni. A mindennapok szürkesége és egyhangúsága, valamint a különböző problémák pedig még inkább ráerősítenek erre a negatív érzésre.

Összességében valamilyen támogató közegre mindenkinek szüksége van. A barátok, a család, a közösség nem csak magány ellen kell, nem csak azt az érzetet adják, hogy tartozom valahova, hanem azt is, hogy hasznos vagyok. Mikor úgy érzed, hogy nem igazán tartozol sehová, akkor a magány lassan beköltözik a lelkedbe. Ezt az érzést pedig leginkább ismerkedéssel, és a számunkra megfelelő kapcsolatok kialakításával lehet elkerülni. Valamint olyan közeget kell keresni, ahol szükség esetén támaszt és útmutatást kaphatsz, a magány problémáját pedig nem szabad elhanyagolni, mert néha rosszabb, mint a fizikai fájdalom.

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Szükségünk van sportórára?

Aki szeretné nyomon követni a fizikai aktivitás legfontosabb paramétereit, hogy javíthassa teljesítményét és elérhesse sport- és testépítési céljait, annak egy sportóra megfelelő segítséget nyújt. Mire használjuk a sportórákat?

A helyes kommunikàció egy pàrkapcsolatban

A kapcsolati kommunikáció minősége valóban döntő szerepet játszik a párkapcsolatok elégedettségében és tartósságában. Az érzelmeink, szükségleteink és vágyaink kifejezése lehetővé teszi, hogy mélyebb kapcsolatokat alakítsunk ki partnerünkkel. A hatékony kommunikáció nemcsak a verbális megnyilvánulásokat foglalja magában, hanem a nonverbális jeleket és a hallgatás képességét is.

Hogyan legyünk energikusak húsvét után?

Talán nem lövök nagyon mellé, ha azt állítom, hogy a „rohanó hétköznapról” alkotott fogalmaink manapság már az év minden időszakában azonosak. Nincs igazi változás a téli és a tavaszi évszakok között. Sokunkat kimondottan jól érint a jobb idővel jövő frissesség, viszont mégsem érezzük magunkat boldogabban tőle. A kérdés, hogy mi ennek az oka.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.