Menü

A sehová sem tartozás nyomasztó érzése

Sokszor kérdezhetjük azt magunktól, hogy mi a célunk ebben a világban? Sokszor csak azt érezzük, hogy sodródunk az árral, egyik dologból kezdünk bele a másikba, mindeközben viszont évek telnek el, mi pedig a saját buborékokban éljük a mindennapjainkat. Közben arról álmodozunk, hogy mit kellett volna másképp csinálni, és feltehetjük magunkat a kérdést, hogy hogyan akarjuk leélni az egész életünket?

A boldogságra és a különböző életutakra nincs kitalált séma. Azt, hogy mit jelent sikeresnek, boldognak és a saját életünkkel elégedettnek lenni, mindenkinek magának kell kitalálnia. Olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akikkel boldogok és elégedettek vagyunk. A negativitás, és a mindennapok által okozott bizonytalanságok, aggodalmak mindig jelen lesznek az életben. Azonban az önmagunkban való bizalommal, és kitartó munkával elérhetjük azt, hogy megtaláljuk a saját helyünket és közegünket a mindennapokban.

A sehová sem tartozás érzése pedig egy idő után elszigeteltté, levertté teszi az embert, ami ellen mindenképpen tenni akarunk. Ebben az érzésben pedig az a legnyomasztóbb, hogy érezhetjük akkor is, mikor közösségben vagyunk. Valamint kiüresedettnek érezhetjük magunkat egy párkapcsolatban, vagy éppen egy családban is, ehhez az érzéshez pedig nagymértékben hozzájárul a mindennapok megszürkülése és monotonitása. A sehová sem tartozás érzése ellen pedig kapcsolatkereséssel, önismerettel lehet leginkább tenni.

Akik állandó mozgásban vannak

Akik ráadásul folyamatosan költöznek, mozgásban vannak még nehezebb beilleszkedni az adott közösségbe. Például akik kis falvakból származnak, még nehezebb lehet beilleszkedni egy iskolában, vagy éppen egy munkahelyen is. Másrészt számukra a mindennapi kapcsolattartás is nehezebbé válik, ma már ez természetesen az internetnek és a közösségi médiának köszönhetően egyre könnyebb, azonban a személyes interakciók akkor is jobban hiányozhatnak a vidéken élők mindennapjaiból.

Akik folyamatosan költözködnek, tehát városról városra költöznek valamilyen okból, számukra is nehezebb a valahová tartozás érzését kialakítani magukban, valamint nehéz egy stabil, kiszámítható közeget teremteni maguk köré legyen az a család, vagy éppen a munka terén. Fiatalon ráadásul mindez még könnyebbnek tűnhet, de később, amikor megházasodnak, gyereket vállalnak az emberek, mindenki nagyon elfoglalt lesz. Pörgünk a mókuskerékben. Mindenkit leköt a karrierje, a munkája, a gyerekek nevelése, vagy éppen az önfejlesztés. Nem marad idő, energia a kapcsolatok ápolására. Egyszer pedig azon kapjuk majd magunkat, hogy nincs senkihez sem fordulni és egyedül maradtunk.

Örökké a múlt nyomában

Ha művészien szeretnénk megfogalmazni: Az egész életünk egy nagy üres lap, amiben persze sok kötöttség és korlát van, azonban a lapon az fog szerepelni, amit mi magunk rárajzolunk vagy ráírunk. Világunk megteremtése bennünk kezdődik, azzal a gondolattal, hogy elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk megteremteni azt. És akkor majd lesz egy hely, ahova tartozónak érezzük magunkat. A sehová sem tartozás érzése leginkább amiatt alakul ki, mert beleragadunk egy-egy állapotba, amiből nem tudunk kilépni. A mindennapok szürkesége és egyhangúsága, valamint a különböző problémák pedig még inkább ráerősítenek erre a negatív érzésre.

Összességében valamilyen támogató közegre mindenkinek szüksége van. A barátok, a család, a közösség nem csak magány ellen kell, nem csak azt az érzetet adják, hogy tartozom valahova, hanem azt is, hogy hasznos vagyok. Mikor úgy érzed, hogy nem igazán tartozol sehová, akkor a magány lassan beköltözik a lelkedbe. Ezt az érzést pedig leginkább ismerkedéssel, és a számunkra megfelelő kapcsolatok kialakításával lehet elkerülni. Valamint olyan közeget kell keresni, ahol szükség esetén támaszt és útmutatást kaphatsz, a magány problémáját pedig nem szabad elhanyagolni, mert néha rosszabb, mint a fizikai fájdalom.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Miért hallgatunk még rádiót? – A hang, ami mindig visszatalál hozzánk

A streaming, a podcastok és a nonstop pörgő (rövid) videók korában könnyű azt hinni, hogy a rádió már csak poros relikvia, vagy legfeljebb az autózás kísérőzaja. Ez részben igaz is, azonban ennél sokkal izgalmasabb jelenségről van szó, hiszen rengetegen hallgatják ma is szabadidejükben vagy éppen munka közben.

A „feel-good” étkezés korszaka – amikor a jóllét kerül a tányérra

A modern ember életében az étkezés már messze nem csupán tápanyagbevitel. Egyre többen keresik azokat az ételeket, amelyek nemcsak finomak és táplálóak, hanem mentálisan is feltöltenek. Így született meg a „feel-good” étkezés irányzata, amely új megközelítést ad a mindennapi táplálkozási szokásainknak. Ez a trend nem tiltólistákra, nem szélsőséges diétákra épít, hanem arra, hogy megtaláljuk azt az egyensúlyt, amelyben a testünk és a lelkünk is jól érzi magát.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.