Menü

A bántalmazó kapcsolat korai jelei

A párkapcsolati erőszak az egyik legsúlyosabb probléma ma Magyarországon, és kívülállókban mindig felmerül a kérdés, hogy az áldozat vajon miért nem vette észre korábban, hogy valójában milyen az a kapcsolat, amelyben él.

Csak pár olyan dolgot emelnék ki, amit különösen jellegzetesnek tartok, vagy amelyeket talán ritkábban szoktak említeni a közbeszédben. Ha ezeket tapasztalod, konduljon meg a vészharang!

Mereven elkülöníti a nemi szerepeket. Úgy gondolja, hogy a férfi feladata a család eltartása, a pénzkeresés, a nő viszont, még ha dolgozik is, azért jobban ért a gyerekekhez, így otthon a helye. A nemek közti egyenlőtlenségeket bagatellizálja, nem létezőnek tartja (hisz már a nők is szavazhatnak). A kényelmetlenségig menően udvarias, olyan dolgokat is szertartásosan megtesz a nő helyett, amikre a nő maga is képes volna (például kocsiajtó kinyitása). Hajlamos infantilizálni a partnerét, túlóvni, a nevében beszélni stb.

Térfoglaló. Sajnos ez sok olyan férfira is jellemző, akikből nem lesz bántalmazó. Egyfajta feljogosítottságérzést, előjogokra való vakságot mindenképp jelez ez a viselkedés. Rengeteg mindenben megnyilvánulhat. Lehet térbeli terjeszkedés, például amikor a másik folyton a székedre pakolja a kezét-lábát, elterpeszkedik az ülésen, kanapén, úgy, hogy neked nem jut hely, vagy szanaszét hagyja a cuccait. Beszélgetések során nem hagy szóhoz jutni, állandóan saját magáról vagy az őt érdeklő témákról löki a sódert, egyáltalán nem vagy csak ritkán tesz fel kérdéseket neked.

Kierőszakolja az intimitást. Ha a másiknak nincs kedve szexelni vele, teljesen megsértődik. Vigasztalhatatlan lesz, így legközelebb a partnere inkább belemegy a szexbe, csak ne legyen veszekedés miatta. Ha másra figyel a partner, az illető duzzogni kezd. Neki persze lehetnek halaszthatatlan teendői, bármennyit telefonálhat a társas együttlétek alatt, bármikor hívhat vendégeket, a másik viszont nem teheti meg ugyanezt, a teljes idejét, figyelmét neki kell szentelnie.

Kontrollál. A másik irányítása eleinte apróságokkal kezdődik. Milyen ruha van rajtad? Milyen ételeket eszel? Kinél van a távirányító? Ki vezeti az autót? Ha ezekben fel sem merül kölcsönösség, akkor könnyen átterjedhet az irányítás további területekre is. Például arra, hogy a partner kikkel találkozik, mire költi a pénzét, van-e szabadideje, dolgozhat-e stb. Az is intő jel, ha a bántalmazó váratlan helyzetekben felbukkan. Meglepetésnek, kedvességnek állítja be, hogy bejárkál a munkahelyedre, utánad megy a boltba vagy beköszön a szüleidhez. Ám ezek gyakran inkább szúrópróbaszerű ellenőrzések, csekkolja, hogy kivel vagy, mit csinálsz.

Ellentmondásokba keveredik. Előfordul, hogy nem tartja be az ígéreteit? Sőt, egyenesen letagadja, hogy valaha mondott volna ilyet? Különbség van a szavai és a tettei között? Teljesen máshogy viselkedik társaságban és akkor, ha kettesben vagytok? Semmiért nem vállal felelősséget, mindenért másokat hibáztat? Személyes sértésnek veszi, ha valamiről más a véleményed?

Ha ilyesmiket tapasztalsz, jó eséllyel vagy egy éretlen személyiségű emberrel van dolgod, vagy már most szándékos manipulációnak vagy kitéve. Ne hagyd, hogy összezavarjon, őrizd meg az ítélőképességedet!

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.