Menü

Lennék-e a saját gyerekem?

A szülővé válás egy hosszú folyamat, megannyi nehézséggel és buktatóval, de talán az egyik legszebb hivatás az életben.

Hogyan leszünk szülők?

Az, hogy az ember gyermeket vállal, mindenképpen magabiztos döntés eredményeként kell szívünkben megszületnie. Van, hogy valaki úgy érzi, élete akkor lesz teljes, ha nem vállal gyermeket, és ez így van rendjén. Az, hogy úgy érezzük, készen állunk egy új élet alkotására, még csak az első lépés.

A 9 hónap alatt szinte felfoghatatlan, hogy milyen lesz az az időszak, amikor fizikailag is kezünkben tartjuk az új jövevényt. Talán a születés pillanatában válunk igazán szülővé. Ekkor fogalmazódik meg először az a gondolat igazán mélyen, legbelül, a szívünk csücskében, hogy valóban jó szülők leszünk?

Milyen a jó szülő?

Erre a kérdésre mindenki más választ fog adni, nincs is igazi definíciója.

Szerető, gondoskodó, tudatos, következetes, szigorú, laza, stabil és még sorolhatnánk. Egyik tulajdonság sem kevésbé fontos. Percről percre változik körülöttünk minden és ehhez bizony nehéz mindig alkalmazkodni és azt hiszem, az a jó szülő, aki fel tudja mérni azt, hogy mikor melyik arcát kell előhúzni a kalapból.

Milyen lehet a saját gyerekemnek lenni?

Amíg az embernek nincs gyereke, el sem tudja képzelni, hogy miért voltak a szülei szigorúak, miért papolták, hogy "tanulj fiam, mert nem lesz belőled semmi", vagy, hogy miért kellett minden áron megenni, amit elénk raktak.

Amióta gyerekeim vannak, sokszor elhagyta a számat, hogy már értem anyámat, amikor azt mondta, "majd megtudod". Rossz gyerek voltam, eleven is és legfőképp lázadó. Sőt, most is az vagyok. Nem is irigylem anyámat, nem volt könnyű velem, viszont hálás vagyok, hogy keményen fogott, szigorú volt, mert most stabilan állok a lábamon.

Ezt a magabiztosságot kéne minden szülőnek sugározni a gyereke felé.

Amikor eljön egy gyerek életében az első kemény dackorszak, hát, szülő legyen a talpán, aki azt az időszakot elemi higgadtsággal tudja kezelni. Ahogy nő a kis emberpalánta, azzal párhuzamosan egyre nagyobb öntudatra is ébred. Jön a kis kamasz kor, majd a nagy kamasz kor, sehogy sem leszünk éppen megfelelő szülők, mert mindig találnak valami fogást rajtunk.

Tükörbe nézünk és feltesszük a kérdést, "jól csinálom?".

Fejlődni akarunk, jól, a legjobban akarjuk csinálni, de hogy ezt elérjük, néha meg kell állnunk egy pillanatra és át kell lépnünk gyermekünk oldalára, meg kell nézni az érem másik oldalát is. Vajon mit lát belőlünk a gyerekünk, mint szülőből? A legjobb példát mutatjuk neki? Eléggé szeretjük és komoly alapot adunk a jövőjének? Amikor felnőtt lesz, családot alapít, rólunk vesz majd példát?

Megannyi kérdőjel cikázik az ember fejében mindvégig, amire akkor kapunk választ talán, amikor az unokánk kezét fogjuk.

Szülőnek lenni a legnehezebb feladat, mégis a legszebb, de egy dologra fel kell készülnünk, a döntés pillanatától a szívünk a testünkön kívül dobog majd egy életen át.

Erdős Dorka

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.

A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája

A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.