Vegyük le a cipőnket, ha belépünk a lakásba!
- Dátum: 2022.04.26., 04:00
- Martinka Dia
- képek:pixabay.com
- baktérium, benti cipő, cipő, cipőlevétel, gomba, illem, kézmosás, kinti cipő, kisgyerek, kórokozó, kutatás, lábbeli, lakás, otthon, piszok, szennyeződés., tanulmány, váltócipő, vendégség, vírus, vizsgálat
Amit én egyébként a gyerekeimtől mindig el is vártam, nem pusztán azért, mert így illik, hanem mert rengeteg szennyeződést és kórokozót távol tarthatunk az otthonunktól.
Talán eddig bele sem gondoltunk, hogy sok kórokozó úgy kerül lakásunkba, hogy nem váltunk cipőt és behordjuk a piszkot. A jólneveltség alapja szerintem, hogy akár otthonunkba, akár vendégségbe érkezünk, levesszük a cipőnket az előszobában, vagy a bejáratnál, különösen akkor, ha kisgyerekes családhoz érkezünk látogatóba, hiszen köztudott, hogy a kis kúszó-mászó, izgő-mozgó, totyogó gyerekek végig törlik magukkal a padlót, vagy a kedvenc macijukkal, „nyunyókájukkal” (=alvókendő), amit aztán a szájukba is vesznek.
Háromgyerekes anyukaként nekem két nagyon fontos, alapvető elvárásom van a hozzánk érkezőkkel szemben (beleértve természetesen a saját családomat is) ezek pedig a következők:
alapos kézmosás, bárhonnan jött, bármikor is mosott kezet előtte, bármennyire is (őszerinte) tiszta.
a kinti cipő levétele a bejáratnál, ami azt jelenti, hogy zokniban lépünk be vagy valamilyen beltéri lábbeliben, papucsban közlekedünk.
Ezt a magatartást a gyerekeimtől vendégségben is elvárom és ezt a fajta magatartást a hozzánk érkezőktől is megköszönöm.
Na de hagyjuk az illemet és közelítsük meg más oldalról a cipőlevétel kérdését!
Az illendőség mellett az egészségünk megőrzése miatt is létfontosságú, hogy a kinti cipőről ne szórjuk szét a lakásban a kórokozókat. Egy tanulmány szerint a szennyeződések harmada így érkezik a lakásunkba.
Éppen ezért a hazaérkezéskor nagyon fontos lecserélni a kinti, esetleg rosszul szellőző lábbelit egy kényelmes benti papucsra, és figyeljünk arra is, hogy mindenkinek külön papucsa legyen. A vírusok, baktériumok és gombák szabad szemmel nem láthatóak, de ettől még léteznek.
A szennyeződések nagyjából harmada a külvilágból kerül be, ruházatról, cipőről, a kezünkről.
Az University of Arizona mikrobiológusai egy vizsgálatban ugyanazt a cipőt figyelték meg két héten keresztül és döbbenetes eredményre jutottak! Gondolták volna a kedves olvasók, hogy a cipők külső részén átlagosan 421 ezer egységnyi baktérium is lehet?
Mindezek otthonunkba kerülését könnyen meggátolhatjuk azzal az egyszerű mozdulattal, hogy a cipőinkkel csak az előszobáig megyünk, azt a sávot pedig gyakrabban takarítjuk, fertőtlenítjük. Ideális megoldás, ha a munkahelyünkön is van váltócipőnk.
Zero waste: törekvés egy tisztább jövő felé

A modern világ elképesztő ütemű fejlődése és a fogyasztási szokásai hatalmas mennyiségű hulladékot termelnek. Szinte mindent eláraszt a szemét: a rengeteg visszamaradt PET-palack, a fesztiválok után maradó szeméthegyek éppen csak a felszínét mutatják egy mélyen gyökerező problémának. Túlzó vásárlási szokások, élelmiszer felhalmozás, a termelés határainak figyelmen kívül hagyása – ezek mind olyan jelenségek, amiket tudatossággal el lehetne kerülni.
„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”

Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?
Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek

A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.
Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.
Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?