Menü

A munkahelyi stressz

Az egészen biztos, hogy az állapotot sokan ismerik. A munkahelyi stressz nemcsak egy szitokszó, hanem tényleges probléma, ugyanis hatással van a mentális és a fizikai egészségre, az egész szervezetünkre. A munkahelyi stressz nemcsak az alkalmazottakra jelent negatívumot, de a cégnek is hátrány, ha a dolgozói rendszeresen és folyamatosan túlhajszoltak és stresszesek, mert az kihat a munkavégzésre.

Számtalan cikk és kutatás foglalkozik a munkahelyi stresszel, amely a munkavállalók több, mint 80%-át érinti. Az életünk többféle okból kifolyólag lehet feszült és stresszes, de a munkahelyi stressz mind közül a leggyakoribb.

A nagyfokú munkahelyi idegeskedés kihat a magánéletre is, hiszen sokszor hazavisszük a munkát és az ezzel járó feszültséget.

A munkahelyi stressz leggyakoribb kiváltó okai lehetnek többek között a felgyülemlő határidős feladatok mennyisége, a nyomás, a túlzott elvárások, az alacsony bérezés, az előléptetés utáni folyamatos harc, az állandó megfelelési kényszer, a rossz menedzsment, a nem megfelelő kommunikáció.

A fent említett tényezők stresszt váltanak ki és ezáltal hatást gyakorolnak a fizikai és mentális egészségre, mely kihat a magánéletre is.

A túlzott és folyamatosan fennálló munkahelyi stressz kiégéshez vezethet, később pedig az állandó szorongás depresszióhoz, hiszen a kimerültség, a feszültség, az alváshiány, a mentális problémák előfutárai.

A stressz szervezetünkben kortizolt termel és adrenalint szabadít fel, felgyorsul a szívverés, ezzel védekezik a testünk a veszélyhelyzetben. Ez egy bizonyos mértékig normális, azonban egy idő után a kortizol szint magas lesz, ami a fent említett módokon kihat az életminőségre.

A stressz megfelelő kezelése nagyon fontos, ami alatt nem a túlzott kávéfogyasztást, dohányzást, alkoholizálást és nassolást kell érteni, hanem életmódbeli változtatásokat, rendszeres sport bevezetését, szabadidő hasznos eltöltését, meditációt, zenehallgatást, olvasást, családunkkal való minőségi időtöltést, lényeg, hogy mindenképp válasszuk szét a munkahelyi dolgokat és a magánéletet. Minden ember másként birkózik meg a stresszel, ezért érdemes több módszert is kipróbálni, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbbet.

Ha úgy érezzük, hogy a mi életünkre is jellemzőek a fent említett problémák, melyek a stresszkezelési módszerekkel sem javulnak, akkor mindenképp keressünk fel mielőbb egy szakembert.

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?