Tulajdonságok, amelyek azt mutatják, hogy perfekcionista vagy
- Dátum: 2021.12.03., 20:57
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- céltudatosság, elégedetlenség, életmód, kiégés, lélek, maximalizmus, perfekcionizmus, tökéletesség
A perfekcionisták nagyon gyakran állítanak magukkal szemben magas elvárásokat, rendkívül önkritikusak tudnak lenni, amennyiben a felállított színvonalat nem sikerül teljesíteniük. A jelenség pszichológiai hatásai nagyon nehezen ellenőrizhetők.
Gyanakodhatsz, hogy a tökéletességre törekszel te is, amennyiben igaz rád, hogy:

gyakran foglalkozol a részletekkel, szabályokkal, vagy a teendők listájával.
Mindenre kiterjedhet ez a tulajdonságod: munkára, tanulmányokra, sportra.
Erkölcsi-etikai kérdésekben nagyon szigorú véleménnyel bírsz.
Vonakodva ruházol át másokra feladatokat.
Nem szeretsz olyanokkal együttdolgozni, akik nem ugyanolyan módon állnak hozzá a munkához, mint te.
Nem számít, mit értél el, az elégedettség érzése átmeneti. Mindig van újabb tennivaló, amit meg kell csinálni.
A dolgok feketék vagy fehérek. Nincs a kettő között átmenet.
Azt hiszed, hogy csak akkor leszel békében magaddal, nyugodt belül, ha kívülről minden rendben.
Ha valamibe hiba csúszik, vagy nem éred el a maximális szintet, akkor az nem sikerült.
Titokban ítélkezel olyan személyekről, akiknek látod a hibáit.
A perfekcionizmus 3 fajtája
Három típusú perfekcionizmus különböztethető meg aszerint, hogy milyen hiedelmek, attitűdök és motivációk állnak a személy működésének hátterében.

Self-orientált: az énközpontúak rendkívül magas színvonalat állítanak fel magukkal szemben, törekszenek a tökéletességre, és elvárják maguktól is a tökéletességet.
Társadalmi elvárásokkal bírók: ők azt hiszik, hogy tökéletesnek kell lenniük, mert ez másoknak fontos, ezért próbálják a lehető legkevesebb hibát elkövetni, sőt a hibátlanságot célozzák meg.
Azok, akik e két típus valamelyikébe tartoznak, általában nagyon kritikusak önmagukkal szemben.
Különcök: csak másokkal szemben ítélkeznek. Nemcsak azt várják el, hogy a többi ember tökéletes legyen, rendkívül kritikusak is azokkal szemben, akik nem felelnek meg az elvárásaiknak. Az ilyen célratörő személyek hajlamosak a „sötét triád” személyiségjegyeit hordozni magukon (nárcizmus, machiavellizmus és pszichopátia). Nekik sokszor problémáik vannak a bizalommal, a gondoskodással, és a szociális fejlődésükkel.
A tökéletességre való törekvés következményei
Ha folyamatosan azt szeretnénk elérni, hogy mindent tökéletesen csináljunk, azzal párhuzamosan szabotáljuk sikerünket a munkahelyen, a tanulmányainkban, vagy a sportpályán. Ez gyakran stresszhez, kiégéshez, és adott esetben egészségügyi problémákhoz vezet, hiszen egyszerre mindenhol tökéletesen teljesíteni lehetetlen küldetés.
Pozitív aspektus: kiderült, hogy a perfekcionizmus alapvetően nem rossz. Miközben a perfekcioniuzmus zavarja a mindennapi élet egyes aspektusait, bizonyos esetekben hasznos lehet. A maximalizmusra való törekvés ugyan magas személyes elvárásokat támaszt, ami viszont ösztönzi a személyt, hogy céljait proaktív módon valósítsa meg. Ezek az erőfeszítések pedig meghozzák az eredményeket, késleltetve a kiégés valószínűségét.

Negatív aspektus: az ilyen típusú gondolkodás árnyoldala a fennálló folyamatos aggodalom, amely hosszabb távon nagyon káros tud lenni. Szorongunk azon, hogy:
hibázunk,
csalódunk másokban,
vagy nem vagyunk képesek megfelelni saját (túl) magas elvárásainknak.
Az állandó tökéletességre való törekvés okozta aggodalmak és stressz súlyos egészségügyi problémákhoz vezethetnek, kialakulhat depresszió, szorongás, étkezési zavarok, vagy az állandó fáradtságérzés is jelentkezhet. Az állandó aggodalom növeli a saját teljesítményünkre vonatkozó félelmeket, kétségeket, amely a szervezetet folyamatos stresszben tartja, ez pedig kiégéshez vezet. A burnout-szindróma (kiégés) megnehezíti a kudarcok kezelését, mivel a személy minden hibát katasztrófának él meg.
A maximalizmussal járó negatív következmények, a kiégés kialakulása munkahelyi környezetben a legvalószínűbbek, éppen azért, mert az oktatásban vagy a sportban több a megerősítő támogatás, világosan meghatározottak a célok.
A tanulók/hallgatók a kemény munkáért cserébe jó jegyet kapnak, egy teniszező megnyerhet egy nagy és fontos meccset, míg a kimagasló munkahelyi teljesítményt könnyen figyelmen kívül hagyják, hozzájárulva ezzel a kiégéshez és a cinikus viselkedés kialakulásához.
Impulzusvásárlás: miért veszünk meg olyasmit is, amire valójában nincs szükségünk?
Bemész a boltba egyetlen dologért, aztán néhány perccel később már egy új bögrével, egy akciós édességgel és egy olyan ruhadarabbal állsz a pénztárnál, amelyről indulás előtt még azt sem tudtad, hogy létezik? Ha ismerős a helyzet, valószínűleg te is megtapasztaltad már az impulzusvásárlás erejét.
Mindig ugyanabból a bögréből iszod a kávédat?
Van egy kedvenc bögréd, amelyhez szinte minden reggel automatikusan nyúlsz? Lehet, hogy már kopott egy kicsit a mintája, talán nem is ez a legszebb darab a konyhaszekrényben, mégis valahogy „ebből esik a legjobban” a kávé. Másoknak több tucat bögréjük van, mégis újra és újra ugyanaz kerül elő. Vajon egyszerű megszokásról van szó, vagy a választásunk valóban árulhat el valamit a személyiségünkről?
Gyakran beszélsz magadhoz?
A legtöbbünk számára az önmagunkkal való beszélgetés egyszerűen egy hasznos eszköz lehet. Segíthet rendezni a gondolatokat, megőrizni a fókuszt, feldolgozni egy nehéz helyzetet és egy kicsit kedvesebben viszonyulni saját magunkhoz.
A munkahelyi változások érzelmi oldala
Egy elbocsátás, egy átszervezés, egy sikertelen előléptetés vagy akár egy jól működő csapat felbomlása is komoly érzelmi megterheléssel járhat. Ezek feldolgozása tudatosságot igényel, a megfelelő támogatás pedig sokat segíthet abban, hogy egy nehéz időszak után ismét stabilitást teremtsünk magunk körül.
Miért nem eszik a gyerek? Az étvágytalanság lehetséges okai
Sok szülő számára ismerős helyzet, amikor a korábban jó étvágyú gyermek egyszer csak válogatni kezd, alig eszik, vagy szinte minden étkezésnél vita alakul ki. Az étvágytalanság hátterében azonban számos ok állhat, és nem mindig jelent betegséget. Fontos különbséget tenni az átmeneti, életkorral vagy élethelyzettel összefüggő étvágycsökkenés és a tartós, kivizsgálást igénylő probléma között.