Sport és tanulás? Avagy a sporttevékenység hatása a tanulásra

Sosem tartottam helyesnek a sportmegvonással büntetni a gyereket, holott bennem is megfordult már, hogy „még egy rosszjegy és nincs fociedzés”. Pedig a sport és a tanulás meglepően jó kapcsolatban van egymással. Saját fiaim példájából tudom, hogy nehéz heti 3-4 edzés mellett az iskolában is helyt állni, néha este későn állunk neki a házi feladatoknak, olyankor mindig megfogadom, hogy - könyörgéseik ellenére - elveszek a heti edzésekből, azonban ezt sosem fogom tudni megtenni. Miért?

Bár nagyon nehéz egy edzés vagy verseny után leülni tanulni, felkészülni a következő tanítási napra, mégis a sporttevékenységnek olyan sok pozitív hozadéka van, amelyet – pláne sportoló szülőkként – nem szeretnénk vitatni.

A megoldás az időbeosztásban keresendő, meg kell beszélni mi jelenthet motivációt a tanuláshoz, sporthoz, hogy fér el egymás mellett a két tevékenység, a hobbi és a kötelesség. Célokkal kell dolgozni, s megfelelő tanulási technikákat elsajátítani, mellyel hatékonyabbak lehetünk. kijelenthetjük, hogy szigorúan, előre megtervezett időbeosztás szükséges a sportkarrier és a tanulás összehangolásához, azonban ez nem lehetetlen.

Sportolni sok lemondással jár, és komoly időbeosztást igényel összehangolni a sportot a tanulással, de mindenképp érdemes.

A sok sportbéli elfoglaltság mellett erre kevesebb energia jut minden másra, azonban megéri erre fordítani a szabadidő nagy részét, hiszen pozitív hozadékai megkérdőjelezhetetlenek. Segít növelni a koncentrációt, arról nem is beszélve, hogy rengeteg pozitív példa van a magyar sportvilágban minden sportterületen, hiszen számos híres sportolónk orvos, jogász, mérnök.

Természetesen nem kell mindenkinek doktori címre törekednie, de a tanulás és sport kapcsolatában nem kell feltétlen a kettő közül egyet választani.

Sok időt és energiát kell tudni fordítani az iskolai kötelezettségekre, mert sosem tudhatjuk mit hoz a jövő, lehet egy élsportolónak, egy profi sportolónak is „ne adj’ Isten” olyan sportsérülése, amely miatt fel kell adni a sportot és civil szakmára kell váltania. fontos, hogy több lábon álljunk és a lehetőségeinkkel élni tudjunk.

Mivel a sportkarrier nem biztosít egy életen át tartó megélhetést, a sportolóknak mindenképp szükséges, hogy egy civil végzettséggel gondoskodjanak jövőjükről.

A sport és a tanulás tehát nemcsak, hogy megfér egymás mellett, de ki is egészíti egymást, arról nem is beszélve, hogy a sportolást gyakorló diákok lényegesen kevesebbszer betegszenek meg és maradnak ki az iskolából, mint azon osztálytársaik, akik nem sportolnak. Ez a felnőttek világára is igaz, kevesebben veszik igénybe a munkahelyen a betegszabadságot a sportolók.