Menü

Az internetfüggőség tünetei és következményei

Tekintve, hogy még mindig nem ismerik el hivatalosan mentális zavarként, az internetfüggőséget nehéz lehet diagnosztizálni. Ennek ellenére számos viselkedési függőséggel foglalkozó szakértő segített már rávilágítani a probléma különböző tüneteire. Nekik köszönhetően tudjuk, hogy az internetfüggőség minden formájára jellemzők a következő tünetek:

Az internet mértéktelen használata

Annak ellenére, hogy a szakértők egyet értenek abban, hogy a túlzott internethasználat az internetfüggőség egy kulcsfontosságú tünete, senki sem tudta még konkrétan megfogalmazni, hogy mi is számít „túlzottnak”. Habár az általános tanács szerint két óránál nem ajánlatos több időt tölteni a képernyők előtt, ez lehetetlen azok számára, akik számítógépekkel dolgoznak vagy tanulnak. Néhány szakértő ezt kiegészíti azzal, hogy a „felesleges” használatot kellene 2 órára korlátozni, de egy internetfüggő számára nincs olyan, hogy felesleges internetezés.

A következő kérdések megválaszolásával megállapíthatod magadról, hogy érdemes-e visszavenned az internethasználatból:
Milyen gyakran…
• maradsz online hosszabb ideig, mint tervezted?
• hallasz hozzád közelálló embereket arról panaszkodni, hogy túl sokat internetezel?
• mondod, vagy gondolod magadban, hogy „még egy pár percet”, miközben internetezel?
• próbálsz visszavenni az online töltött időből úgy, hogy aztán mégsem sikerül?
• titkolod, hogy mennyi időt töltesz az interneten?

Ha ezek a problémák sűrűn jelentkeznek nálad (vagy csupán néhány közülük), akkor elképzelhető, hogy az internetfüggőség egy bizonyos szintjével van dolgod.

Elvonási tünetek

Habár eredetileg az alkoholtól és kábítószerektől való fizikai függőséghez kapcsolták őket, az elvonási tüneteket már a viselkedési függőségekkel is egy lapon emelgetik, beleértve az internetfüggőséget is. Gyakori elvonási tünetek a düh, a feszültség, és a depresszió, amikor az internet éppen nem elérhető. Ezek a tünetek unalomnak, kedvtelenségnek, letörtségnek, vagy idegességnek is érzékelhetők.

Tolerancia

A tolerancia az alkohol- és kábítószer-függőség egy másik gyakori árulkodó jele, és úgy tűnik, hogy az internetfüggők köreiben is tapasztalható jelenség. Ilyen értelemben a tolerancia azt jelenti, hogy a beteg minél többet akar abból, amitől függ, csak ő ezt éppen úgy érzékeli, mintha konkrétan szüksége lenne rá – ez esetben, az internetes stimulációra.

Talán csak egy kicsivel több időt szeretnél a számítógép előtt tölteni, és ez idővel egyre több időt rabol el a többi teendődtől. Vagy esetleg mindig a legújabb, legnagyobb technológiai eszközökre vágysz.

Negatív utóhatások

Ha az internetfüggőség nem okozna semmilyen kárt, akkor nem is lenne vele semmi baj. Azonban amikor a túlzott internethasználat függőséggé alakul át, valaki megszenvedi majd azt. Az egyik gyakori ilyen utóhatás, hogy a függőknek nem alakul ki semmilyen valódi személyes kapcsolata másokkal, illetve hogy annyira elhanyagolják a meglévőket, hogy idővel azok is elhalványodnak majd.

Az online viszonyok hamar és könnyedén kialakulhatnak, és sokan nem is veszik észre, hogy ilyenkor bizonyos értelemben hűtlenek a párjukhoz. Sokaknak az iskolai jegyei, vagy a munkahelyi teljesítménye sínyli meg az internetfüggőséget, mert nem fordítanak elegendő időt egyéb feladataikra. Gyakori probléma, hogy az internetfüggőknek nincs erejük semmi másra, egyrészt mert mozgásszegény életmódot élnek, másrészt pedig mert gyakran sokáig ébren maradnak, ezért alváshiányban is szenvednek. Az internetfüggőség a gyerekek és a tizenévesek számára jelenthet fokozott veszélyeket rejt.

A gyerekek nem tudják, hogy hogyan osszák be a számítógép előtt töltött idejüket, és nincsenek tisztába a függőség fogalmával és kockázataival. A gyerekek nagy részének van számítógépe, vagy laptopja, és egyre többeknek okostelefonja is.

Habár sok szülőt megnyugtat, hogy oda-vissza kommunikálhatnak gyermekeikkel, az internethez való folyamatos hozzáférésnek komoly veszélyei vannak rájuk nézve.

• A gyerekek egyre több időt töltenek az interneten, és egyre kevesebbet foglalkoznak a körülöttük lévő dolgokkal és emberekkel.
• Az interneten különféle zaklatásokba (cyberbullying) keveredhetnek, mind elszenvedőként, mind résztvevőként.

Nagyobb valószínűséggel találkoznak olyan tartalmakkal is, amelyek nem nekik szólnak, gondolunk itt első sorban szexuális jellegű webhelyekre, vagy felnőtteknek szóló közösségi platformokra.

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.

Ébredés utáni ügyetlenség: miért vagyunk reggel még kábák és bizonytalanok?

Sokan ismerik azt az érzést, amikor megszólal az ébresztőóra, kinyitjuk a szemünket, de valójában még messze nem érezzük magunkat ébernek. Nehezebben találjuk meg a telefonunkat, leverünk valamit az éjjeliszekrényről, bizonytalanabb a mozgásunk, lassabban gondolkodunk, és akár egy egyszerű reggeli feladat is szokatlanul bonyolultnak tűnhet.

A túlkompenzálás jelei

A túlkompenzálás olyan pszichológiai működésmód, amely során az ember egy számára kellemetlen bizonytalanságot, hiányérzetet vagy gyengeséget úgy próbál elfedni, hogy az ellenkező irányba túlzott viselkedést mutat. Sok esetben ez nem tudatos. Az érintett személy valóban úgy érezheti, hogy határozott, erős vagy magabiztos, miközben viselkedésének hátterében valójában félelem, kisebbrendűségi érzés vagy az elutasítástól való szorongás áll.