Mire jó a króm?

A króm szinte mindenhol megtalálható. A vízben, a talajban, de bennünk, biológiai szervezetekben is ugyanúgy jelen van. Sajnos kevesen figyelnek rá, hogy a vitaminok mellett az ásványi anyagokat és a nyomelemeket is megfelelő mennyiségben vigyék be a szervezetükbe, pedig érdemes erre is kellő figyelmet fordítani, hisz fontos alkotóelemei immunrendszerünkben, idegrendszerünknek és emésztésünknek is.

A króm egy nélkülözhetetlen nyomelem a szervezet számára. Persze nem mindegy, milyen formában van jelen Két formája a leggyakoribb, ebből az egyik a biológiailag aktív króm, a háromértékű, vagy idegen szóval trivalens. Ez nem mérgező, élelmiszerekben is megtalálható és fontos szerepet játszik például a vércukorszint szabályozásában. A másik leggyakoribb formája a hatértékű, vagyis hexavalens króm, ami leginkább festékek és faanyag védő szerek alkotója, ezt rákkeltőnek is minősítették.

Bár élelmiszerekkel visszük be ezt a nyomelemet is, felszívódása elég csekély, mindössze 0,5-3 % között mozog. Persze vannak anyagok, amik fokozzák a felszívódás hatékonyságát, ilyenek például a C-vitamin, az egyszerű cukrok, egyes aminosavak és a keményítő is, de ezzel ellentétes, vagyis felszívódást gátló hatást ér el az ásványi anyagok nagyrésze, mint például a kalcium, cink, vas, mangán és vanádium. Az élesztő-alapú készítmények esetében a felszívódás sokkal jobb hatásfokú, de ez annak is köszönhető, hogy ezek szerves vegyületek, míg sokszor természetes módon csak szervetlen sók formájában fordul elő.

Szervezetünkben a krómot nagyobb mennyiségben a májban, lépben, lágyrészekben és csontokban találunk. A króm kiürülése történhet vizelettel, verejtékkel és széklettel is, de például a szoptató kismamák esetében az anyatejben is megtalálható. Bizonyos dolgok növelik a kiürülés mértékét és gyorsaságát, ilyen a szervezetben jelen lévő gyulladás, testi vagy lelki trauma, illetve a terhesség.

Bár a krómhiány nem gyakori és az erre vonatkozó adatok is ellentmondásosak, azt találták, hogy akik szondás táplálásra szorulnak, azoknál, ha hosszú ideig nem kaptak krómot, a cukorbetegség tüneteit tapasztalták.

Túladagolás sem jellemző a krómra, mivel a csekély felszívódás és fokozott kiválasztás miatt szinte soha nem fordul elő, hogy toxikus mennyiség legyen jelen a szervezetben. Tudományos vizsgálatok alapján a napi megengedett felső határ a 0,15 mg/testtömeg kg. Fokozott figyelmet legfeljebb a vese és májbetegek esetében érdemes fordítani a krómbevitelre.