Menü

Mi is az az OCD?

Sokaknak ismerősek lehetnek azok a közösségi médiában is megosztott képek, ahol láthatunk egy teljes összhangban rendezett képet, de egy dolog kilóg a sorból. Ilyenkor a kép láttán könnyen frusztráltá válhatunk. Ez akár az OCD nevű kényszerbetegség egyik tünete is lehet.

Az OCD-vel (azaz obszesszív-kompulzív zavar) diagnosztizált beteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van gondolatai és cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a valósággal.

Az OCD-nek sokféle tünete lehet, ezért könnyen összekeverhető más pszichológiai betegséggel. Ha időben diagnosztizálják, helyes kezeléssel pár hét alatt enyhülhetnek a tünetek. Tipikus tünet a betegségektől, bacilusoktól való félelem, ezért, ha lehet kerülik a tömegközlekedést és magas rizikójú helyeket. A betegek kényszeresen rendeznek mindent, és ha valami nincs a helyén, akkor rögtön visszateszik a tárgyat a megfelelő helyre. Gyakorta nézik meg, hogy például kihúzták-e a vasalót, mert ha nem felgyulladhat a ház. Ezért képesek még messziről is visszaindulni többször egymás után, hogy meggyőződjenek arról, hogy kihúzták-e az eszközt a falból. Ezek még egészen enyhe tünetei ennek a kényszerbetegségnek.

Néhány beteg gyűjtögetési kényszerrel is rendelkezik. Képesek tárgyakat, kiegészítőket kényszeresen gyűjtögetni, és ezektől nagyon nehezen válnak meg. Az OCD attól komoly, hogy ha a gyűjtögetések, kényszerek mértéke jóval meghaladja a „normális” szintet. A normális, napi többszöri kézmosást napi több száz is felválthatja. Ideges várakozás közben bárkivel megeshet, hogy az autókat, vagy a padlócsempéket számolja, a kényszeresnek viszont muszáj folyamatosan számolnia azokat. Egy CD vagy DVD gyűjtemény még nem kóros, akárcsak néha a játékgépezés. Akkortól számít kórosnak, mikor megállíthatatlan, parancsoló szükségletté válik.

Ez a betegség 1990-ig ismeretlen volt, ezért kezelni, diagnosztizálni egyáltalán nem tudták. A páciensek emiatt egyedül érezték magukat, és gyakorta fordultak magukba, sőt öngyilkosságot is elkövettek a betegek. Több tanulmány szerint a népesség 1-3%-a szenved tőle legalább egyszer életében. Egy 2012-es tanulmány szerint Németországban a felnőtt népesség 3,8%-a volt érintett egy éves távlatban. A betegség többnyire fiatal-, illetve felnőttkorban kezdődik, a 30. életév előtt. A fiúk és a férfiak körében gyakoribb, mint lányok és nők körében. Minél előbb kezdődik meg a kezelés, annál jobbak a kilátások; habár a teljes tünetmentesség elérése ritka.

Ha úgy érzed, hogy a fent említettek valamilyen szinten igazak rád, mindenképpen fordulj a családod felé, utána keress fel megfelelő szakembert.

A délutáni, esti túlevés okai

Egész nap tartod magad, ügyesen eszel, mértékletesen, aztán hazaérve előbb vagy utóbb étel után nézel, és ott valami megborul. Elveszik a kontroll és jön a délutáni/esti túlevés.

A sikertelenség fő okai

Hazánkban az emberek átlagosan úgy élik az életüket, hogy céljaikat nem sikerül megvalósítaniuk, elégedetlenek a munkahelyükkel, rossznak ítélik meg az anyagi helyzetüket és úgy összességében nincsenek kiegyezve az életükkel. Ennek a fajta sikertelenségnek számtalan oka lehet, most mi az 5 leggyakoribbat emeljük ki.

Módszerek a hatékony tanuláshoz

A magyarok átlag életkora 75 környékére tehető. Ebből rosszabb esetben 8, jobb esetben pedig legalább 16 évet tanulással töltünk. Tanulni azonban nem mindenki szeret, és nem is egyenlő hatékonysággal tud. Egyes tanulási technikák és módszerek viszont bizonyítottan megkönnyítik a tanulást.

Őszi sporttippek

Javában benne vagyunk az őszben, a ködös reggelekben, az esősebb délutánokban, a capuccinos délelőttökben, de a hétvégi biciklizésekben, a napsütötte, erdei túrákban is tarkabarka levelek között. A szabadtéri sportolás legjobb időszaka.

Értelem és érzelem összehangolásának képessége

Feltehetjük a kérdést, hogy racionális embernek tartjuk magunkat, vagy gyakran elragadnak az érzelmeink? Milyen előnyökkel járhat, és miben korlátozhat, ha mindent az észérveknek rendelünk alá, illetve ha aszerint élünk, “amit a szívünk diktál”?