Menü
  • Elme és lélek
  • Módszerek a memória megőrzésére

Módszerek a memória megőrzésére

A memóriazavart egykor az idősek betegségének hívták, a legújabb vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy egyre több fiatal küzd hasonló problémákkal.

Mi magunk is sokat tehetünk a szellemi frissesség fenntartásáért.

A gyógyszeres kezelés mellett a beteg sokat tehet annak érdekében, hogy minél tovább megőrizze tiszta gondolkodását. A betegség lefolyása lassítható művészeti tevékenységgel (például festéssel, zenével, tánccal), barkácsolással, keresztrejtvény fejtéssel.

Sokáig lassítja a betegség előrehaladását a kertészkedés, főzés, természetjárás, vallásgyakorlás. A zene aktivizálhatja, motiválhatja, vagy megnyugtathatja a beteget. A feldíszített asztal, finom étel örömet okozhat.

Hetente legalább 2 alkalommal érdemes memóriajavító foglalkozásokat végezni hozzátartozóval vagy ápolóval. Ezek időtartama 30-45 perc. Ilyenkor meg kell beszélni, hogy milyen nap van, milyen hónap és évszak. Fel kell sorolni a személyes adatait, lakcímet, felidézni, hogy mit evett aznap és az előző napon. Elő kell venni az újságokat és megbeszélni az aktuális híreket, politikai helyzeteket. Ezt követően ki kell térni régebbi dolgokra, emlékekre: felidézni fontosabb családi eseményeket, évfordulókat, munkatársakat, korábbi foglalkozással kapcsolatos dolgokat. Végül érdemes együtt elénekelni egy olyan, érzelmileg fontos dalt, amit minden foglalkozáson el fognak énekelni. A foglalkozások alatt hasznos olyan zenét bekapcsolni, amit szeretünk. Ezek a foglalkozások bizonyítottan segítik évekre megtartani a beteg tájékozottságát, saját személyiségét.

Memóriazavar esetén sok dologgal megkönnyíthetjük a mindennapjainkat.

Érdemes rekeszes gyógyszeres dobozokat használni és előre kigyógyszerelni egy hétre, mert így megállapítható, hogy bevettük-e a napi gyógyszereinket vagy sem. Javasolt beszerezni egy nagyméretű naptárt, és azon bejelölni a találkozókat, ünnepnapokat, elintéznivalók listáját, hogy ne legyen semmi sem váratlan. Az eseményeket színessel, az aktuális napot minden nap X-szel javasolt bejelölni a naptárban. Érdemes előre megtervezni a napi teendőket. Időt kell biztosítani az étkezésre, játékokra, társas programokra és csendes pihenőre. A korábban rutinosan elvégzett feladatokra a korábbiakhoz képest több időt kell szánni.

Érdemes másolatot készíteni a kulcsokról, mindegyiknek legyen egyértelmű felcímkézett helye. Az egyértelműen megjelölt konyhai fiókokkal, ruhásszekrénnyel könnyebb bánni. Gondolja át, hogy alakítsa át környezetet, hogy kényelmesebben boldoguljon. Olyan háztartási gépeket szerezzen be, amik egy idő után maguktól is kikapcsolnak.

A legfontosabb, hogy a memória zavarral küszködő ember mindig maradjon tevékeny! Az embert a munka tette emberré, és a semmittevés előbbre hozza a leépülést.

Szerző: Udvari Fanni

  • A rovat további cikkei

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.