A transzgenerációs hatások nyomában
- Dátum: 2021.04.06., 15:53
- Udvari Fanni
- biológia, érzelem, generáció, lélek, transzgeneráció
A transzgenerációs hatások, vagyis azok a szemléletek, viselkedésminták, gondolkodási formák, melyeket felmenőink hagytak ránk örökül, a pszichológiai kutatások fontos részterülete.
A környezeti változásokra való gyors reagálásunk sokszor azon múlik, milyen mintákat sajátítottunk el az első néhány évünkben. Ezeket a mintákat jórészt a szüleinktől vesszük át, ők pedig azt adják nekünk, amit kisgyermekként a saját szüleiktől tanultak el, s ez így megy generációról generációra.
Sok nő fordul segítségért pszichológushoz, családállítóhoz, kineziológushoz annak kiderítésére, hogy miért és honnan erednek a belsőjét, ha úgy tetszik, lelkét szorongató negatív érzések. Az egyik legfontosabb tényező maga a titok. A személyes titkainkat féltve őrizzük, nem beszélünk a súlyos traumákról, ami az utódnemzedékben az izoláltság érzetét erősíti. Benne van a levegőben, hogy valami történt, de mivel nem kapunk rá egyértelmű magyarázatot, gyermekként a fantáziánkra vagyunk hagyatkozva. Szakértők szerint ráadásul a kisgyermek sokszor olyan testi-lelki közelségben él az édesanyjával, hogy átveszi érzéseit, s ezzel együtt félelmeit, szorongását és minden elnyomott érzését is.
Mi a magyarázata a jelenségnek?
Vitán felül áll, hogy genetikai mintázatunkat a szüleinktől kapjuk, ahogyan ők is a szüleiktől örökölték meg azt. Külsőleg emiatt hasonlítunk a legközelebbi családtagjainkra. Több emlősnél kimutatható, hogy magzati vagy újszülött korban elszenvedett környezeti károsítások (például bizonyos toxinok) nemcsak a fejlődő egyed felnőttkorában megjelenő betegségekkel (például kardiovaszkuláris problémák, anyagcserezavarok, tumor) hozhatók összefüggésbe, hanem transzgenerációs módon továbbítódnak az elkövetkező generációkra is, ezekben reprodukciós problémákat létrehozva. Ám nem látható, ezért nehezebb bizonyítani, hogy nem csak a külső tulajdonságainkat, hanem személyiségünket, lelkivilágunkat is ugyanígy meghatározhatják felmenőink tapasztalásai.
Szándékos emberi kutatások nincsenek a témában, ennek egyik része etikai okokra vezethető vissza, másrészt pedig az emberi generációváltás hosszabb annál, mint hogy valaki vizsgálni tudja azt évtizedeken keresztül. Egyes történelmi események viszont alkalmat adhatnak a vizsgálódásra. Az epigenetikai kutatások pszichológiai szempontból legizgalmasabb részei azok, amelyekben a környezeti hatást a társak, jellemzően az anya viselkedése jelenti.
Mivel az anyai gondoskodás és a felnőttkori párkapcsolat neurobiológiailag összefüggenek, nem meglepő, hogy az újszülött korban megtapasztalt anyai gondoskodás nemcsak a felnőtté vált állat gondoskodási képességeire, hanem a szaporodási készségére is hat.
Szerző: Udvari Fanni
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
A természet takarója
Ahogy beköszönt az ősz, a természet lassan álomba merül: a fák levelei megsárgulnak, lehullanak, és vastag avarszőnyeggel borítják a földet. Sokan ilyenkor lapátot ragadnak, hogy eltüntessék a „rendetlenséget”, pedig az avar nem szemét, hanem a természet egyik legfontosabb alkotóeleme. Életet, tápanyagot és védelmet nyújt – nemcsak a talajnak, hanem számos élőlénynek is.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?