Menü

A transzgenerációs hatások nyomában

A transzgenerációs hatások, vagyis azok a szemléletek, viselkedésminták, gondolkodási formák, melyeket felmenőink hagytak ránk örökül, a pszichológiai kutatások fontos részterülete.

A környezeti változásokra való gyors reagálásunk sokszor azon múlik, milyen mintákat sajátítottunk el az első néhány évünkben. Ezeket a mintákat jórészt a szüleinktől vesszük át, ők pedig azt adják nekünk, amit kisgyermekként a saját szüleiktől tanultak el, s ez így megy generációról generációra.

Sok nő fordul segítségért pszichológushoz, családállítóhoz, kineziológushoz annak kiderítésére, hogy miért és honnan erednek a belsőjét, ha úgy tetszik, lelkét szorongató negatív érzések. Az egyik legfontosabb tényező maga a titok. A személyes titkainkat féltve őrizzük, nem beszélünk a súlyos traumákról, ami az utódnemzedékben az izoláltság érzetét erősíti. Benne van a levegőben, hogy valami történt, de mivel nem kapunk rá egyértelmű magyarázatot, gyermekként a fantáziánkra vagyunk hagyatkozva. Szakértők szerint ráadásul a kisgyermek sokszor olyan testi-lelki közelségben él az édesanyjával, hogy átveszi érzéseit, s ezzel együtt félelmeit, szorongását és minden elnyomott érzését is.

Mi a magyarázata a jelenségnek?

Vitán felül áll, hogy genetikai mintázatunkat a szüleinktől kapjuk, ahogyan ők is a szüleiktől örökölték meg azt. Külsőleg emiatt hasonlítunk a legközelebbi családtagjainkra. Több emlősnél kimutatható, hogy magzati vagy újszülött korban elszenvedett környezeti károsítások (például bizonyos toxinok) nemcsak a fejlődő egyed felnőttkorában megjelenő betegségekkel (például kardiovaszkuláris problémák, anyagcserezavarok, tumor) hozhatók összefüggésbe, hanem transzgenerációs módon továbbítódnak az elkövetkező generációkra is, ezekben reprodukciós problémákat létrehozva. Ám nem látható, ezért nehezebb bizonyítani, hogy nem csak a külső tulajdonságainkat, hanem személyiségünket, lelkivilágunkat is ugyanígy meghatározhatják felmenőink tapasztalásai.

Szándékos emberi kutatások nincsenek a témában, ennek egyik része etikai okokra vezethető vissza, másrészt pedig az emberi generációváltás hosszabb annál, mint hogy valaki vizsgálni tudja azt évtizedeken keresztül. Egyes történelmi események viszont alkalmat adhatnak a vizsgálódásra. Az epigenetikai kutatások pszichológiai szempontból legizgalmasabb részei azok, amelyekben a környezeti hatást a társak, jellemzően az anya viselkedése jelenti.

Mivel az anyai gondoskodás és a felnőttkori párkapcsolat neurobiológiailag összefüggenek, nem meglepő, hogy az újszülött korban megtapasztalt anyai gondoskodás nemcsak a felnőtté vált állat gondoskodási képességeire, hanem a szaporodási készségére is hat.

Szerző: Udvari Fanni

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Só a háztartásban, nem csak a tányéron

A só szinte minden konyhában megtalálható, hiszen az ételek ízesítéséhez nélkülözhetetlen alapanyag, de nem csak a konyhában hasznos.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?