Menü

Facebook függőség

Megoszlanak a vélemények a közösségi médiával kapcsolatban, mégis felfelé ível az ilyen oldalak használata és popularitása. Csak az utóbbi időben kezdtünk el arról beszélni, hogy a facebook, twitter, instragram és egyéb közösségi oldalak használata akár káros is lehet, függőséghez vezethet. Nem pusztán az ilyen platformok milyenségében kell azonban keresni az okokat, társadalmi és életvitelbeli változások is hozzájárultak ahhoz, hogy ma facebook függőségről beszélhetünk.

Az elszigetelődés, az emberek közti bizalmatlanság növekedése és az egyre jómódúbb, modern technológiával ellátott háztartások számának emelkedése oda vezetett, hogy online, virtuálisan éljük életünket. Amennyi hasznos és jó dolog származik az internet közösségi oldalaiból, annyi negatív is. Milyen tünetekre kell gondolni, amikor facebook függőségről beszélünk.

kényszeresen csak ezeket az oldalakat látogatja, még akkor is, ha eredetileg nem erre akart rákeresni
folyamatos megosztás
közeli barátokkal, akár rokonokkal is csak online kommunikál, csökkent, vagy nem létező valós szociális élet
megerősítés és támogatás azonosítása a „like”-okkal, megtekintésekkel és megosztásokkal
alvászavarok a folyamatos képernyőhasználattól és az éjszakába húzódó üres görgetések miatt

Ha esetleg valaki magára ismerne, érdemes végig gondolni, hogy alapvetően igazak-e ezek a tünetek a mindennapjaira, vagy inkább csak előfordul, hogy ott ragad egy-egy ilyen oldalon és emlékezteti magát, hogy ideje letenni kicsit. A tudatosság a kulcsa ennek is, mint sok más függőség kezelésének.

Érdemes feljegyezni például az időt, amit a számítógép vagy a telefon előtt ülve töltünk, majd később megnézni, naponta hány óránkat veszi el ez a tevékenység. Az is jó ötlet lehet, ha szünetelteti ezeket a profilokat. Egy másik jó módszer az, hogy ha nincs már tényleg fontos dolgunk a számítógépen például, akkor kikapcsoljuk.

Mindenesetre érdekes, hogy bár pont a csillogással és a tökéletesség látszatával kecsegtetnek ezek az oldalak, ennek ellenére olyan személyiségjegyeket és érzéseket erősítenek fel túlzott használat mellett, amik ezzel teljesen ellentétesek. Ilyen az egoizmus, hamis énkép kialakulása, kisebbrendűség érzése, szorongás, félelem, rosszindulat, irigység érdektelenség és boldogtalanság. Nem pont ezeket szeretnénk elkerülni azzal, hogy egy olyan képet mutatunk magunkról, ami ezek egyike sem? De, és éppen ez a túl tökéletes kép az, ami mellett egy teljesen átlagos ember tökéletlennek hat.

Balogh Emese

Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell

Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?