Menü

Albérlet vagy kollégium?

Olyan dilemma ez amivel minden egyetemista, egyes esetekben már középiskolás találkozik. A felvételi utáni napokban elindul a nagy albérlet vagy kollégium vadászat, azonban érdemes kicsit előre gondolkodni és felmérni, hogy melyik városban melyik lehetőségek érik meg a legjobban.

Amikor felvettek az egyetemre, egy új városba, ahol tényleg senkit sem ismertem, számomra egyértelmű volt, hogy kollégiumba szeretnék költözni. Akár a vidéki nagyvárosok, akár Budapest lehetőségeit nézzük bőven van honnan válogatni, kezdve az egyetemi kollégiumoktól és szakkollégiumoktól, a magán vagy egyházi fenntartásúakig. A végső döntés, alapos utánajárást igényel, mert nem mindegy, hogy az ember hol hajtja álomra a fejét.

Elsőéves egyetemistaként véleményem szerint a kollégium éri meg, anyagi és szociális értelemben is. A felsőbb évesek, akik szintén ott laknak, bármilyen jellegű kérdésben segítségre lehetnek.

A kollégium ezek mellett olyan készségek elsajátításában is segíthet, mint a csapatmunka, a felelősségvállalás és az alkalmazkodás másik igényeihez. Sokszor nem egy leányálom, de sok mindent lehet belőle tanulni.

Ahogy telnek az egyetemi évek, sokan kezdenek albérlet után nézni. Alapképzésen a harmadév már a szakdolgozatról, szakmai gyakorlatokról és végül a záróvizsgáról szól, ezért már nagyobb szükség lehet egy saját zugra, ahol nyugodtan lehet dolgozni. Albérletbe költözni, olyan mint egy következő szintre lépni, amire szerintem a kollégium tökéletesen fel tud készíteni. Az önállósodás következő lépcsőfoka ez, amikor már – igaz többen együtt – de tulajdonképpen egy saját háztartást vezet az ember. Új és sokszor nagyobb kihívás, de ez már tényleg a felnőtté válás kapuját jelenti.

A jelenlegi járványhelyzet a kollégiumokat sem kíméli, sok egyetemista már három hónapja otthon tanul. A koronavírus ezt is felborította és most már kicsit jobban megérheti albérletben lakni, mert nagyobb függetlenséget ad a korlátozásoktól.

A lakhatás körüli problémák mindig ott vannak az ember fejében, egyetem alatt is, de ha vannak jó kollégiumi, majd jó albérlet lehetőségek, akkor azokat érdemes megragadni.

Futólépésben – Plitvicei kalandon a Futamási Futócsapat

Június első hétvégéjén ismét útra kelt a Futamási Futócsapat, ezúttal a horvátországi Plitvicei Maratonra. Nem először jártunk ezen a különleges helyszínen, hiszen néhány évvel ezelőtt már megtapasztalhattuk, milyen érzés a világ egyik legszebb természeti környezetében futni.

Éttermi etikett – hogyan viselkedjünk a pincérrel, hogy mindenki jól érezze magát?

Az étterembe járás nemcsak az étkezésről szól, hanem egy társas helyzet is, ahol a viselkedésünk ugyanúgy hozzájárul az élményhez, mint az ételek minősége. Az éttermi etikett alapvető célja, hogy a vendég és a személyzet közötti kommunikáció gördülékeny, tiszteletteljes és hatékony legyen. Ennek egyik kulcseleme a pincérrel való kapcsolatunk.

Tanév végi kifáradás – egyre több diákon látszik a fáradtság

Ahogy a tanév a végéhez közeledik, egyre több iskola számol be arról, hogy a diákokon jól érzékelhető a kifáradás. A hosszú hónapok óta tartó tanulási terhelés, a dolgozatok, felelések, projektfeladatok és különböző számonkérések mostanra sokaknál koncentrációs nehézségekben, csökkenő motivációban és általános fáradtságban jelentkeznek.

Pedagógusnap – A tanítók és tanárok megbecsülésének ünnepe

A pedagógusnap minden évben különleges alkalom arra, hogy tiszteletünket és hálánkat fejezzük ki mindazoknak, akik a jövő generációinak nevelésében és oktatásában vállalnak meghatározó szerepet. Magyarországon ez az ünnep hagyományosan június első vasárnapjához kapcsolódik, és az oktatási intézményekben, óvodáktól az egyetemekig, számos formában megemlékeznek róla.

A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?

Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.