Menü

Kicsoda az, aki „workaholic”?

A szenvedélyek és függőségek sok ember és a környezetükben élők életét is megnehezíti, sőt van, hogy fenekestől felborul az egész addigi életvitelük. És bizony egy munkamániás vagy másnéven workaholic is komoly függőségben szenved.

Amikor függőségekről beszélünk, akkor általában olyan szenvedélybetegségekre gondolunk, amikor valaki egy kémiai anyagtól függ, például cigarettától, alkoholtól vagy kábítószertől. Az ilyen jellegű függőséget szerfüggőségnek nevezik. Amikor valaki egy viselkedési mintát annyira elsajátít, hogy már a saját szükségleteit is háttérbe szorítja, az valamiféle viselkedési függőségben szenved. Ilyen a játékfüggőség, edzéstől való függés, és bizonyára valakinek a szakmája, munkája is képes szenvedéllyé (jobb esetben) majd függőséggé válni.

A workaholic több időt tölt a munkahelyén az optimálisnál, van, hogy 10-12 órát dolgozik. Még ha pihenője van akkor is dolgozik, ha ezt nem teheti meg, akkor rendkívül ideges. Az első helyen számára a munka és a karrier áll, a család és az egészség csak hátrébb helyezkedhet el. Azt gondolhatnánk, hogy rendes munkával nem árthat magának az ember, azonban ez nem így van. Ugyanazokat a viselkedési mintákat produkálja egy munkamániás, mint egy másik szenvedélybeteg.

A függőség visszavezethető megfelelési kényszerhez, hiszen az ilyen ember életéből hiányzik a megbecsülés, vagy esetleg a munkahelyén nem elég jó a fizetés. Bele kerül egy ördögi körbe: minél többet vállal, annál jobb, és ha minél kevesebb hely van a határidőnaplóban, annál elfoglaltabb és fontosabbnak érezheti magát az illető. Ebből már nehéz kilépni, a workaholic folyton magára vállal mindent, sőt később automatikusan megkapja a feladatokat. Állandó teljesítménykényszer alá kerül, ami folytonos szorongást jelent számára. Túlterheli a szervezetét, elhanyagolja a családját, később fizikai tünetek jelentkeznek. Kutatások alapján a munkamániás embereknél nagyobb a szívinfarktus kockázata is.

Köthető a flow-jelenségéhez is: a flow egy olyan érzés, tudatállapot, amikor sikeresnek, kreatívnak, racionálisnak érzed magad. Amikor valaki a munkája során érzi, hogy remekül teljesít, imádja csinálni a szakmáját, akkor számára a karrierépítés egy élmény és nem kényszer. Úgy válhat valaki addiktívvé, hogy munkája során jelentkezik a flow-érzés, ezt pedig egy pozitív élmény, minél többször tapasztalni akarja. Innen pedig egyenes a lefele vezető út.

Nagyon fontos minden függőség felismerésénél szakember segítségét hívni. A munkamániás embernek meg kell tanulnia nemet mondani, egyre kevesebb feladatot vállalni. Terápiák segítségével felismerhető, kezelhető és tudatosítható a függőség. Akár házasságokat, kapcsolatokat is megmenthet, ha időben észreveszik a tüneteket.

Nagypál Anna

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?

A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt

Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.

A reggeli története: szükségből mindennapi szokás

Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.

Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?

A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?