Menü

Énekelj a gyermekednek!

„Egyszer énekeltem a fiamnak és akkor is sírva fakadt” - mentegetőztem anyámnak, mikor elmagyarázta, milyen fontos az éneklés, a kisgyermekeink fejlődése szempontjából.

Az első gyerekemnél bevallom, én nem erőltettem ezt az éneklés dolgot, sőt a másodiknál is elengedtem, bár biztos vannak anyukák, akik több szólamban éneklik az altatódalokat zenei kísérettel, nekem maximum a „süti süti pogácsát” kezdetű nóta megy, az is hamisan. A harmadik fiam pár hete született és úgy gondoltam, a harmadik gyerekemet már úgy rontom el, ahogy akarom. Legyen tánc. Azaz ének.

Most momentán egy dal a sláger az „erdő szélén házikó” nevezetű és olykor azt hiszem van is olyan hang, amit néha sikerül a helyén megszólaltatnom, de lehet a szomszédok már eret vágtak magukon miattam.

Azt nem mondom, hogy daloskönyvet adok ki, de talán megpróbálok afféle normális anyukakánt elénekelni egy-két gyerekdalt. A nagyobb fiaim persze annyira nem élvezik, meg a férjem se, nekik inkább büntetés.

Szakemberek szerint az éneklő édesanya, vagy nagymama érzelmileg pozitívan hat a gyermekre, felkelti a figyelmét, kíváncsivá teszi, megnyugtatja, fejleszti, s még egy bensőségesebb kapcsolat is kialakul.

A gyermeket egész nap mindenféle hanghatás éri, zömében zaj. Gépzene, televízió, telefon, porszívó, kapucsengő, rádió, kalapálás, autók hangja…stb. Az ének, a dallamok, a ritmusok nemcsak fejlesztik a zenei érzékét, de meg is nyugtatják a babát, jobb kedvre derítik és valóban, mosollyal viszonozzák azt a gesztust, hogy velük foglalkozunk, nekik dalolunk.

Néhány hónapos babáknak zenét tanítani még nem lehet, viszont élményt adhatunk vele, nem véletlenül van babaringató, a baba-mama klubban zenei foglalkozás, mindenféle zenei tevékenység, táncos program, babakoncertek. Kihat a gyerek és a szülő kapcsolatára és fejleszti is a zenei-és ritmusérzékét. Az éneklés pszichésen is igen jó hatást gyakorol a gyerekre.

Kutatások bizonyították, hogy ha fiatal korban dalokat tanulnak a gyerekek, az fokozhatja a memorizálási képességeket is.

Zenepedagógusok szerint lehetőleg népdalokat, énekes játékokat, mondókákat énekeljünk a gyereknek, ne pedig popslágereket. A gyermeknevelés nem állhat csak abból, hogy megetetem, megfürdetem, leülök vele mesét nézni, a kezébe nyomom a tabletet, vagy hagyom, hogy azt csinálja, amit akar, csak ne legyen láb alatt.

Olvassunk a gyermekünknek, énekeljünk neki(k), táncoljunk, rajzoljunk, foglalkozzunk velük, hogy minél jobban fejlődhessen, és intelligens felnőtt válhasson belőle. Szóval…elő Halász Judit összes gyerekdalos válogatásával. Énekelj a gyermekednek! Nyugi, az enyém is hamis.

Martinka Dia

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.