Elhízott gyermekek: diéta, vagy életmódváltás?

„Kisgyereket ne fogyókúráztassunk!” – hallottam ismerőst megnyilvánulni, elhízott, jelentős túlsúllyal rendelkező kisiskolás gyermeke kapcsán. Ez valóban így van, azonban akkor mi a megoldás a gyerekkori elhízásra?

Természetesen a megelőzés elsősorban a megoldás, diéta helyett az egészséges életmódra való nevelés és ehhez a megfelelő példamutatás, ebben pedig a szülők felelőssége kifejezetten nagy.

Valóban nem, egyáltalán nem kell fogyókúráztatni egy gyereket, borzalmasan is hangzik, azonban a betegségek, későbbi szövődmények (cukorbetegség, magas vérnyomás, ízületi problémák…stb.) elkerülése érdekében mielőbb életmódváltásra van szükség.

Nem könnyíti a testsúlycsökkentést az sem, hogy a szülők édességgel jutalmazzák a gyerekeiket, ehelyett inkább dietetikus, pszichológus, gyógytornász, endokrinológus segítségével kell rávezetni a gyerekeket arra, hogy nem diétázni kell, hanem az életmódot és a gondolkodásmódot megváltoztatni.

Ahogy a túl sok cukor, úgy a túl magas sófogyasztás nem tesz jót a gyerekek egészségének. Az ételek sótartalmának csökkentése sok gyereket menthetne meg a felnőttkori betegségektől. A diétánál érdemes figyelembe venni a kalóriaszámot, nyilván nem kell görcsösen számolgatni, de törekedni kell az alacsonyabb kalóriatartalmú, kevésbé zsíros ételek kiválasztására, mikor tálalunk.

Nemcsak a szénhidrát hizlal, hanem a sok zsíros, kalóriadús étel és cukros üdítőital is.

A "felesleges" kalóriák lefaraghatóak, válasszunk zsírszegény tejtermékeket, hozzáadott cukor nélküli joghurtokat, az üdítőitalok helyett vizet, ízesített vizet, cukor nélküli teákat, cukormentes szörpöket. (kerüljük a mesterséges édesítő szereket is, én a természetes édesítőszerrel édesített szörpöket, üdítőitalokat javaslom)

Az étkezések végén ne legyen desszert, az egészséges, reform módon elkészített nasikat hagyjuk uzsonnára, vagy tízóraira, mely alatt gyümölcsöket, olajos magokat, joghurtokat értek.

A mennyiségen nem szívesen változtatnék, hiszen egy kisgyerek egyen, amennyi jólesik, inkább az alapanyagok cseréjére törekednék.

Jó megoldás, ha a gyerekek az ételek elkészítésében maguk is részt vehetnek, így ők is tisztában lesznek az egészséges, kontra egészségtelen alapanyagokkal.

A tiltás nem vezet jóra, inkább a csere legyen a megoldás, a „mit mire” elv alapján mutassunk alternatívákat egészséges alapanyagokra. "Cserekereskedelem" tiltás helyett.

Mindezen erőfeszítések között sem árt észben tartani, hogy nem feltétlenül kell lemondani az édességről vagy egy-egy finomabb falatról, hisz a tilos csemegék sokkal csábítóbbak, mint a szabad dolgok.

Ezért a cserekereskedelem és a „ne tégy ki sokat az asztalra, hogy ne essünk kísértésbe” elvét érdemes szem előtt tartani, azaz valamit (édesség) valamiért (vacsora) módon iktassuk be azt, amit nem tudunk, vagy nem akarunk megtagadni a gyerekektől.

Nem az egyszeri gyors étkezdében elfogyasztott finomságtól híznak el a gyerekek, de tudniuk kell azt is, hogy ez nem a mindennapi életük része. Fontos emellett, hogy a nagyszülők, vagy esetleg a szülők között fennálló nézeteltérések okozta kettős neveléstől is megkíméljük magunkat és gyermekünket, mivel a feszültség okozta meghasonlás gyakorlatilag lehetetlenné teszi az életmódváltást, hiszen mindenki a kisebb ellenállás felé szeret menni (mami szeret, mert mindent megkapok és megehetek).

Ha tehát tényleg komolyan gondoljuk az életmódváltást, a lépéseket következetesen és összefogva kell megtennünk.

Martinka Dia