Menü

Halottak napja Mexikóban

Az év novemberi szakaszán az ember mindig megáll egy kicsit: a nyomott, esős, melankóliás idő és a tél közeledte mindig lelassítja a lelket, a Halottak napja pedig az emlékezésre szólítja fel a szürke hétköznapok emberét. De mi lehet a helyzet Mexikóban?

A mexikói kultúra legnagyobb ünnepe november 1-jén és 2-án tartandó, ez nem más mint, a Día de los Muertos, azaz Halottak Napja. Az mexikói kultúra ezen része 2003 óta az UNESCO világörökség részét képezi. Az ünnepen nincs helye szomorúságnak, mindenki boldogan emlékezik vissza szeretteire. Mexikóváros nagy színkavalkáddá válik, az utcák megtelnek az ünneplő tömeggel. A kavalkádot La Calavera Catrina tiszteletére rendezik. Catrina a halált jelképezi, ő volt az első csontváz hölgy, akit José Guadalupe Posada mexikói rézmetsző készített el és Diego Rivera (Frida Kahlo férje) nevezett el. Ilyen koponyákkal díszítik a házakat, sőt az emberek ki is festik magukat. A koponyák nem csak a halált, de az újjászületést is szimbolizálják, talán ezért vidámabb a mexikóiak halottkultusza. Sokan inkább a temetőben töltik az éjszakát, és nem a kavalkádon: olyankor a családtagok a temetőkben a halottak kedvenc dalait éneklik.

A családok oltárokat állítanak fel, ezeket pálma- vagy cukornád-levélből készítik és virágokkal tűzdelik. Az oltár a halottak világának bejáratát szimbolizálja. Úgy vallják, hogy halott szeretteik átléphetnek az élők világába a Día de los Muertos estéjén. Az oltár körül a katolikus szimbólumok sem hiányozhatnak: rózsafüzérek és szentképek is díszítik a lakás ékességét. Egy pohár vizet és egy szelet kenyeret is kihelyeznek, hogy a rokon ne szomjazzék, illetve ne éhezzék meg az úton. Illetve különböző színű fűrészport hintenek a padlóra, ami a „porból lettünk, porrá leszünk” gondolatot jelképezi.

November 2-án a halottak kedvenc ételeit és italait fogyasztják, sőt a temetőbe is visznek ki a csemegékből. A megterített asztal, roskadozik a nemzeti ételektől (ez a Hanal Pixa). Agyagpohárba öntik ki a kedvenc italokat: tequilát vagy akár mezcal-t. Pan de Muerto-t is sütnek, ami a halottak napi cukorral megszórt kalácsszerű péksütemény. Ekkor fogyasztják a mukbil pollo-t, ami chilis kukoricamálé.

Míg mi, európaiak krizantémot viszünk a temetőbe, a mexikóiak cempasúchil-t (vagy nagy büdöskét) visznek szeretteiknek. A krizantém a családi összetartozás virága, de a mexikóiak úgy gondolják, hogy a halottak világának színe a sárga, ezért díszítik az oltárokat is a sárga színű büdöskével.

Ezt a hangulatot örökíti meg a Disney Coco című Oscar-díjas meséje is, amiben az ünnep legfontosabb üzenetét közvetíti: a dalolás és az emlékezés által hívogathatjuk elhunyt szeretteinket, akik tudni fogják, hogy merre keressenek minket. Így az ünnep által egyesülhet újból a család azokkal a tagokkal is, akik már nincsenek jelen a földi életben.

Nagypál Anna

A fagyöngy – karácsonyi jelkép és gyógyító növény

Mindenki ismeri a fagyöngyöt, amit nem csak a fákon látunk csomókban, hanem leszedve a karácsony egyik jelképe, de ez a növény egy dísznél sokkal több.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.