Menü

Viszonzatlan szerelem, módszerek a továbblépés érdekében

Kevés olyan ember van, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen a viszonzatlan szerelem. Sajnos elég fájdalmas tud lenni és sokszor nem egyszerű belőle kikászálódni.

A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak

Kezdd el magadat jobban szeretni, mint ahogyan őt szereted!

Azt a szerelmet, amit neki akarnál adni, ajándékozd inkább magadnak! Azt az energiát, amit rá szeretnél szánni, fektesd inkább magadba!

A viszonzatlan szerelem esetében rengeteget segíthet, ha sokat szeretgeted önmagadat.

Gondolkodj el rajta, hogy kiket / miket szeretsz! Hogy neked konkrétan milyen emberek / élvezeti cikkek / tevékenységek jelentik a boldogságot, és foglalkozz ezekkel a személyekkel / dolgokkal / tevékenységekkel!

Családozz és legyél a barátaiddal! Egy finom süti, egy pohár bor, egy forró fürdő, egy jó könyv vagy egy izgalmas sorozat rengeteget segíthet. Halmozd az élvezeteket!

Itt lehet az ideje egy új hobbi kipróbálásának vagy egy remek utazásnak… vagy bármi másnak, amivel úgy érzed, hogy sok-sok szeretetet adhatsz magadnak!

A fókuszt tedd át a másikról önmagadra! Így hamarabb elmúlik majd a viszonzatlan szerelem, hiszen előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy egy önmagát szerető embernek nem egy olyan partner kell, aki őt nem szereti viszont.

A hosszú életben az a legrosszabb, hogy a nagy beteljesületlen szerelmekkel legalább még egyszer találkozol. És sokszor kiderül, mi is volt az a kis hülyeség, ami miatt egykor nem sikerült összekerülnötök. Lehet, hogy kacarászol rajta, lehet, hogy megüt a guta utólag is, de legborzalmasabb, ha a másik azóta meggondolta volna magát, és most már hajlandó volna… Jaj, ebbe ne menj bele: ti már mindketten nagyon megváltoztatok, azokhoz az időkhöz már semmi közötök.

Ha még tovább élsz, egyre magányosabb leszel, mert lassan olyan leszel, mint egy temető. Sokan meghalnak az életedben, köztük a szerelmeid, és már csak a te emlékeidben élnek. Egyre szebbek, egyre fiatalabbak, vonzóak, kedvesek és elevenek – hiszen ilyen az emberi természet, megtisztítja az emlékeket a szennytől.

Van még valakid, akivel a nagy-nagy ígéret nem teljesült? Akarnád látni? El tudsz képzelni vele valami forró találkát, ha mást nem is, mint egy nagy süteményezést egy cukrászdában? Bizalmas beszélgetést, hosszú, sokatmondó és megértő hallgatásokkal, lopva egymásra nézve?

Kicsit jobban dobog a szíved, hogy ezt elképzelted? Kicsit belepirultál, kicsit kirázott a hideg? Akkor neked még van jövőd! Téged vár az élet! Hiszen te boldog vagy! Na, ez az értelme és boldogsága a beteljesületlen szerelmeknek.

Szerző: Udvari Fanni

Miért érzi magát kimerültnek a huszonéves generáció?

Mai fiatalként furcsa kettősségben élünk, ugyanis egyszerre érezhetjük magunkat lendületesnek és megmagyarázhatatlanul fáradtnak. Mintha túl korán kellett volna felvennünk a „felnőtt” üzemmódot. Akár tetszik, akár nem, ez a hangulat nagyon is valós. A jelenség mögött pedig nem egyetlen ok áll, hanem egy egész korosztály társadalmi hangulata.

Amikor az alkotás gyógyít

A kreatív alkotás nemcsak kikapcsol, hanem hatékonyan oldja a stresszt is: néhány perc festés, horgolás vagy rajzolás segít kiszakadni a rohanásból és visszatalálni a belső nyugalomhoz.

A tudatalatti lelki ereje

A tudatalatti fogalma hosszú ideje foglalkoztatja az embereket, hiszen egy nehezen megfogható, mégis rendkívül erős belső tartományról beszélünk. Bár működését gyakran misztikus jelenségekhez kötik, valójában nagyon is valós pszichológiai folyamatok sorozata. A tudatalatti olyan, mint egy csendben dolgozó háttérrendszer: állandóan figyel, értelmez, raktároz, és akkor is befolyásolja döntéseinket, amikor azt hisszük, teljesen tudatosan cselekszünk. Ebben rejlik valódi ereje. Nem harsány, nem irányít közvetlenül, mégis meghatározza életünk alapvető irányát.

A csendes összhang művészete – Hogyan fejlődünk együtt a párkapcsolatban?

A modern párkapcsolatokban ma már nem elég csak együtt lenni – együtt fejlődni is kell. A kapcsolat ugyanis élő rendszer, amely folyamatosan alakul, finomodik, s vele együtt formálódunk mi magunk is. Mégis sokszor elfelejtjük, hogy a párkapcsolatunk minősége valójában a saját önismeretünk és érzelmi érettségünk tükre.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.