Viszonzatlan szerelem, módszerek a továbblépés érdekében
- Dátum: 2020.10.26., 08:12
- Udvari Fanni
- érzelem, fájdalom, hiány, hit, kapcsolat, lélek, remény, szerelem, űr
Kevés olyan ember van, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen a viszonzatlan szerelem. Sajnos elég fájdalmas tud lenni és sokszor nem egyszerű belőle kikászálódni.
A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak
Kezdd el magadat jobban szeretni, mint ahogyan őt szereted!
Azt a szerelmet, amit neki akarnál adni, ajándékozd inkább magadnak! Azt az energiát, amit rá szeretnél szánni, fektesd inkább magadba!
A viszonzatlan szerelem esetében rengeteget segíthet, ha sokat szeretgeted önmagadat.
Gondolkodj el rajta, hogy kiket / miket szeretsz! Hogy neked konkrétan milyen emberek / élvezeti cikkek / tevékenységek jelentik a boldogságot, és foglalkozz ezekkel a személyekkel / dolgokkal / tevékenységekkel!
Családozz és legyél a barátaiddal! Egy finom süti, egy pohár bor, egy forró fürdő, egy jó könyv vagy egy izgalmas sorozat rengeteget segíthet. Halmozd az élvezeteket!
Itt lehet az ideje egy új hobbi kipróbálásának vagy egy remek utazásnak… vagy bármi másnak, amivel úgy érzed, hogy sok-sok szeretetet adhatsz magadnak!
A fókuszt tedd át a másikról önmagadra! Így hamarabb elmúlik majd a viszonzatlan szerelem, hiszen előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy egy önmagát szerető embernek nem egy olyan partner kell, aki őt nem szereti viszont.
A hosszú életben az a legrosszabb, hogy a nagy beteljesületlen szerelmekkel legalább még egyszer találkozol. És sokszor kiderül, mi is volt az a kis hülyeség, ami miatt egykor nem sikerült összekerülnötök. Lehet, hogy kacarászol rajta, lehet, hogy megüt a guta utólag is, de legborzalmasabb, ha a másik azóta meggondolta volna magát, és most már hajlandó volna… Jaj, ebbe ne menj bele: ti már mindketten nagyon megváltoztatok, azokhoz az időkhöz már semmi közötök.
Ha még tovább élsz, egyre magányosabb leszel, mert lassan olyan leszel, mint egy temető. Sokan meghalnak az életedben, köztük a szerelmeid, és már csak a te emlékeidben élnek. Egyre szebbek, egyre fiatalabbak, vonzóak, kedvesek és elevenek – hiszen ilyen az emberi természet, megtisztítja az emlékeket a szennytől.
Van még valakid, akivel a nagy-nagy ígéret nem teljesült? Akarnád látni? El tudsz képzelni vele valami forró találkát, ha mást nem is, mint egy nagy süteményezést egy cukrászdában? Bizalmas beszélgetést, hosszú, sokatmondó és megértő hallgatásokkal, lopva egymásra nézve?
Kicsit jobban dobog a szíved, hogy ezt elképzelted? Kicsit belepirultál, kicsit kirázott a hideg? Akkor neked még van jövőd! Téged vár az élet! Hiszen te boldog vagy! Na, ez az értelme és boldogsága a beteljesületlen szerelmeknek.
Szerző: Udvari Fanni
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.