Viszonzatlan szerelem, módszerek a továbblépés érdekében

Kevés olyan ember van, aki nem tapasztalta meg, hogy milyen a viszonzatlan szerelem. Sajnos elég fájdalmas tud lenni és sokszor nem egyszerű belőle kikászálódni.

A plátói szerelem csapdájába gyakran belegabalyodó emberek temperamentumukat tekintve általában félénkek, óvatosak, hajlamosak az álmodozásra és arra, hogy nagy ívben elkerüljék a kudarcgyanús helyzeteket – mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne kelljen kapcsolatot felvenni, sérülni. Az imádott személy viselkedéséből, apró jelekből messzemenő következtetéseket vonnak le, fantáziavilágot táplálnak

Kezdd el magadat jobban szeretni, mint ahogyan őt szereted!

Azt a szerelmet, amit neki akarnál adni, ajándékozd inkább magadnak! Azt az energiát, amit rá szeretnél szánni, fektesd inkább magadba!

A viszonzatlan szerelem esetében rengeteget segíthet, ha sokat szeretgeted önmagadat.

Gondolkodj el rajta, hogy kiket / miket szeretsz! Hogy neked konkrétan milyen emberek / élvezeti cikkek / tevékenységek jelentik a boldogságot, és foglalkozz ezekkel a személyekkel / dolgokkal / tevékenységekkel!

Családozz és legyél a barátaiddal! Egy finom süti, egy pohár bor, egy forró fürdő, egy jó könyv vagy egy izgalmas sorozat rengeteget segíthet. Halmozd az élvezeteket!

Itt lehet az ideje egy új hobbi kipróbálásának vagy egy remek utazásnak… vagy bármi másnak, amivel úgy érzed, hogy sok-sok szeretetet adhatsz magadnak!

A fókuszt tedd át a másikról önmagadra! Így hamarabb elmúlik majd a viszonzatlan szerelem, hiszen előbb-utóbb úgyis rájössz, hogy egy önmagát szerető embernek nem egy olyan partner kell, aki őt nem szereti viszont.

A hosszú életben az a legrosszabb, hogy a nagy beteljesületlen szerelmekkel legalább még egyszer találkozol. És sokszor kiderül, mi is volt az a kis hülyeség, ami miatt egykor nem sikerült összekerülnötök. Lehet, hogy kacarászol rajta, lehet, hogy megüt a guta utólag is, de legborzalmasabb, ha a másik azóta meggondolta volna magát, és most már hajlandó volna… Jaj, ebbe ne menj bele: ti már mindketten nagyon megváltoztatok, azokhoz az időkhöz már semmi közötök.

Ha még tovább élsz, egyre magányosabb leszel, mert lassan olyan leszel, mint egy temető. Sokan meghalnak az életedben, köztük a szerelmeid, és már csak a te emlékeidben élnek. Egyre szebbek, egyre fiatalabbak, vonzóak, kedvesek és elevenek – hiszen ilyen az emberi természet, megtisztítja az emlékeket a szennytől.

Van még valakid, akivel a nagy-nagy ígéret nem teljesült? Akarnád látni? El tudsz képzelni vele valami forró találkát, ha mást nem is, mint egy nagy süteményezést egy cukrászdában? Bizalmas beszélgetést, hosszú, sokatmondó és megértő hallgatásokkal, lopva egymásra nézve?

Kicsit jobban dobog a szíved, hogy ezt elképzelted? Kicsit belepirultál, kicsit kirázott a hideg? Akkor neked még van jövőd! Téged vár az élet! Hiszen te boldog vagy! Na, ez az értelme és boldogsága a beteljesületlen szerelmeknek.

Szerző: Udvari Fanni