Az önbántalmazás lehetséges okai
- Dátum: 2020.10.24., 18:06
- Udvari Fanni
- fájdalom, lélek, önbecsülés, önbizalomhiány, önértékelés, önsanyargatás, psziché
Általában feszültségkezelési nehézség miatt kezdik el vagdosni magukat a kamaszok, mert a negatív érzések elhatalmasodnak rajtuk. Tehetetlennek érzik magukat, nem tudnak szabadulni ettől az állapottól.

Úgy érzik, hogy az önbántalmazás az egyetlen, illetve legerősebb eszközük erre az, ha a figyelmüket egy konkrét testi fájdalomra fókuszálják, ezáltal éreznek megkönnyebbülést. Az önbántalmazással keletkező fizikai fájdalom pedig elnyomja a lelki szenvedést. Lehetséges önbüntető céllal is a vagdosás, ha az illető úgy érzi, hogy ő rossz, nem érdemel semmi jót, sem szeretetet, elfogadást, csak a büntetés jár neki. Akik vagdossák magukat, gyakran alacsony önértékeléssel rendelkeznek, magányosnak érzik magukat, nem akarnak másokat megbántani, így az indulataik, agressziójuk önmaguk ellen fordul és önbántalmazásban ölt testet, mert valamilyen irányba ki kell fejezni az érzelmeket.
Hogyan lehet megakadályozni az önbántalmazást?
A megelőzés lenne nagyon fontos. Alakítsunk ki és tartsunk fenn bizalmas és őszinte viszonyt a kamasz gyerekünkkel, amelyben nem csak kötelességei, de jogai is vannak. Tudnia kell, hogy pozitívan állunk hozzá, szeretjük és értékeljük, büszkék vagyunk rá, és ezt ki is fejezzük. Még egy dacos, magába zárkózó, durva stílusban kommunikáló tinédzserben is meg lehet találni azt, amiért szerethető. Ennek a megélésére épp’ olyan nagy szüksége van, mint bármilyen más életkorban. Ha megelőzni nem sikerült, ez a légkör később is kialakítható, csak sokkal több energiába kerül, de vagdosás esetén nagy szükség van rá.

Az okok száma végtelen, és minden ember esetében egyedinek tekinthető.
Családi problémák
Sok önbántalmazónak komoly családi problémái vannak. Egy elveszített hozzátartozó, egy alkoholista szülő, vagy épp a figyelem hiánya mind, mind hozzájárul ahhoz, hogy az egyén magába forduljon, és a problémáit elhallgatva a csendes „megnyugváshoz” folyamadjon.
Iskolai bántalmazások
Az iskola a diák második otthona, de sokaknak hasonlít inkább egy rémálomhoz, mintsem a mókához és kacagáshoz a barátokkal. A kirekesztés, a csúfolódás és a sikertelenség csak ronthatják az érzelmileg egyébként is labilis tinik önértékelését.
Alacsony önbecsülés

Ha valaki folyamatosan csak azt hallja, hogy ő értéktelen, és nem ért semmihez – eközben pedig nem kap megerősítést az ellenkezőjéről – az önbecsülése elkezd rohamosan leépülni, ami végül szorongáshoz, feszültséghez, és önbántalmazáshoz vezethet.
Sok önbántalmazó számol be arról, hogy miután kárt tettek magukban, enyhült a belső szorongás, és már nem törődtek annyira a lelki fájdalmukkal. Ez azonban csak ideiglenes és hamis ábrándokba ringat!
A fizikai fájdalom ugyan eltereli egy ideig a figyelmet a problémákról, azok viszont hamarosan újra visszatérnek.
Szerző: Udvari Fanni
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Miért jó, ha nevetünk? – avagy a nevetés élettani és pszichés jelentősége
Egy teljesen hétköznapi jelenség, ha nevetünk, pedig nagy a jelentősége mind az egészségünkre, mind a pszichés állapotunkra nézve.
Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet
Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.
Mosóparfümök – az illatos ruhák új generációja
Az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak a mosóparfümök, amelyek új dimenziót nyitnak a ruhák illatosításában. Sokan már nem elégednek meg a hagyományos öblítők által nyújtott illattal, hanem tartósabb, intenzívebb és különlegesebb illatélményt keresnek.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?