Környezettudatosság a konyhában

A környezettudatossággal már számtalan cikkben foglalkoztunk, a téma egyre aktuálisabb és fontosabb. Úgy gondolom apró napi rutinszerű tevékenységeink megváltoztatásával, gondos odafigyeléssel különösen a háztartásban tehetünk sokat a földünk, környezetünk védelméért, megóvásáért.

A környezetvédelem a konyhában az újrahasznosítással kezdődik. Mivel a legtöbb hulladékunk, szeméttermelésünk legnagyobb része a konyhából származik, itt kell kezdeni a változtatást. Magam is naponta viszek ki nagy zacskó szemetet a kinti tárolónkba, s ilyenkor mindig elképedek, mennyi szemetet termelünk átlagos családként. A sok ételmaradék, a számtalan csomagolás, doboz, zacskó, joghurtospohár, papír és egyéb dolgok temérdek szemetet képeznek. Nagyon sok konyhai hulladékot halmozunk.

Mentségemre legyen mondva, az ételt nem szeretem és nem is szoktam kidobni, nagyon ritkán fordul elő, inkább megpróbálom átverni a finnyás családom és újrafelhasználni az alapanyagokat.

Így lesz száraz, két-háromnapos kenyérből bundáskenyér, vagy melegszendvics, kifliből, mákosguba, kiszáradt süteményekből és piskótákból valamilyen pohárkrém pudinggal, joghurttal, krémekkel rétegezve. (na jó, mondjuk úgy: eltakarva)

Mielőtt valaki megrökönyödne, én magam is eszem 4 napos gyümölcslevest a hűtőből, semmi baja az ételnek pár naposan sem (megfelelő tárolási feltételek esetén) és a száraz kenyér is tökéletes pirítósnak, nyilván nem akkor, ha már penészes, illetve a joghurt is elfogyasztható a lejárat után két nappal, természetesen megkóstolva, megszagolva, megvizsgálva.

A gyümölcsök igazán nem jelentenek gondot szeméttermelés szempontjából, de a nagy nyári melegben mindig hamar megromlottak, gyakran nem tudtunk olyan gyorsan fogyasztani, mint ahogy a romlás ideje diktálta volna, ekkor jött a turmixgép. Fenséges reggeli italok születtek, jó sűrű tejes gyümölcsturmixok, vagy tejmentes, gyümölcslével felöntött italok, hívjuk divatosan smoothienak, de nekem inkább csak turmix.

Párom fehérjetumixaiba mindig dobtam egy megbarnult banánt, villával pépesítve.

A kiszáradt pékárukra nem mondok újat, már a szüleim is panírt készítenek belőle, ahogy dédanyáink, eszükbe nem volt kidobni, inkább kiszárították és ledarálták a pékárukat.

Kiváló kenyérmorzsa lehet belőlük a hétvégi hús panírjához.

A kiszáradt piskótát sem kell kidobni, hiszen mint említettem nagyon jó pohárkrémekbe, de remek a morzsája sütialapnak is, kekszekbe, morzsasütikhez.

Ahogy ezeket írom, direkt sajnálom is, hogy nincs itthon egy kis kiszáradt sütimorzsa, szikkadt piskóta, vagy pitetészta. Persze, mert nálunk nincs is ideje kiszáradni, még azelőtt elfogy minden.

Aztán ha már ökotudatosság (megjegyzem öko-iskolában tanítok, így kicsit szívügyem a téma) a csomagolásokra is ki kell találni alternatívát, mert katasztrófa, mennyi hulladékot és zacskót hazacipelünk a bevásárlóközpontokból, már akkor megtöltöm a konyhai szemetest, mikor kipakolok a bevásárlószatyorból. Erre jó megoldás a saját zacskó, amit magunkkal vihetünk vagy a piacon történő vásárlás saját kosarunkba, szatyrunkba.

A takarításban is rengeteg hulladékot termelünk.

Régebben vettem a sok nedves törlőkendőt, mely egyszerhasználatosként pár perc után a kukában landolt, s már húztam is elő egy újabbat a zacskóból, pedig egy régi kinőtt, vagy foltos póló (ami olyan anyagú, hogy takarításra, portörlésre alkalmas, nem műszálas) simán használható felszabdalva portörlésre, nem kell vegyszeres, nedves törlőt venni, s még több szemetet termelni.

Ezek tudom apróságok, vagy annak legalábbis tűnnek, de minden apró cselekedet számít a zöld életvitelhez való úton. A földünkért. Magunkért. Gyermekinkért. Unokáinkért.

Martinka Dia