Menü

Érzelem ruhák iránt? Lehetséges!

Kislányként megálmodjuk az esküvőnket, a legnagyobb abroncsú, legnagyobb uszályú, lecsillogóbb, (véleményünk szerint) legszebb esküvői ruhával. Később ugyanúgy álmodozunk róla, csak valamivel szolidabb, kicsivel eltérő ruha mellett tesszük le a voksunkat. És végül, a választásnál, sohasem a látványra, mindig az érzelmeinkre hagyatkozunk. A menyasszonyok ezt úgy szokták meghatározni, hogy „Ebben menyasszonynak érzem magam”. Nos, nemcsak a menyasszonyok hagyatkoznak érzelmekre a ruhaválasztás során. Ha kicsit magunkba tekintünk, mindnyájan ezt tesszük.

Amikor egy jeles eseményre készülünk, hajlamosak vagyunk órákat azzal tölteni, hogy kitaláljuk, mit veszünk fel. Állunk a szekrény előtt, kivesszük és betesszük az egyes ruhadarabokat, elképzeljük magunkon, felpróbáljuk őket, és próbáljuk azt a hangulatot felidézni, amivel majd az esemény járni fog. Próbáljuk magunkat úgy beleérezni a helyzetbe, hogy közben az ideális összeállítás-érzet is megjelenjen. Ha egy outfit elégedetté tesz, akkor azt mondjuk, jól érezzük magunkat benne, csinosnak érezzük magunkat. Tehát nem látványra hagyatkozunk, hiszen mindegyik ruha tetszett már egyszer, akkor, amikor megvettük. Az, hogy a sok, általunk kedvelt ruha közül melyiket választjuk, kizárólag érzelmi szempontú döntés.

És vannak a gyűlöltek. Azok a ruhák, amelyek saját akaratunkon kívül hevernek a szekrényben. Azok, amelyeket kényszerből felvesszük, vagy talán esetleg régebben éppen mi választottuk, de rossz érzéssel gondolunk már rá. Előfordulhat, hogy valakinek nem tetszett. Talán olyan ember látta rajtunk, akit azóta már nem kedvelünk. Talán olyan eseményen hordtuk, amely rossz érzést kelt bennünk. A ruhák iránti ellenszenv oka ugyanolyan sokféle lehet, mint a rokonszenvé. Csakis mi tudhatjuk, vagy olykor mi sem, hogy mi az oka egy-egy érzelmi reakciónak.

Ami biztos, hogy az agyunk ilyenkor az emlékeinkből és a képzeletünk által alkotott érzelmi képekből építkezik. A reakciónkat befolyásolhatja sok minden, például, hogy milyen az alaphangulatunk, mit szeretnénk sugallni, mi a valódi célunk. De ezeken kívül mindig van egy-két fő irányító mechanizmus, amely megmondja nekünk, hogyan reagáljunk. Ha kellemes emlékünk fűződik egy ruhához, sokkal jobban fogjuk szeretni. Ha szépnek érezzük magunkat valamelyik ruhadarabban, akkor egyértelműen többször szeretnénk azt felvenni, vagy legalábbis, a különlegesebb alkalmakra, a különlegesebb személyek társaságában. Még jobban hatnak ránk ezek a dolgok, ha valamilyen illatot és valamilyen fő érzelmet (szeretet, szerelem, harag) társítunk hozzá.

Tehát igen, ruhák iránt is táplálhatunk érzelmeket, méghozzá akaratunkon, sé olykor a tudatunkon kívül. Mindez segít nekünk abban, hogy kialakítsunk egy ízlést, egy mintát, egy szokást, ami alapján öltözködünk.

Varga Ágnes Kata

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?