Menü

Érzelem ruhák iránt? Lehetséges!

Kislányként megálmodjuk az esküvőnket, a legnagyobb abroncsú, legnagyobb uszályú, lecsillogóbb, (véleményünk szerint) legszebb esküvői ruhával. Később ugyanúgy álmodozunk róla, csak valamivel szolidabb, kicsivel eltérő ruha mellett tesszük le a voksunkat. És végül, a választásnál, sohasem a látványra, mindig az érzelmeinkre hagyatkozunk. A menyasszonyok ezt úgy szokták meghatározni, hogy „Ebben menyasszonynak érzem magam”. Nos, nemcsak a menyasszonyok hagyatkoznak érzelmekre a ruhaválasztás során. Ha kicsit magunkba tekintünk, mindnyájan ezt tesszük.

Amikor egy jeles eseményre készülünk, hajlamosak vagyunk órákat azzal tölteni, hogy kitaláljuk, mit veszünk fel. Állunk a szekrény előtt, kivesszük és betesszük az egyes ruhadarabokat, elképzeljük magunkon, felpróbáljuk őket, és próbáljuk azt a hangulatot felidézni, amivel majd az esemény járni fog. Próbáljuk magunkat úgy beleérezni a helyzetbe, hogy közben az ideális összeállítás-érzet is megjelenjen. Ha egy outfit elégedetté tesz, akkor azt mondjuk, jól érezzük magunkat benne, csinosnak érezzük magunkat. Tehát nem látványra hagyatkozunk, hiszen mindegyik ruha tetszett már egyszer, akkor, amikor megvettük. Az, hogy a sok, általunk kedvelt ruha közül melyiket választjuk, kizárólag érzelmi szempontú döntés.

És vannak a gyűlöltek. Azok a ruhák, amelyek saját akaratunkon kívül hevernek a szekrényben. Azok, amelyeket kényszerből felvesszük, vagy talán esetleg régebben éppen mi választottuk, de rossz érzéssel gondolunk már rá. Előfordulhat, hogy valakinek nem tetszett. Talán olyan ember látta rajtunk, akit azóta már nem kedvelünk. Talán olyan eseményen hordtuk, amely rossz érzést kelt bennünk. A ruhák iránti ellenszenv oka ugyanolyan sokféle lehet, mint a rokonszenvé. Csakis mi tudhatjuk, vagy olykor mi sem, hogy mi az oka egy-egy érzelmi reakciónak.

Ami biztos, hogy az agyunk ilyenkor az emlékeinkből és a képzeletünk által alkotott érzelmi képekből építkezik. A reakciónkat befolyásolhatja sok minden, például, hogy milyen az alaphangulatunk, mit szeretnénk sugallni, mi a valódi célunk. De ezeken kívül mindig van egy-két fő irányító mechanizmus, amely megmondja nekünk, hogyan reagáljunk. Ha kellemes emlékünk fűződik egy ruhához, sokkal jobban fogjuk szeretni. Ha szépnek érezzük magunkat valamelyik ruhadarabban, akkor egyértelműen többször szeretnénk azt felvenni, vagy legalábbis, a különlegesebb alkalmakra, a különlegesebb személyek társaságában. Még jobban hatnak ránk ezek a dolgok, ha valamilyen illatot és valamilyen fő érzelmet (szeretet, szerelem, harag) társítunk hozzá.

Tehát igen, ruhák iránt is táplálhatunk érzelmeket, méghozzá akaratunkon, sé olykor a tudatunkon kívül. Mindez segít nekünk abban, hogy kialakítsunk egy ízlést, egy mintát, egy szokást, ami alapján öltözködünk.

Varga Ágnes Kata

Egy alma, nálunk idén tizenhárom szelet – egy régi magyar szokás üzenete

A karácsony előtti napokban sok családban kerül elő újra egy-egy régi magyar szokás, amely talán egyszerűnek tűnik, mégis mély jelentéstartalommal bír. Ilyen a szenteste felszeletelt alma hagyománya is, amely generációkon átívelve őrizte meg helyét az ünnepi asztalon.

Karácsonyi dalok történetei – magyar és világsikerek a fenyőfa alatt

A karácsonyi zenék minden évben ugyanazokat az érzelmeket hozzák felszínre: meghittséget, nosztalgiát, közösségi élményt. Kevesen gondolunk bele, hogy ezek a dalok nemcsak hangulatot teremtenek, hanem évszázadokon átívelő történeteket is hordoznak – Magyarországon és a világ más részein egyaránt.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”