Menü

Érzelem ruhák iránt? Lehetséges!

Kislányként megálmodjuk az esküvőnket, a legnagyobb abroncsú, legnagyobb uszályú, lecsillogóbb, (véleményünk szerint) legszebb esküvői ruhával. Később ugyanúgy álmodozunk róla, csak valamivel szolidabb, kicsivel eltérő ruha mellett tesszük le a voksunkat. És végül, a választásnál, sohasem a látványra, mindig az érzelmeinkre hagyatkozunk. A menyasszonyok ezt úgy szokták meghatározni, hogy „Ebben menyasszonynak érzem magam”. Nos, nemcsak a menyasszonyok hagyatkoznak érzelmekre a ruhaválasztás során. Ha kicsit magunkba tekintünk, mindnyájan ezt tesszük.

Amikor egy jeles eseményre készülünk, hajlamosak vagyunk órákat azzal tölteni, hogy kitaláljuk, mit veszünk fel. Állunk a szekrény előtt, kivesszük és betesszük az egyes ruhadarabokat, elképzeljük magunkon, felpróbáljuk őket, és próbáljuk azt a hangulatot felidézni, amivel majd az esemény járni fog. Próbáljuk magunkat úgy beleérezni a helyzetbe, hogy közben az ideális összeállítás-érzet is megjelenjen. Ha egy outfit elégedetté tesz, akkor azt mondjuk, jól érezzük magunkat benne, csinosnak érezzük magunkat. Tehát nem látványra hagyatkozunk, hiszen mindegyik ruha tetszett már egyszer, akkor, amikor megvettük. Az, hogy a sok, általunk kedvelt ruha közül melyiket választjuk, kizárólag érzelmi szempontú döntés.

És vannak a gyűlöltek. Azok a ruhák, amelyek saját akaratunkon kívül hevernek a szekrényben. Azok, amelyeket kényszerből felvesszük, vagy talán esetleg régebben éppen mi választottuk, de rossz érzéssel gondolunk már rá. Előfordulhat, hogy valakinek nem tetszett. Talán olyan ember látta rajtunk, akit azóta már nem kedvelünk. Talán olyan eseményen hordtuk, amely rossz érzést kelt bennünk. A ruhák iránti ellenszenv oka ugyanolyan sokféle lehet, mint a rokonszenvé. Csakis mi tudhatjuk, vagy olykor mi sem, hogy mi az oka egy-egy érzelmi reakciónak.

Ami biztos, hogy az agyunk ilyenkor az emlékeinkből és a képzeletünk által alkotott érzelmi képekből építkezik. A reakciónkat befolyásolhatja sok minden, például, hogy milyen az alaphangulatunk, mit szeretnénk sugallni, mi a valódi célunk. De ezeken kívül mindig van egy-két fő irányító mechanizmus, amely megmondja nekünk, hogyan reagáljunk. Ha kellemes emlékünk fűződik egy ruhához, sokkal jobban fogjuk szeretni. Ha szépnek érezzük magunkat valamelyik ruhadarabban, akkor egyértelműen többször szeretnénk azt felvenni, vagy legalábbis, a különlegesebb alkalmakra, a különlegesebb személyek társaságában. Még jobban hatnak ránk ezek a dolgok, ha valamilyen illatot és valamilyen fő érzelmet (szeretet, szerelem, harag) társítunk hozzá.

Tehát igen, ruhák iránt is táplálhatunk érzelmeket, méghozzá akaratunkon, sé olykor a tudatunkon kívül. Mindez segít nekünk abban, hogy kialakítsunk egy ízlést, egy mintát, egy szokást, ami alapján öltözködünk.

Varga Ágnes Kata

A többműszakos munkarend hatásai az egészségre

Sokan gondolják azt, hogy 8-tól 4-ig vagy 9-től 5-ig dolgozni nagyon megterhelő, ám ha így van, akkor mit mondjanak azok, akik váltott műszakokban dolgoznak, és sokszor vannak szolgálatban olyankor, amikor pihenünk vagy alszunk. A többműszakos munkarend komoly hatással van az egészségre.

Longevity, holisztikus szemlélet, egészségtudatosság

A tudatos fogyasztók, életmódváltók egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészségtudatos életmódra a hosszú teljes élet, azaz a longevity elérése érdekében, melynek jelenleg az egyik fő kihívása az egészséges étrend kialakítása.

Mi az az SZMK és mit takar az OSZSZ?

Általában az első szülői értekezleten október táján kéri fel az osztályfőnök a szülőket, hogy válasszanak maguk közül SZMK azaz Szülői Munkaközösségi tagokat és ugyanezt teszi az ovónő is az ovis szülőin, amikor OSZSZ (Óvodai Szülői Szervezet) tagokat választ.

Vízkúra, a japánok ezt is mesterfokon űzik

Rengeteg egészséges módszert leshetünk el a japánoktól, mindezt az életmódjuk, étkezésük, nézeteik és kultúrájuk teszi lehetővé. A víz fogyasztása alapfeltétele létünknek, a japánok viszont ezt is tökélyre fejlesztették.

Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája

„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?