Menü

Kirakat-kapcsolatok, avagy amikor csak „jól néznek ki egymás mellett”

A házasságok, érzelmi kapcsolatok évezredek óta nagy kérdései az emberiségnek. Befolyásolni próbáljuk számtalan eszközzel a választást, akár olyan esetben is, amikor nem rólunk van szó. Az, hogy egy kapcsolat külső vagy belső motivációra épül, kulcskérdése még napjaink érzelmi világának is. Körülvesznek ideálisnak tűnő házasságok, melyeket pénz vagy érdek befolyásol, és hullámzó párkapcsolatok, melyek valódi érzelmi alapra épültek. A külső szemlélő nagyon nehezen tesz különbséget a kettő között.

Talán az egyik legnagyobb probléma éppen az, hogy a külvilág véleményére alapozunk ilyenkor. A saját kapcsolatunk megítélésében is előszeretettel hagyatkozunk előítéletekre, illetve a külvilág által felénk közvetített ingerekre. Elvárásnak tekintjük azt, hogy a köztünk lévő érzelmi köteléken felül valami plusz is jelen legyen a kapcsolatban. Például, hogy ne legyen túl nagy a korkülönbség, vagy nagyjából hasonló társadalmi csoportból származóak legyünk. Ehhez azért is szeretünk igazodni, mert konfliktus- és problémaforrások lehetnek, de nem utolsó szempont az sem, hogy szeretnénk elkerülni, hogy a külvilág figyelmét túlzottan magunkra irányítsuk. Ez ugyanis pletykákhoz és beavatkozáshoz vezet.

Ugyanennyire igényeljük azt is, hogy egy pár tagjai jól nézzenek ki egymás mellett. Az esztétikát, a harmóniát minden ember kedveli és értékeli, és bár érdekes kimondani, de a harmóniát és esztétikai élményt sugárzó emberek látványa elégedettséggel tölt el mindenkit. Csak úgy, mint az összeillő, boldogságot, nyugalmat és belülről fakadó szépséget sugárzó, összeillő pároké. Így hát nem is csoda, hogy olyan párt választunk, akinek a külsejét is ideálisnak tartjuk, illetve a sajátunkhoz illőnek. Az a probléma, hogy sokszor ez a mechanizmus eltolódik a végletek felé, és érzelmek nélküli, csakis a külvilág felé mutatható kapcsolatokba is belemegyünk.

Napjainkban a közösségi média ezt a jelenséget csak még jobban feléleszti. A facebookon és instagramon szembejövő képek azt sugározzák, hogy a boldogságunkat muszáj megmutatnunk a világnak. A nehézségeket senki sem reklámozza, de millió képet láthatunk boldog, ideális párokról, akik ráadásul jól is néznek ki együtt. Késztetést érzünk arra, hogy ennek a világnak mi is részesei legyünk, és ebbe a párunkat is belerángassuk. Ezért sokan élnek olyan párkapcsolatban, főképpen a fiatalok között, amelynek a lényege az, hogy az élvezetes programokra elkísérik egymást (nyaralás, vacsora, bulik), így meg tudják mutatni az embereknek, hogy nincsenek egyedül, és ők is szépek együtt, azonban más eseményeken nem igénylik egymás társaságát. Az efféle kirakat-kapcsolatok általában kiüresedéshez, esetenként félrelépésekhez vezethetnek. Nem érdemes belemenni, hiszen éppen az érzelmi támasz és a biztonság hiányzik belőle, ami a lényeg lenne.

Az elvárásainkat és a külvilág behatásait nem mindig tudjuk befolyásolni, ahogy az érzelmeinket sem. A kapcsolatainknak tehát egészséges mértékben kell tükröznie mindezeket. Ha csupán az egyik felé tolódik el a hangsúly, az nem vezet jóra.

Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást

A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.

Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint

Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.

Amikor a test állandó készenlétben van

Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.