Menü

Exorexia – Amikor már túl sok…

Korunk ideáljának bizony nem könnyű megfelelni. A kinézet, a külső nagyon meghatározó egy kapcsolatban, egy állásinterjún, egy fesztiválon, a strandokon, a próbafülkékben, meg úgy egyáltalán mindenhol. Egy egészséges sportos életmódra való törekvéssel indul ez az állapot és gyakran egy kontrollálatlan, öngerjesztő folyamatba torkollik. A túledzésbe.

Divatos ruhatár, ápoltság, karcsú test, izmok, finom vonalak, jó megjelenés, a közösségi oldalak filteres képeinek való megfelelés. Azt hiszem, valahol itt kezdődik, és ahol végződik, az a napi két edzés között van félúton, párosítva az örök elégedetlenséggel, önbizalomhiánnyal, keserves küszködéssel, és bűntudattal, mert egy almával többet ettünk, mint előírtunk magunknak. A tökéletesség hajszolása. A másik – megszerkesztett és nem valódi – fotóinak majmolása. Megfelelési kényszer. Koplalás. Túlzásba vitt diéta vagy testmozgás persze szigorúan „az egészség jegyében”.

A népesség többsége ódzkodik a sportolástól, ellustul és nincs kedve mozogni, azonban van egy kisebb réteg, aki túlzásba is viszi a mozgást. Túlhajtja magát. Úgy hívjuk: exorexia.

Napjaink egyik legújabb, testképzavarral kapcsolatos betegsége az exorexia, mely túlzásba vitt sportolást jelent. Leginkábba a nők veszélyeztetettek. „Ártalmatlan” egészséges életmódra való törekvéssel indul, de idővel öngerjesztő folyamatként az edzés válik az élet legfontosabb részévé, egyetlen értelmévé. A család, a munkahely, a barátok mind másodlagossá, harmadlagossá válnak. Napjainak értelmet csak az edzés ad.

A túledzés az exorexia esetén egyáltalán nem hozza a várt elégedettséget, sőt! Még puhányabbnak, még kövérebbnek, még formátlanabbnak látja magát az illető és úgy ítéli meg, még több mozgásra van szüksége, melynek hiánya pszichés elvonási tüneteket okoz, úgymint szorongás, feszültség, ingerlékenység.

A betegséghez a többi testképzavar is társulhat (anorexia, ortorexia), s már nem elég a család segítsége és odafigyelése, szakemberre és komplex pszichés kezelésre lesz szükség.

A mai modern kor és az egyre növekvő elvárások szinte nem győzik termelni a hasonló betegségeket, talán ezeket hamarosan iskolai keretek között is taníthatjuk, s beépülnek a tankönyvekbe. A megoldás az lehetne, ha megpróbálnánk egészséges önbizalmat kialakítani, önmagunkkal szemben reális elvárásokat támasztani és a közösségi oldalakon látottakat, fotókat a helyén kezelni.

Martinka Dia

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

A birsalma titkos élete – ezért került régen a szekrény tetejére

Van egy különleges őszi illat, amely sokakban azonnal felidézi a nagyszülők házát, a régi tisztaszobát és a meghitt családi emlékeket. Ez nem más, mint a birsalma aromája. Néhány évtizeddel ezelőtt szinte természetes volt, hogy ősszel néhány szép, érett birsalmát helyeztek el a szekrény tetején vagy a polcon. Nem dísznek szánták csupán: a gyümölcsnek nagyon is praktikus szerepe volt a háztartásban.

Egyetlen mozdulat, ami rendet teremt – így működik az egyérintéses szabály az otthonunkban

Sokszor nem is az okozza a legnagyobb problémát a házimunkában, hogy túl sok a teendőnk, hanem az, hogy ugyanazokat a dolgokat újra és újra elvégezzük. Erre kínál egyszerű, mégis hatékony megoldást az úgynevezett „one-touch rule”, vagyis az egyérintéses szabály.

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?