Hogyan segíthetünk a magányunkon a karantén alatt?
Családos embereknek, már amennyiben munkájukat egyébként nem vesztették el, és nincs beteg a családjukban, talán kicsit még pozitívan is megélhetik a karantén időszakát. De mi a helyzet azokkal, akik magányosan kénytelenek eltölteni ezt az időszakot? Mi segíthet nekik a lelki értelemben vett túlélésben? Szakértő pszichológusok és pszichiáterek véleményét vetettük össze.
Mindenképpen fontos az állandó napi rutin kialakítása. Ugyanúgy mintha munkában lenne az ember, vagy amennyiben például nyugdíjas, akkor ugyanúgy, mintha a karanténon kívüli napi rutinját élné. Ez a napi rutin természetesen jelenti mind a munkát, mind a sportot. Sőt, ezen felül még fontos, hogy minél több kreatív cselekvést is vigyünk a hétköznapjainkba.
Az olvasás ezúttal nem pusztán a kulturális tevékenységek miatt fontos. Szakértők egybehangzó állítása szerint (és bevallom, ezt már jómagam is éreztem), a (fiktív) történetek, hősök kellően elvonják az ember figyelmét a magányról. Beleélni magunkat az ő történetükbe segít abban, hogy jobban elteljen az idő. Pont ezen okból, bár tévézést vagy netezést direktbe nem szoktunk ajánlani, de a filmek vagy a sorozatok most mégis ugyanolyan hasznosak lehetnek. Most van időnk és módunk mindkettőt bőségesen nézni.
Szintén javasolják, hogy nézzünk körül, és segítsünk másokon, amennyiben ez lehetséges. A leginkább segítségre most az idősebb korosztály szorul. Nekik tudunk akár bevásárolni, de segítséget jelent az is, hogyha akár az online rendelésben, ügyintézésben a segítségükre vagyunk.
Több helyütt leírták már: szerencse a szerencsétlenségben, hogy ez a járvány most, és nem 20-30-40 évvel ezelőtt ütötte fel a fejét. Pusztán egyetlen okból szerencse, mégpedig a kapcsolattartástág lehetősége miatt. Ugyanis most már lehetséges a telefonos, de sok esetben az online kapcsolattartás is. Fontos, hogy minden nap legalább egy valakivel beszélgessünk ezekben az időkben. Még ha nem is mély témákról, de beszélgetni. A karantrén alatt megnőtt a videochatelések, videóhívások száma. Örülhetünk, hogy legalább rendelkezésre áll ez a technológia.
Persze nem boldogít az a tény, hogy mindenkinek nehéz, de ezt a pszichénkkel is érdemes észben tartanunk. Erőt adhat az a közhely, hogy most mindenkinek rossz, de minden nappal közelebb kerülünk ennek az állapotnak a végéhez.
B.T.
Nem a jóga, hanem az erdő hódít
Van, amikor nem egy edzőterem, nem egy jógamatrac, hanem egyszerűen az erdő jelenti a legjobb kikapcsolódást. A fák között sétálva, a madarak hangját hallgatva és a természet apró részleteire figyelve sokan tapasztalják meg, milyen érzés igazán lelassulni. Az erdőfürdőzés, vagyis a japán eredetű sinrin-joku egyre népszerűbb a világban, és nem véletlenül: a természet közelsége a testi-lelki feltöltődésben is segíthet.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.
5000 lépés az emberkereskedelem áldozataiért – amikor a csendes séta fontos üzenetet hordoz
Vannak problémák, amelyekről könnyebb azt gondolni, hogy messze történnek tőlünk. Az emberkereskedelem sokak fejében még mindig a filmekből ismert, szélsőséges helyzeteket jelenti: bezárt ajtókat, láncokat, erőszakot. A valóság azonban ennél sokkal összetettebb.
Így teszi tönkre a sok mobilozás a nyaki gerincet
Egy üzenet, egy gyors videó, néhány perc közösségi média – aztán máris eltelt fél óra. A telefon ma már szinte mindenhová velünk tart, sokan pedig naponta több órán keresztül nézik a kijelzőt. Ennek azonban nemcsak a szemünk és a figyelmünk láthatja kárát. A helytelen testtartás miatt a nyaki gerincünk is komoly terhelésnek lehet kitéve.
Watson-coaching
A coach szó a mai világban már teljesen mindennapos, de nem mindegy, hogy melyik fajtájáról beszélünk.