Menü
  • Baba-mama-család
  • Amikor a karanténban ismered meg a gyermeked

Amikor a karanténban ismered meg a gyermeked

Sok szülő pusztán a karanténban ismeri meg a gyermekét. Hiszen amikor nincs járványhelyzet, annyira sokat dolgozik, hogy szinte csak este esik haza, figyelmeztetnek szakemberek. Ez kétségtelen negatívum, de tehetnek-e ellene bármit az érintettek?

Magyarországon még mindig egyfajta klasszikus családmodell működik többségében. Az egyik fél, ez nagy többségében az apa valamiféle munkaviszonyban dolgozik, ő az elsődleges pénzkereső. Lehet, hogy nem az egyetlen kereső a családban, de ő az, aki nem képes a munka miatt jelentősen foglalkozni a gyermekekkel, és kimondható, többet is keres. Természetesen megjegyezve azt, hogy a másik fél, többségében az anya otthoni munkája ugyanúgy nehéz és rendkívül becsülendő munka, akár munkahelyén, akár otthon.

Ez a bizonyos családmodell a kényszerű többlet-otthonlétben szükségszerűen megbomlik. Hogy mit is jelent ez a megbomlás? Azt, hogy most mindkét szülő sokkal többet van otthon, sokkal többet lát, érzékel, és mondjuk ki, idegeskedik is. Az a szülő, aki eleddig sokat dolgozott, és alig volt otthon, alig ismerte a gyermekét. Mi történik most? Felfedezheti azt, hogy milyen is a gyermeke, jelentsen ez akár pozitív tulajdonságokat, akár a negatívakat. Sokan a veszélyekre hívják fel a figyelmet: Mert akár a gyermek pozitív tulajdonsága, akár a negatív domborodik ki, a szülő észreveszi, hogy eddig kívülálló volt, és jelentős feszültségforrás lehet.

S hogy mi lehet erre a helyzetre a megoldás? Szakemberek szerint Itt is fontos, hogy minél több időt töltsön együtt a család, hogy ez a másik szülő, ugye többségében az apa is minél jobban megismerhesse a gyereket, hogy elmúljon ez a bizonyos kívülállóság érzés. Persze az is igaz, hogy hasonló szituációval ugyebár nem találkozott az utóbbi 100 évben az emberiség, és pláne nem globálisan, mindenkit érintően. Arról nem is beszélve, ha az egyik szülő beteg, esetleg szenvedélybeteg. Ráadásul a nehézségekbe még az otthoni munkát, házimunkát és a kötelező tanulást, valamint az ezekkel járó nehézségeket még bele sem számítottuk.

Se szakembernek, se laikusnak nem szokott erre jobb és kicsit kényszerű tanácsa lenni: Töltsünk együtt minél több minőségi időt.

B.T.

  • A rovat további cikkei

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni

Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?