A bizalom lélektana
- Dátum: 2020.04.15., 02:27
- Varga Ágnes Kata
- befolyásolás, bizalom, család, elme, érzelem, esemény, felnőtt, gyermek, kapcsolat, kötődés, következmény, lélek, lélektan, nevelés, ok, psziché, pszichológia, szocializáció, szülők, tanács, vélemény
A bizalom önmagában túl sok jelentéssel bíró szó. Nemcsak egy érzelmet vagy állapotot fejez ki, de egy olyan életstílust is, amit nem tud mindenki követni. A bizalom inkább egy útra hasonlít, amelyre rá kell lépni, rajta kell maradni, és mindvégig azon járni. És ezt minden emberi kapcsolatunkban meg kell tenni, még önmagunkkal szemben is. Rengeteg tényező befolyásolhatja és akadályozhatja ennek a „túrának” a folyamatát, és a legtöbb akadályt az okozhatja, ha nem egyenlőképpen értékeljük a bizalmi állapot eléréséhez szükséges erőfeszítéseket, és azoknak fontosságát. Ha túl-, vagy éppen alulbecsüljük az emberi kapcsolatok mozgatójának megingathatóságát, és nem értékeljük sem a saját pozitív hozzáállásunkat, sem másokét. A bökkenőt mindig egy olyan cselekedet okozza, ami mögött helytelen értékítélet áll, vagy egyik, vagy másik oldalról. Tekintsünk ennek a mélyére!

Mind szeretjük feszegetni a határainkat. A kisgyerekektől kezdve a sokat átélt nyugdíjasokig mindannyian abból építkezünk, ami körülvett bennünket az (addigi) életünk során. A környezet, amiben nevelkedünk, a társaság, amelyben szocializálódunk, a normarendszer, amelyet elsajátítunk, és a cselekedetek, amelyek mindezeken alapulnak. Ostobaság lenne azt hinni, hogy mindenki egyenlő és egyforma bizalomvággyal és hajlandósággal rendelkezik. Talán a születésünkkor ez még egy íratlan tábla, ami mindenkinél egyforma, de már az első hónapokban is velünk együtt fejlődik, ahogyan a szüleinkkel kialakul a kapcsolat.
Nagyon nagy szerepe van a szülők mentalitásának abban, hogy a gyermekük később hogyan tekint a világra, és hogyan vehet részt benne. A túlféltő szülők épp úgy bizalmatlanságot és folyamatos kétkedést ébresztenek a gyermekükben, mint azok a szülők, akikre nem lehet számítani. Mindkettő azt sugallja, hogy a világ kiismerhetetlen hely, ahol az egyetlen módja a boldogulásnak, ha csak magadban bízol és magadra számítasz. Nos, lehet így élni, és teszik is sokan, de valóban jó ötlet ez? Nem kellene, hogy valós, igazából átélt események alakítsák ki bennünk az emberekhez való viszonyulásunkat?
Nem arról van szó, hogy a tapasztalataink nem vihetnek tévútra. Ugyanúgy megelőlegezhetünk bizalmat olyan embernek, aki visszaél vele, mint ahogy elzárkózhatunk olyanok elől, akik nagyobb bizalmat érdemelnének. A múltbéli események, esetleges csalódások megingathatják az emberekbe vetett hitünket, és ez ellen sokkal nehezebb tenni, mint gondolnánk. A rossz élmények bevésődnek, és az emberi agy, mint valami gyorsan programozható gép, azonnal felveszi ezeket az emlékeket, és megvillantja őket, valahányszor hasonló dolog fenyeget bennünket. Mert védekezünk, folyamatosan, a végletekig. Nincs semmi, ami ezt felülírná. Az agyunkat csak az agyunk irányítja, és az elménk felett az elménkkel gyakorolhatunk kontrollt. Mit jelent ez?

Azt, hogy amikor valaki eljátssza a bizalmunkat, ne azt mondjuk rá, hogy „azért, mert minden ember ilyen”, vagy „senkiben sem lehet/érdemes megbízni”. Mondjuk azt, hogy „ez az ember valami miatt hibát követett el velem szemben, ami miatt jogos, hogy ezután nehezebben bízom meg benne”. A kulcsszó a „benne”, hiszen nem ítélhetünk el mindenkit egyetlen ember hibái miatt. Mert egyik ember sem születik gonosznak, senki sem szívja magába a csalást és a hazugságot az anyatejjel. Mind csak azokat a tapasztalatokat adjuk tovább, amelyek már velünk is megestek, vagy amit már korábban is láttunk. Ezekkel együtt élni muszáj megtanulni, mert a világ ilyen. Egy csalódás sem lehet ok arra, hogy kizárjuk magunkat a világ természetes működéséből, és kihagyjuk azokat a tapasztalatokat, amelyek az emberi mivoltunkkal járnak.
Meglehet, hogy néhány eset után nehezebb bízni az emberekben, vagy akár önmagunkban, de ilyenkor jusson eszünkbe, hogy ez nemcsak nekünk nehéz. Mindenki ugyanúgy emberek között éli az életét, és a naivitás és a rideg bizalmatlanság között lengedező bizalom-ingája mindenkinek ugyanúgy kileng. A különbséget a hozzáállásunk okozza, és az, ahogyan az embereket kezeljük. Ezért pedig senki más nem tud tenni, csakis mi magunk.
Varga Ágnes Kata
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.
6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat
Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.
Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány
Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.
A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja
Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.
Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai
Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?