Fejezzük be a kézilabda bajnokságokat (is) !
- Dátum: 2020.04.09., 04:41
- Boros Tamás
- bajnokság, kézilabdabda, korona vírus, leállás, profi, sport, sportág, szünet
Most a profi sport irányába kacsingatok egy kicsit. Azért is elnézést kell kérnem, mert kiemeltem egy sportágat a többi közül. Pedig korona vírus idején tulajdonképpen egyik sportág sem különb a másiknál Csak azért teszem ezt mégis, mert a kézilabda egy kicsit a szívem csücske, és az egész országban népszerű. Szóval ideje lenne a bajnokságokkal leadni. Hogy miért? Mert egyszerűen nem lehet úgy edzeni és csúcsformában jönni, hogy ezt a szezont normálisan be lehessen fejezni.
Szóval, akármennyire vérzik is a szívem, ezt a szezont egyszerűen be kell fejezni. Le kell állítani. A nemzetközi kupákat legalábbis egyáltalán nincsen értelme lejátszani. Hiszen az élcsapatok a nemzetközi kupákban, mostanra időzítették a csúcsformájukat. Amennyiben azonban mondjuk még májusban el is tudnának kezdeni edzeni, nem lehet csúcsformába kerülni a 2020-as évben. Ki ne ismerné azt, aki csak sportot, még ha nem is professzionális szinten, hogy óriási különbség van az alapozás, a formába hozatal, és pláne a csúcsforma között.
Ahogy utaltam rá, ez a kitétel nemcsak a kézilabdára igaz. Mert nem pusztán arról van szó, hogy mikor kerül a sportoló csúcsformába, de arról is, hogy ezt mikor, milyen évszakban kell elérnie. Amikor nyáron egyre melegebbek a délutánok, egyre inkább elviselhetetlen a hőség június-júliusban még a profi sportolótól sem lehet elvárni, hogy a pár hónapos, de mondjuk azt, pár hetes felkészülés után, az időjárási körülményekről is dacolva, élete formájához érkezzen. Itt most, nemcsak a kézilabdában, de ott bizonyosan, egyszerűen meg kell húzni egy vonalat. Nyáron folytatni veszélyes lenne a szervezetre, a meglátásom szerint, engedjük el a kupákat, a bajnokságokat pedig fújjuk le úgy, ahogy vannak! Nem igazságos. De most az élet volt igazságtalan, el kell fogadni, és egyszerűen tudomásul kell venni, hogy ez egy csonka szezon volt. Sok minden múlik ezen a sportban. Szerződések, visszavonulások, érmek. De az utóbbi pár hétben megtanultuk, minden helyettesíthető, egy dolgot kivéve: az életünket!
Mind a civil életben, mind pedig a sport világában ezt a tavaszt el kell engedni, és koncentrálni az őszre.
B.T.
A kamaszkori szorongás árnyékában
A kamaszkor az emberi élet egyik legintenzívebb és legváltozatosabb időszaka. Ebben az életszakaszban a fiatalok nemcsak testi változásokon mennek keresztül, hanem jelentős lelki és társas átalakulásokon is. A gyermekkorból a felnőttkor felé vezető út sok bizonytalansággal, kérdéssel és új kihívással jár. Ezek a változások gyakran szorongást idéznek elő, amely a serdülők mindennapi életének természetes része lehet. A kamaszkori szorongás azonban különböző formákban jelenhet meg, és hatással lehet a fiatalok tanulmányaira, kapcsolataira és önértékelésére is.
A harag – amit érdemes elmondani a gyerekeknek erről
A harag egy természetes reakció már kisgyermekkorban is, érdemes a gyerekeket ezzel kapcsolatban terelgetni, hogy jól tudják kezelni a dühüket.
Elektromos rollerek veszélyei – amikor a játékból pillanatok alatt baleset lesz
Az elektromos rollerek az elmúlt években villámgyorsan elterjedtek Magyarországon is. A könnyű használat, a gyors közlekedés és a „menő” külső miatt egyre több gyerek és fiatal szeretne ilyen járművet. Sokan azonban elfelejtik, hogy az elektromos roller nem játék, hanem egy komoly közlekedési eszköz.
Amikor a babakocsiban már nem csörgő lóg, hanem tablet
Háromgyerekes anyukaként azt hittem, már semmin nem tudok igazán meglepődni a gyereknevelés világában. Láttam már mindent: zenélő bili, applikációval vezérelt cumisüveg-melegítő, okosbébiőr, ami még a baba légzését is elemzi. De amikor a minap megláttam egy babakocsira szerelhető tablettartót, egy pillanatra tényleg megálltam a bolt közepén.
Hogyan kezeljük a tehetetlenséget krízishelyzetekben?
Egy közeli hozzátartozónk szenvedése gyakran erősebb érzelmi reakciókat vált ki, mint amire előzetesen számítunk. Betegség, gyász vagy elhúzódó élethelyzeti válság idején a támogató személy is komoly lelki terheléssel találkozik. Ilyenkor mindkét oldalon megjelenik a tehetetlenség érzése. Hogyan lehet ezt az állapotot kezelni, és miként maradhatunk együttérzőek úgy, hogy közben saját egyensúlyunkat is megőrizzük?