A párkapcsolat gyilkosai

Vajon mi lehet az a valami, ami szépen lassan, alattomosan megmérgezheti a kapcsolatunkat olyannyira, hogy már nincs visszaút és egyszer csak arra eszmélünk, hogy annak már régen vége? Mi lehet a párkapcsolatok észrevétlen gyilkosa? Ez bizony nem más, mint az elvárás

Elvárások hálójában

Felnőtt fejjel tisztában vagyunk azzal, hogy senki sem tökéletes, hogy az általunk elképzelt férfiideál valójában nem létezik – megközelíteni meg lehet a szintet, de elérni szinte lehetetlen. Elfogadunk, kompromisszumokat hozunk és belemegyünk, benne maradunk egy-egy kapcsolatban, amitől várjuk, hogy működjön, hogy jó legyen, hogy egyszer csak arra eszméljünk, boldogok vagyunk. De valahogy elmarad. Telik-múlik az idő, feszültek vagyunk, idegesek, egy újabb lemondás, egy következő csalódás. Merthogy folyamatosan csalódunk a másikban. Hová lett az a régi tűz belőle? Korábban olyan udvarias volt! Miért nem vesz nekem meglepetéseket, mint annak a másik nőnek a pasija? Miért nem keres többet? Mikor költözünk nagyobb házba? A végtelenségig lehetne sorolni azokat az elvárásokat, amikkel belemegyünk egy kapcsolatba, mert szeretnénk hinni, hogy a másik az igazi, az egyetlen, akire egész életünkben vártunk. Aztán egyszeriben szembesülünk vele, hogy egyáltalán nem az. Mi meg ott állunk három (vagy még több) boldogtalan évvel a hátunk mögött, és nem értjük, hogy mit rontottunk el.

Feltétel nélküli szeretet

Jó lenne, ha képesek lennénk a tökéletes elfogadásra. Ha a másikat nem szeretnénk megváltoztatni, hanem úgy szeretni, ahogy van, az összes hibájával és erényével együtt. Feltétel nélkül. Amikor nincsenek elvárások, mindenki olyan lehet, amilyen, nincs szükség játszmákra, hazugságokra. Csak őszinteség létezik. Felemelő állapot lehet, nem igaz?

Nem a konfliktus halálos

Sokan fogják a heves vitákra és a „kiengesztelhetetlen ellentétekre” egy kapcsolat halálát. Azért ez elég furcsa, ha jobban belegondolsz. Két ember egymásba szeret, eltöltenek együtt hónapokat, éveket, vagy évtizedeket, és rengeteg dolog összeköti őket: az együtt átélt élmények, a közös emlékek, az együtt töltött nappalok és éjszakák, az együtt megoldott nehézségek, az életüket meghatározó események – és sok esetben még egy vagy több gyerek is.

A vagyont nem sorolom ide, mert az soha nem köt össze két embert, hanem mindig egy adott ember önmagához való viszonyulásának indikátora. Ha valaki ugyanis a másik ember pénze miatt lép be egy kapcsolatba, akkor eladja saját magát egy számára megfelelő áron (erre létezik egy külön szakma is már régóta), míg az, aki a közös vagyonra hivatkozva nem lép ki egy számára mérgező kapcsolatból, az valójában nem akarja feladni megszokott, kényelmes életszínvonalát a lelki békéjét hozó változásért cserébe. A vagyon mindig egy belső konfliktus enyhítésének (egyébként nem hatékony) eszköze lehet csak; két ember kapcsolatában nincsen szerepe.

Ne félj az ismeretlen, izgalmas dolgoktól

Az állandósult rutin a kapcsolatok csendes gyilkosa – állítja a szerző. Amikor egy idő után mindennap ugyanaz a program, vacsora közben már nem is azért kérdezed meg a párodtól, hogy mi történt aznap a munkában, mert tényleg érdekel, hanem inkább csak illendőségből. Vacsora után néztek egy filmet vagy sorozatot, de az is lehet, hogy kihagyjátok, és inkább rögtön kidőltök, annyira fáradtak vagytok. Péntek vagy szombat a szeretkezős este, de lassan már vágyat sem éreztek rá, hogy ágyba bújjatok egymással, annyira unalmassá vált az egész. Mindketten azon töprengtek, vajon hogyan juthattatok el idáig.

Az igazsás az, ahol feltételhez van kötve a boldogság és a szeretet, az nem párkapcsolat, hanem egyenlőre működő érdekkapcsolat, jól menő üzleti vállalkozás, ahol jelen pillanatban mindkét fél engedményeket tesz, tűr ezt meg azt annak érdekében, hogy ne kelljen szinglivé válnia újra.

Szerző:Udvari Fanni