Menü

Elválasztva – na de meddig?

A 21. században a kapcsolattartás színtere már nem korlátozódik személyes találkozásra. Ezért sűrűn szoktuk emlegetni a kapcsolatok elszemélytelenedését. Pedig ha a mostani helyzetben magunkba nézünk, mélyen belül mindenkit aggaszt egy kicsit, hogy mi lesz akkor, ha nem találkozunk senkivel. Ha sem a tágabb családdal, sem a barátainkkal, sem az ismerősökkel nem tudunk úgy kapcsolatot tartani. Meglehet, hogy egy szimpla napon eszünkbe sem jutna, hogy ez probléma. Egy szimpla napon nem is terveznénk találkozót az ország másik végében lévő barátainkkal vagy családtagjainkkal, és meglehet, hogy egyetlen bulira sem akarnánk elmenni. De maga a tény, hogy erre akkor sem lenne lehetőség, ha akarnánk, mégis meg tud rémíteni bennünket.

Nehéz helyzetben vannak azok, akik párjuktól, családjuktól távolabb élnek, vagy egyedül vannak egy háztartásban. Hiszen a személyes találkozóikat házon kívül teljesen vissza kell szorítaniuk. Így nem jöhet szóba, hogy elutazzanak a rokonokat meglátogatni, vagy átmenjenek a párjukhoz, aki talán nem is egy településen lakik velük. A közlekedés és a kimozdulás (mindeddig) nem hivatalos korlátozásának célja ugyanis pontosan ez: az érintkezés teljes meggátolása. Csakhogy amikor egy teljesen ingerszegény környezetben kell eltöltenünk a napjainkat, átállva csupa gépies viselkedésre, ingázva a munka és az otthon között, ugyanazok közé az emberek közé kényszerítve napokra, hetekre, nehezebb vigaszt találni olyan tevékenységekben, amelyek egykor talán még megnyugtattak volna. Nincs arra lehetőség, hogy legalább egy futó pillanatra összetalálkozzunk, néhány szót váltsunk, ezért más módot kell találni arra, hogy egymás kedélyállapotát is javítani tudjuk, illetve a szociális igényeink is kielégítésre találjanak.

Okosan és rendeltetésszerűen használva az internet adta lehetőségeket, valamilyen szinten csökkenthetjük a korlátainkat. Egyéni, és akár csoportos beszélgetéseket is tarthatunk, ezek variációit és az egyedi megoldásokat is a fantáziánkra bízhatjuk. Nyilván ez nem pótolja teljesen a társas interakciókat, de valamelyest enyhítheti a szorongásunkat. Ez egyébként is az egyik legfontosabb most, hiszen nem tudunk úgy erőt adni másoknak, ha mi magunk nem vagyunk stabilak. A családi kapcsolatok során fontos, hogy akkor is meríthessünk egymás pozitivitásából, ha nem találkozunk személyesen. Videóhívás, telefonhívás formájában is van erre lehetőség. Természetesen ugyanez érvényes a párkapcsolatokra. Szervezhetünk „közös” programokat videókapcsolaton keresztül, például közös mozgást, vacsorát, akár filmnézést is. Ezek a tevékenységek amúgy sem feltétlenül igénylik a személyes jelenlétet.

Mivel egy előre be nem látható, időkeretben nem megjelölhető távlatról beszélünk, nehéz behatárolni, hogy meddig van szükség a türelmünkre és egymás feltétlen támogatására. Ezért nagyon fontos, hogy minél tovább kitartsunk az emberi kapcsolataink minőségét illetően. Nem kell, hogy elszigetelődjünk egymástól, ezért, amennyire lehet, próbáljunk meg egymás támaszai lenni, még ha távolból is.

Arctalan zaklatók

A cyberbullying, vagyis internetes zaklatás, már hosszú évek óta égető probléma, amely megoldása vagy törvényi szabályozása még mindig nincs teljesen tisztázva.

Reklámok és a gyermekkori elhízás

A legtöbb reklám valami olyan hirdet, ami hizlal, ami cukros, ami lisztes, vagy zsíros, vagy tele töménytelen kalóriával, ám mindenesetre gyors egészségtelen élvezettel, a következmények nélkül. Egy hatéves nem érti, miért kéne spenótot ennie, mikor a neki ott a boltban a tejszelet meg a mogyorókrémes keksz, sokkal finomabb, s kit érdekel egy alma, ha kaphatna pudingot is, meg chipszeket.

Érzelemmentes kapcsolatok kontra magány?

A biztonsági játékok mindig is szerves részét képezték a napjainknak. A kényelem és a változástól való félelem sok helyzetben uralkodik el a döntéseink felett, de manapság a párkapcsolatok terén is sűrűn találkozhatunk ezzel a jelenséggel.

Miért nem jó a hirtelen kezdett testedzés?

A járványhelyzet és a sport kapcsolatáról érdekes karikatúrát láttam a közösségi oldalon.
A fotó szerint, amikor nincs karantén mindenki otthon lustul a tévé előtt, amikor otthon kell(enne) maradni, mindenki sportol mindenfelé. Bár jó ez az új szokás, ám lehetne mindig így, maradhatnának az emberek fittek akkor is, amikor az élet visszatért a rendes kerékvágásba

A sok állás veszélyei

Sok állásnak azt nevezhetjük, ha valaki a munkaideje több, mint 60%-ában áll, munkáját állva végzi. Sokat állnak egy helyben a bolti eladók, a tanárok, a pultosok és pincérek, a futószalagnál dolgozók, a biztonsági őrök, a fodrászok, szakácsok és még sorolhatnánk. Ezeknél a foglalkozásoknál különösen fontos odafigyelni a sok állással járó életmód veszélyeire.