Női hiszti - létezik?

A pszichológusok által emlegetett hisztéria és a köznapi nyelvben is előforduló hiszti nem teljesen fedik egymást. Éppen ezért nehéz megmondani, hogy a szó szoros értelmében beszélhetünk-e női hisztériáról, vagy egyáltalán, mihez van ennek a viselkedési formának vagy állapotnak köze. Ráadásul az, hogy ki mit ért ez alatt, az nagyban függ az előzetes tudásunktól, a benyomásainktól, előítéleteinktől és sztereotípiáinktól, amelyeket nem feltétlen saját magunk találtunk ki, hanem hallhattuk másoktól is, tanult módon is elsajátíthattuk mások viselkedése és megnyilvánulásai alapján, és beépíthettük a saját tudatunkba. Érdemes tehát először a saját álláspontunkkal tisztában lenni ahhoz, hogy vitát indíthassunk a témáról.

A hisztéria, mint pszichológiai fogalom, szervi okok nélküli, testi tünetekkel is járó erős érzelmi-lelki kitörésként fogható meg. Ebben a meghatározásban nagyon lényeges, hogy bár nincsenek szervi okok, tehát nem egy betegség vagy elváltozás váltja ki a heves állapotot, az mégis megnyilvánulhat testi tünetekben, ami lehet remegés, izzadás, szapora légzés, gyors pulzus, fejfájás, szédülés, és ezen tünetek sora még bővíthető. Ezek a tünetek teljesen akarattól függetlenül jelentkeznek, az érintett személy nem irányítja őket. Kisgyermekkorban nagyon jellemző, és nagyban összefügg a gyermek érdekérvényesítő, egocentrikus korszakával. Kamaszkorban a dac természetes velejárója.

Azonban a hétköznapi szóhasználatban élő hisztéria általában nem szól testi tünetekről, a lényege a heves érzelmi reakció, és a látszólag ok nélküliség. Ez azonban igencsak szubjektív álláspont lehet a részt vevők részéről. Az érzelmi túlfűtöttség és a heves reakció egy bizonyos szinten valóban jellemzőbb a nők körében. Ennek oka az összetettebb női gondolkodás, illetve a teljesen eltérő hormonális működés. A pszichológiai hisztéria éppen ezért nem illik a nőkre, hiszen egyfelől megfogható a viselkedésük biológiai okokban, másfelől pedig nem mindig jár testi tünetekkel, sőt. Tehát pszichológiai szempontból nem beszélünk túlnyomó női többségről a hisztéria témájában. Ugyanakkor a hétköznapi értelemben vett hisztit valóban jellemzőbbnek találhatjuk a nők körében.

Óvatosan azonban a nők megbélyegzésével, ilyen téren is! Ugyanis egyrészt nem irányított, nem feltétlenül akaratlagos viselkedésformáról van szó, amelyen tehát nem segít, csak súlyosbít a környezet rosszalló véleménye. Másrészt pedig általában a tünetek megfékezése, tehát a hisztérikus állapot visszafojtása csak elodázza, de nem szünteti meg ezt a viselkedést. Ezért nagyon fontos, hogy a helyes időben, a helyes körülmények között tudjuk kezelni ezt az állapotot. A nők hisztijében ugyanis az a közös, hogy általában gyors lefolyású, hirtelen állapot, míg a férfiak esetében sokkal lassabbnak látszik ez a folyamat, és sokkal nagyobb hatásai is vannak a jövőre. Hölgyeim, uraim, őszintén viszonyuljunk a helyzethez, és fékezzük előítéleteinket!

Varga Ágnes Kata