Menü
  • Elme és lélek
  • Női hiszti - létezik?

Női hiszti - létezik?

A pszichológusok által emlegetett hisztéria és a köznapi nyelvben is előforduló hiszti nem teljesen fedik egymást. Éppen ezért nehéz megmondani, hogy a szó szoros értelmében beszélhetünk-e női hisztériáról, vagy egyáltalán, mihez van ennek a viselkedési formának vagy állapotnak köze. Ráadásul az, hogy ki mit ért ez alatt, az nagyban függ az előzetes tudásunktól, a benyomásainktól, előítéleteinktől és sztereotípiáinktól, amelyeket nem feltétlen saját magunk találtunk ki, hanem hallhattuk másoktól is, tanult módon is elsajátíthattuk mások viselkedése és megnyilvánulásai alapján, és beépíthettük a saját tudatunkba. Érdemes tehát először a saját álláspontunkkal tisztában lenni ahhoz, hogy vitát indíthassunk a témáról.

A hisztéria, mint pszichológiai fogalom, szervi okok nélküli, testi tünetekkel is járó erős érzelmi-lelki kitörésként fogható meg. Ebben a meghatározásban nagyon lényeges, hogy bár nincsenek szervi okok, tehát nem egy betegség vagy elváltozás váltja ki a heves állapotot, az mégis megnyilvánulhat testi tünetekben, ami lehet remegés, izzadás, szapora légzés, gyors pulzus, fejfájás, szédülés, és ezen tünetek sora még bővíthető. Ezek a tünetek teljesen akarattól függetlenül jelentkeznek, az érintett személy nem irányítja őket. Kisgyermekkorban nagyon jellemző, és nagyban összefügg a gyermek érdekérvényesítő, egocentrikus korszakával. Kamaszkorban a dac természetes velejárója.

Azonban a hétköznapi szóhasználatban élő hisztéria általában nem szól testi tünetekről, a lényege a heves érzelmi reakció, és a látszólag ok nélküliség. Ez azonban igencsak szubjektív álláspont lehet a részt vevők részéről. Az érzelmi túlfűtöttség és a heves reakció egy bizonyos szinten valóban jellemzőbb a nők körében. Ennek oka az összetettebb női gondolkodás, illetve a teljesen eltérő hormonális működés. A pszichológiai hisztéria éppen ezért nem illik a nőkre, hiszen egyfelől megfogható a viselkedésük biológiai okokban, másfelől pedig nem mindig jár testi tünetekkel, sőt. Tehát pszichológiai szempontból nem beszélünk túlnyomó női többségről a hisztéria témájában. Ugyanakkor a hétköznapi értelemben vett hisztit valóban jellemzőbbnek találhatjuk a nők körében.

Óvatosan azonban a nők megbélyegzésével, ilyen téren is! Ugyanis egyrészt nem irányított, nem feltétlenül akaratlagos viselkedésformáról van szó, amelyen tehát nem segít, csak súlyosbít a környezet rosszalló véleménye. Másrészt pedig általában a tünetek megfékezése, tehát a hisztérikus állapot visszafojtása csak elodázza, de nem szünteti meg ezt a viselkedést. Ezért nagyon fontos, hogy a helyes időben, a helyes körülmények között tudjuk kezelni ezt az állapotot. A nők hisztijében ugyanis az a közös, hogy általában gyors lefolyású, hirtelen állapot, míg a férfiak esetében sokkal lassabbnak látszik ez a folyamat, és sokkal nagyobb hatásai is vannak a jövőre. Hölgyeim, uraim, őszintén viszonyuljunk a helyzethez, és fékezzük előítéleteinket!

Varga Ágnes Kata

  • A rovat további cikkei

6 jel, hogy valaki csak akkor keres, amikor szüksége van rád – így ismerheted fel az érdekkapcsolatokat

Vannak emberek, akiknek mindig van egy kedves szavuk hozzánk, de valahogy csak akkor jutunk eszükbe, amikor szükségük van valamire. Egy szívességre, egy jó tanácsra, egy kis segítségre vagy egyszerűen valakire, aki meghallgatja őket. Amíg adni tudunk, fontosak vagyunk számukra, ám amikor nekünk lenne szükségünk támogatásra, hirtelen elfogynak a hívások és az üzenetek. Az egyoldalú kapcsolatok felismerése nem mindig könnyű, de néhány árulkodó jel segíthet tisztábban látni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

A fájdalom, amelynek nincs határideje – október 15. a perinatális gyász világnapja

Vannak veszteségek, amelyekről nehéz beszélni, amelyekre sokszor nincsenek megfelelő szavak, és amelyek fájdalma évekkel később is ugyanúgy ott élhet a szülők szívében. Október 15-én a perinatális gyász világnapján azokra a gyermekekre emlékezünk, akiknek túl rövid idő jutott ezen a világon, és azokra a családokra, akiknek meg kellett tapasztalniuk a gyermekük elvesztésével járó felfoghatatlan fájdalmat.

Nem tudok lefogyni, pedig szeretnék – A fogyás pszichés akadályai

Sokan érzik úgy, hogy minden vágyuk a fogyás, mégsem képesek tartós eredményt elérni. Hiába az elhatározás, a diéta és a motiváció, valami újra és újra megakadályozza az életmódváltást. A fogyás pszichés akadályai gyakran jelentős szerepet játszanak ebben a folyamatban. De miért olyan nehéz lefogyni, ha valóban szeretnénk?

Mit tehetünk a demencia ellen? A megelőzés már jóval idősebb kor előtt elkezdődhet

A demencia sok család számára már nem egy távoli, ismeretlen betegség. Elég csak egy idős hozzátartozóra gondolni, aki korábban mindenre emlékezett, pontosan tudta, mikor kinek van a születésnapja, vagy éppen ugyanazt a történetet mesélte el újra és újra – aztán egyszer csak bizonytalanná váltak ezek az emlékek. Ilyenkor az ember óhatatlanul elgondolkodik azon, vajon lehetett volna-e bármit tenni korábban, és mi az, amit mi magunk megtehetünk azért, hogy minél tovább megőrizzük szellemi frissességünket.