Menü

Mennyi minőségi időt töltünk együtt?

De mi is az a minőségi idő, amit egyre kevesebbet töltünk a másikkal állítólag? Nem definíciószerűen mondva, az együtt töltött tartalmas időt, egymásra irányuló figyelmet, az aktív közös tevékenységet jelenti. A fogalmat Gary Chapman alkotta meg, akárcsak az 5 szeretetnyelv fogalmát. Chapman magyarországi látogatásáról annak idején mi is írtunk.

Ez a tartalmas közös időtöltés mindenkit érint, mondhatjuk, hogy a bölcsőtől egészen a sírig. A gyermekkel töltött közös idő hiánya csaphat vissza a későbbiekben leginkább. Egyrészt befolyásolja későbbi személyiségének alakulását már az első hónapoktól együtt töltött idő, másrészt akár az is fontos lehet, hogy a mi iránymutatásunk alapján a gyermeket megóvjuk például a virtuális világ okozta veszélyektől. Elkerülhetetlen persze az, hogy helyt kell állnunk a munka frontján is, és a családos anyák és apák emellett persze háztartást is vezetnek, ám szakértők egyértelműen állítják, nem a mennyiség, hanem a minőség számít ebben az esetben. És ezt a gyermek is értékelni fogja. Másrészt, sablonos, de az idő gyorsan repül. A munka megvárhat, a gyermek azonban gyorsan növekszik, és a vele töltött idő nem vész el. Megfordítva ezt, ami időt elveszít a szülő a gyermekkel, azt már sosem szerzi vissza.

De ha túllépünk csak a szülő-gyermek viszonyon, akkor azt látjuk, hogy a család is milyen kevés időt tölt együtt. Sőt, kimutatások arra jutottak, hogy akkor is inkább a napi rutint futják át, vagy közösen vásárolnak be. Ez semmiképpen sem minőségi idő, akár Gary Chapmanre gondolunk, akár a magunk józan eszével magyaráznánk ezt a fogalmat. Egyre több családban hallom azt, hogy akár már a közös filmnézés egy vasárnapi délután is sokat jelent a famíliában mindenkinek. Kezdeti lépésnek mindenestre jó, pláne ha nem csak néma bámulása megy a képernyőnek, hanem esetleg beszélgetnek is. A legjobb persze az lenne, ha elhagynánk a házat vagy legalábbis a televízió előtti teret (és most ideértem a számítógépet vagy az okostelefont is), és úgy csinálnánk valami közöset, akár egy jó főzésről, akár valóban egy házon kívüli közös, mozgással járó programról van szó. Igazából, tudjuk, hétköznap sokkal kevesebb az idő, de a hétvégéknek valami ilyesmiről kellene szólniuk.

B.T.

Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás

Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.

Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?

Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?

A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt

Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.

A reggeli története: szükségből mindennapi szokás

Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.

Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?

A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?