Ismerd fel az energiavámpírt!

Az energiavámpírt onnan ismered fel, hogy kiszívja belőled az energiát. Abból építkezik, hogy gyakorlatilag elszívja a te pozitívumaidat, jókedvedet, lelkesedésedet, mert ő ettől érzi jobban magát. Mintha ezzel táplálkozna.

Ezeknek az embertípusoknak több fajtájával is volt már dolgom. A kedvencem a barátnő, aki ha találkozunk, egy szóval nem kérdi, hogy vagyok, ám a találkozó végéig – ameddig bírom, de szinte órákon át – a saját egészségügyi, anyagi, párkapcsolati problémáit darálja, a sok negatívumot, amin keresztülment ő és a családja. Vele soha semmi jó nem történt és nem is fog, neki szerencsétlen az élete és mindenki más problémája, vagy betegsége eltörpül az ő életéhez képest.

A másik ilyen embertípus a folyton helyesbítő, kiigazító. Mindent jobban tud, mindenben jobb nálam, eleve ügyesebb. Ha én lefutom 2 óra alatt a félmaratont, ő 1 óra 40 perc alatt, ha én olvasni kezdek egy könyvet, ő már rég kiolvasta, ha valami szóba kerül, ő pontosan ismerteti a részleteket és, hogy mi hogy van valójában. Túl akarja szárnyalni azt, amit mondok, még akkor is, ha hazudnia kell hozzá.

Hiába mesélek el egy jó vagy vidám sztorit, nem fogja lelkesedéssel és jókedvvel fogadni, inkább kijavít, vagy rákontrázik, hogy nagyobbat tudjon mondani. Folyamatosan megkérdőjelez, beleköt a mondanivalóba, vagy helyesbít.

Energiavámpír kategória az a kolleganő is, aki folyton rosszkedvű, mondhatni haragszik a világra, semmi sem jó neki, mert minden és mindenki rossz, mindenkiben megkeresi és persze meg is találja a hibát. Beszélgetésekben nem vesz részt a kávészünetben, de messziről figyel és időnként odamond ezt-azt, esetleg apróbb beszólásokat ejt el, vagy gúnyos megjegyzéseket tesz. Az ilyen ember nincs kibékülve magával és az életével, a depresszió határán mozog és nem kifelé törekszik mászni ebből a gödörből, hanem másokat is magával rántani. Egyszerűen azért, hogy másoknak se legyen jobb kedve.

Hogy ezek ellen az embertípusok ellen hogyan lehet védekezni, az számomra is jó kérdés. Mindegyikben egy nem jó a közelükben lenni, és nem jó velük beszélgetni. a közös: Elkerülni lenne tanácsos, de nem mindig lehetséges, hiszen egy kollega, vagy családtag napi szinten az életünk része, ott van velünk, mellettünk, nem lehet nem észrevenni. Egy mosoly, egy kedves apróság, vagy illedelmes gesztus nem segít. Én sajnos nem találtam el a megoldást, így próbálok arra törekedni, hogy elengedjem a fülem mellett a negatívumaikat, hiszen felismertem és elfogadtam, hogy ezeknek az embereknek saját magukkal van problémájuk és nem velem.

Segíteni pedig csak azon lehet, aki maga is szeretné.