Menü

"Gyógyító" közhelyek

A szólások, közmondások, szállóigék és egyéb állandó nyelvi formák az élet alapigazságainak megfogalmazása céljából jöttek létre. Olyanok, mint egy lélektani recept, vagy egy mantra, amit elmondhatunk, ha rosszul áll a szénánk. És persze, kiválóan jön olyan esetekben, amikor valaki más van nehéz helyzetben, esetleg bajban, és a mi tanácsunkat kérné. Egy ilyen kérésre, ha közhelyes mondással reagálunk, azzal gyakorlatilag semmit nem teszünk. Rendkívül óvatos és megfontolt lépés, minimális felelősséggel. Mondunk valamit, talán meg is nyugtatjuk vele az illetőt, de semmi olyanra nem biztatjuk, ami balul is elsülhet. Semmi olyan, amire később visszautalhatnak.

Ha alaposabban belegondolunk, lényegében a közismert mondások hajtogatása egy önvédelmi mechanizmus része is lehet. Csak figyeljük meg, milyen egyszerűen vágjuk rá egy általunk elkövetett hibára azt, hogy "minden úgy történt, ahogyan történnie kellett". Könnyű úgy elhárítani a ránk háruló felelősséget, hogy "ez így volt megírva". Elvégre, ha mi csak végrehajtók vagyunk egy nálunk magasabb hatalom élet-tervében, akkor hogyan is hibáztathatna bennünket bárki?

Vannak azok a közhellyé vált mondatok, amelyek pedig azt a célt szolgálják, hogy motiváljanak bennünket a céljaink elérésében. Ismerősen csenghetnek az olyan idézetek, hogy "Merj nagyot álmodni!", vagy "Semmi sem lehetetlen", vagy "Csak az bukhat el, aki meg sem próbálja". Valószínűleg ezeket azért szeretjük ismételgetni, hogy a kihívások jelentőségét megváltoztassuk. Szeretnénk, ha minden célunk elérése azon múlna, mennyi energiát fektetünk a hozzá vezető útba. Ezzel úgy érezzük, csökkentettünk a nehézségén, s egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá. A probléma az, hogy sajnos ez nem minden esetben igaz, és ha nem kezeljük reálisan az ehhez hasonló kihívásokat, ha nem látjuk, hogy a nehézségeket nemcsak a mi hozzáállásunk alakítja ki, akkor elég könnyen eshetünk szerepzavarokba, vagy találkozhatunk önértékelési gondokkal, nem is beszélve a csalódásról.

A közhelyként számon tartott, minden élethelyzetre alkalmazható szólásoknak valóban van hatásuk az életszemléletünkre, ezáltal a lelki egészségünket is befolyásolják. Viszont nem érdemes azt várni, hogy az ilyen mondatok mindenre megadják a választ, és megfejtik az élet nagy rejtelmeit. Elvégre ezek is csak ugyanolyan emberek gondolatai, amilyenek mi is vagyunk.

Varga Ágnes Kata

Az iskolai erőszak megelőzése közös ügy: miért kulcsfontosságúak a prevenciós előadások az iskolákban?

Az iskolai erőszak évek óta az oktatás egyik legsúlyosabb kihívása Magyarországon és világszerte. Bár a közvélemény leginkább a fizikai bántalmazás eseteire figyel fel, a probléma ennél jóval összetettebb. A csúfolódás, a kiközösítés, a megalázás, a fenyegetés, valamint az interneten zajló zaklatás ugyanúgy komoly lelki sérüléseket okozhat a gyermekeknek, mint a tettlegesség.

A sashiko: több mint japán ruhajavítási vagy hímzési technika

A Textilművészet világában kevés olyan eljárás létezik, amely egyszerre hordoz gyakorlati, esztétikai és filozófiai jelentést. A Sashiko pontosan ilyen. Első pillantásra csupán apró, ismétlődő öltésekből álló japán hímzésnek tűnhet, valójában azonban jóval több ennél: a takarékosság, a kitartás, a fenntarthatóság és az emberi gondoskodás szimbóluma.

A DINKWAD-jelenség a fiatalok körében – amikor a karrier, a szabadság és a kutya kerül előtérbe

Az elmúlt években egyre gyakrabban bukkan fel a közösségi médiában és a társadalomtudományi diskurzusban a „DINKWAD” kifejezés, amely az angol Double Income, No Kids, With A Dog rövidítése. Magyarul nagyjából úgy fordítható: „két jövedelem, gyerek nélkül, de kutyával”.

Két keréken az egészségért és a bolygóért

A kerékpározás egyre több ember számára válik a mindennapi közlekedés praktikus és fenntartható formájává. A bicikli nemcsak a fizikai és mentális egészséget támogatja, hanem a városi légszennyezés és a forgalmi terhelés csökkentésében is fontos szerepet játszik.

A digitális zaj ellen: 6 offline tevékenység, ami 2026-ban aranyat ér

A digitális túlterheltség, az állandó értesítések és a rövidülő figyelmi ciklusok hatására egyre több kutatás és gyakorlati trend mutat ugyanabba az irányba: az emberek tudatosan visszatérnek az analóg, offline tevékenységekhez.