Menü

"Gyógyító" közhelyek

A szólások, közmondások, szállóigék és egyéb állandó nyelvi formák az élet alapigazságainak megfogalmazása céljából jöttek létre. Olyanok, mint egy lélektani recept, vagy egy mantra, amit elmondhatunk, ha rosszul áll a szénánk. És persze, kiválóan jön olyan esetekben, amikor valaki más van nehéz helyzetben, esetleg bajban, és a mi tanácsunkat kérné. Egy ilyen kérésre, ha közhelyes mondással reagálunk, azzal gyakorlatilag semmit nem teszünk. Rendkívül óvatos és megfontolt lépés, minimális felelősséggel. Mondunk valamit, talán meg is nyugtatjuk vele az illetőt, de semmi olyanra nem biztatjuk, ami balul is elsülhet. Semmi olyan, amire később visszautalhatnak.

Ha alaposabban belegondolunk, lényegében a közismert mondások hajtogatása egy önvédelmi mechanizmus része is lehet. Csak figyeljük meg, milyen egyszerűen vágjuk rá egy általunk elkövetett hibára azt, hogy "minden úgy történt, ahogyan történnie kellett". Könnyű úgy elhárítani a ránk háruló felelősséget, hogy "ez így volt megírva". Elvégre, ha mi csak végrehajtók vagyunk egy nálunk magasabb hatalom élet-tervében, akkor hogyan is hibáztathatna bennünket bárki?

Vannak azok a közhellyé vált mondatok, amelyek pedig azt a célt szolgálják, hogy motiváljanak bennünket a céljaink elérésében. Ismerősen csenghetnek az olyan idézetek, hogy "Merj nagyot álmodni!", vagy "Semmi sem lehetetlen", vagy "Csak az bukhat el, aki meg sem próbálja". Valószínűleg ezeket azért szeretjük ismételgetni, hogy a kihívások jelentőségét megváltoztassuk. Szeretnénk, ha minden célunk elérése azon múlna, mennyi energiát fektetünk a hozzá vezető útba. Ezzel úgy érezzük, csökkentettünk a nehézségén, s egy lépéssel közelebb vagyunk hozzá. A probléma az, hogy sajnos ez nem minden esetben igaz, és ha nem kezeljük reálisan az ehhez hasonló kihívásokat, ha nem látjuk, hogy a nehézségeket nemcsak a mi hozzáállásunk alakítja ki, akkor elég könnyen eshetünk szerepzavarokba, vagy találkozhatunk önértékelési gondokkal, nem is beszélve a csalódásról.

A közhelyként számon tartott, minden élethelyzetre alkalmazható szólásoknak valóban van hatásuk az életszemléletünkre, ezáltal a lelki egészségünket is befolyásolják. Viszont nem érdemes azt várni, hogy az ilyen mondatok mindenre megadják a választ, és megfejtik az élet nagy rejtelmeit. Elvégre ezek is csak ugyanolyan emberek gondolatai, amilyenek mi is vagyunk.

Varga Ágnes Kata

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.