Menü

Feltétlenül kell a gyereknek insta profil?

Nyilván tudom, hogy a legnépszerűbb közösségi oldalak használata korhatárhoz kötött, azonban ez könnyen kijátszható (bár ezt nem javaslom), hogy felkerülhessen a kiskorú profilja, fiókja a világhálóra, de miért is? Vagy ha már itt tartunk, tovább megyek: muszáj digitális családdá válnunk és annyi képet kiposztolnunk?

Tudom, hogy ami nincs a fészen, az nem is létezik, meg se történik és más gyereke is fent van, nehogy az enyém lemaradjon… de mégis, felelősségteljes döntés – kérdezem – feltenni a gyermekeinkről azt a rengeteg fotót a közösségi oldalakra? Kiszolgáltatni másoknak? Mi értelme van annak, hogy az újszülöttnek email-címe, fész- és insta-profilja legyen?

Ami felkerül egyszer a világhálóra, az bizony örökre ott is marad. Ezt a mondatot jól feejmbe véstem egy előadás kapcsán és szívesen leírnám háromszor ide egymás után. Azokat a kisgyerekes fotókat - pláne meztelenül a babakádban – amiket (a gyermek személyiségi jogait sértve) felteszünk e netre, mert annyira cuki, örökségként át is adjuk a gyermekeinknek, ami később kellemetlen lehet számukra, vagy ami a nagyobb veszély: kiszolgáltatjuk őket idegeneknek, roppant nagy veszélynek tesszük ki őket. Azokat a fotókat már soha többé nem tudjuk letörölni.

A gyerekünknek is van magánügye, van joga az intim szférához és ez a digitális világra is vonatkozik! Nem szabad kiszolgáltatni őt a világhálón és később sem szabad kontroll nélkül „ott felejteni” a tablet, laptop, mobiltelefon előtt, szabadon „kószálva” a digitális világban.

Figyeljük a gyerekeinket, amikor videót néznek vagy játszanak, a nagyobbak pedig ne a szobájukban egyedül használják az internetet, ahol nem tudunk rájuk odafigyelni.

Nem egyszer láttam, hogy a gyerek kérte, hogy ne fotózzák, mert nem akart facebook sztár lenni és nem szerette a rá irányított telefonokkal készített videokat sem, a szülők pedig erőltették! Ha a gyerek azt kéri, ne fotózzuk, vagy ne osszunk meg róla képet, akkor ezt maximálisan tartsuk tiszteletben, azt meg pláne, hogy más szülő gyermekéről engedély nélkül nem osztunk meg fotókat. Alap.

Sose értettem azokat a szülőket, akik meztelen fényképeket tesznek fel a netre a gyerekeikről. Egy percre se felejtsük el, mekkora veszélynek tesszük ki ezzel a gyerekeinket, ezért semmi keresnivalója nincs a világhálón a meztelen babafotóknak! Magunkról sem teszünk ki fürdőkádas képet, sem olyat, amin meztelenek vagyunk, akkor a gyermekeinkről se tegyük!

Egyrészt, mert majd pedofilok tölthetik le, ahogyan attól a legtöbben joggal félnek, illetve a meztelen test teljes magánügy, mindig is az volt.

A gyerekeinkről feltett fotók kapcsán joggal teszi fel a kérdést a szakértő: „kiknek tesszük ki ezeket a posztokat? Kikről szól ez az egész?” Nem a gyerekekről, az biztos, hanem sokkal inkább magunkról. Mert dicsekedni akarunk. Mert másoknak tudniuk kell, milyen szép, okos, aranyos gyerekeink vannak. Biztos, hogy helye van a világhálón minden első pillanatnak? Nem fizetünk érte egyszer nagy árat?

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni

Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?