„Ennyiért nem érdemes átöltözni”

„Öt kilométerért nem érdemes átöltözni” – mondta egy barátnőm évekkel ezelőtt egy kávézóban, és annyira megütötte a fülemet ez a kijelentés, hogy azóta is a fülemben cseng. Nemrégiben egy ugyanerről szóló cikkel találkoztam a világhálón és eszembe jutott egykori barátnőm véleménye, s az, mennyire bántónak éreztem ezt a kijelentést, minden futó nevében.

Senki sem félmaratonnal kezdte a futást, nem úgy születtünk, hogy mindjárt 10 km-t futottunk és nem is szabad úgy tenni, mintha sosem lett volna olyan korszaka az életünknek, amikor az első 3-4-5 kilométernek is örülhettünk.

Tíz éve futok, maratont is, mégis emlékszem, hogy háromszor kezdtem újra a nulláról. Szülések, műtét, egészségügyi problémák, sérülés-húzódás, pár hónap futásmentes kényszerpihenő, felépülés, újrakezdés. 2 km-rel. Aztán 3-mal. Többször kezdtem újra a semmiről és hoztam vissza a formámat arról a szintről, amikor 2km is öröm volt. De jártam úgy is, hogy a 2 km se ment. Sétáltam haza, pityeregve, húzva a bal lábam, mert annyira fájt a csípőm, s azzal léptem be az ajtón, hogy én már sose fogok többé futni.

Az első fájdalommentes kilométereknek úgy tudtam örülni, mint később a maratonnak. Az élet többször is visszadobott a startvonalhoz, az első méterekhez, a kezdetekhez, ahonnan újra fel kellett építeni magam. Akkor a 2-3 km is életmentő érzés volt.

Ez jutott eszembe akkor, amikor ismerősöm hozzám dobta, hogy 5km-ért nem érdemes elindulni. De érdemes. Nagyon is érdemes. Az az 5km fájdalommentesen óriási táv egy újrakezdőnek. Az az 5 km óriási táv egy túlsúlyos embernek, aki ha csak a felét sétálja, felét kocogja, akkor is pont 5 km-rel többet tett, mint aki csak fekszik otthon a kanapén.

A kocogás és a gyaloglás kombinációjával remekül fel lehet építeni az első 5 kilométert, amit majd szépen fokozatosan követheti a többi. Az 5 km pont 5-tel több, mintha semmit sem csináltunk volna. Az 5 kilométer már 12 és fél kör egy 400-as futópályán! Az 5km 30-40 perc folyamatos, kitartó mozgás. Ha heti háromszor, négyszer lefut valaki 5km-t, az 15-20 km-t jelent egy héten!

Arról nem is beszélve, hogy 5km-en emberek versenyt nyernek rekordidővel beleadva apait-anyait, 5km-t lehet résztávedzés jellegűen megfutni, ami maga az egyik legkegyetlenebb edzésforma, vagy lehet hegynek is felfutni 5km-t, máris nem tűnik ez olyan egyszerűnek, bagatellnek, igaz?

A futók sokszor abba a hibába esnek, hogy azt gondolják az a jobb, minél többet futnak, pedig ez közel sem igaz.

Kezdő, vagy újrakezdő futókat a fotelből felállítva, 5 km is bámulatos, tisztelni való távolság. Ehhez is hatalmas akaraterő és kitartás kell. 5km-rel el lehet kezdeni az átváltozást. 5 km azt jelenti, hogy nem vagyunk hajlandóak tovább egy fizikai nihilben élni. 5 km egy döntés, ami tele van lehetőségekkel.