Menü

Érdemes-e beolvadni a tömegbe, csak hogy jó viszonyban légy egy csoporttal?

A kérdés pedig valójában az, hogy a személyiségünk belső jegyei egyeznek-e a csoport arculatával, és ha igen, milyen mértékben. Ez ugyanis meghatározza, hogy a csoporton belül milyen helyzetbe, szerepbe kerülünk. Ezek a szerepek nem állandóak, és nem mintaszerűek, de van néhány sztereotip tag, aki minden csoportban kiválasztásra kerül. Ilyen például az origó, vagyis a csoport középpontja. Ő könnyen mozgat szálakat, mindenkivel kapcsolatot tud tartani, és valahogy mindenki úgy érzi, hogy vele jó viszonyban kell lenni. Vannak hallgatók, akik általában ritkábban szólnak hozzá a közös beszélgetésekhez, kevesebbszer szorgalmazzák a találkozást, és a csoportot inkább egyének összességeként kezelik, nem egy nagy egészként, ami megtörhetetlen. Egyenként jól tudnak kommunikálni a tagokkal, de a csoportban meglehetősen hallgatagok. És sajnos minden csapatban vannak olyanok, akikre valahogyan másképp néznek. Vagy azért, mert valamilyen elvárásoknak nem felelnek meg, vagy azért, mert nincsenek olyan jó kapcsolatban a többiekkel.

Mit kell tenni, ha érzed, hogy te vagy az, aki eltér a többiektől? Érdemes feladni a személyiséged kis részét azért, hogy a közösség tagjai közé jobban be tudj illeszkedni? Valójában nem. De természetesen lehet tenni azért, hogy csökkenjen az a gát, ami elválaszt a teljes beilleszkedéstől. Készülhetsz a közös témákból, érdeklődhetsz a többiek iránt, lehetsz kedves, előzékeny, és fordulhatsz bizalommal a társakhoz. Ez mind nem is olyan nehéz, csak némi odafigyelést igényel. De a szokásaidat és a viselkedésedet, az elveidet megváltoztatni csak azért, hogy mások kedvében járj, sohasem szabad.

Vegyünk néhány konkrét példát! Ha a csapat, amelynek részese vagy, sűrűn szeret eljárni egymáshoz, esetleg együtt buliznak, közös programokat szerveznek, akkor jó, ha a programok legnagyobb részében te is részt veszel. Hogy miért? Mert ha áldozol rájuk a szabadidődből, azt később értékelni fogják. De ha az események során valami olyanra szeretnének rávenni, ami ellenkezik a meggyőződéseddel, akkor azt finoman visszautasíthatod, lelkiismeret-furdalás nélkül. A véleményed elfogadása az ő feladatuk, de annak tálalása a tiéd. Lehet úgy is véleményt nyilvánítani, hogy senkit sem bántasz meg vele. Fontos azonban, hogy légy ebben a kérdésben elég határozott. És hidd el, csak azért, mert van olyan dolog, amiben nem szeretnél részt venni, még nem biztos, hogy benned van a hiba. De ha igazán igyekszel, hogy kellemes társaság légy, akire számíthatnak, előbb-utóbb biztosan kedvelni fognak azért, amilyen vagy. Nem kell ezért megváltoznod.

Varga Ágnes Kata

Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell

Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.

„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa

Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?