Menü

„Ki mint él, úgy ítél”

Nyilvánvalóan nem illik senki külsejére, vagy életmódjára megjegyzést tenni, akárhányadik hambit is kéri a barátnőm a mekiben, vagy rendel desszertnek túrós palacsintát ismerősünk felesége az étteremben, akikkel négyesben vacsorázni mentünk. Soha nem fordulna meg a fejemben egy rossz vagy bántó gondolat sem, mikor egy borzasztó elhízott anyuka ücsörög a játszótéri padon és nem kel fel a gyerekéhez, mert látszik, hogy nehezére esne a mozgás.

Megszoktuk már, ha cigizik egy szülő, mert nem éri szó a ház elejét és a gumicukrokkal, chipsekkel, túró rudival, cukros joghurttal, jégkrémmel és nápolyival, félkész bolti étellel megtömött bevásárlókocsi sem szúr szemet senkinek. Természetes.

Ha az elhízott szülő kismillió posztban teszi ki a gyereke szülinapi zsúrját a cukordrazsés ünnepi csoki tortával vagy öt liter cukros üdítővel, az aranyos.

Az azonban közellenség, aki reggel futni megy. Ha kiposztolja, hogy salátázik, akkor koplal. Ha odafigyel a vitaminbevitelre, akkor „megteheti, van rá pénze”. Aki figyel, hogy a gyereke kevés édességet egyen, az hibbant és rosszat akar a gyerekének. Aki nem részegedik le egy buliban, mert tudja, hogy az alkohol tönkrevágja az egész heti edzését, az különc. Aki a rokoni, karácsonyi, húsvéti, szülinapi, névnapi, akármilyen napi zabálásban nem partner, az biztos kényes fényevő. Aki mindenmentes konyhán él, mert mondjuk étel-érzékeny, az finnyás. Aki nem issza 5 cukorral a kávéját, vagy nem hajlandó „na csak most itt előttünk egyszer” cukros vajas-krémes tortát habzsolni, az gúny tárgya és nyugodtan lehet kollektíven csesztetni egész este.

Az él a köztudatban, hogy a sportos lányok boldogtalanok, éhesek és agyongyötrik magukat órák hosszat az edzőteremben, holott ez szerintem nagyon sok esetben ostoba általánosítás.

Azt gondolják, a csinos és sportos nők nem esznek, holott ez óriási tévhit, mert edzés mellett nemcsak, hogy rendesen, rendszeresen és tudatosan táplálkoznak, számolva a makrókat figyelve zsírt és olykor kalóriát, de még maguk is főznek, hiszen a készételek, éttermi menük közel sem a céljaiknak megfelelő ételek és azokat nem engedhetik meg maguknak. A hagyományos koszton élők azt gondolják a zabkása valami francos, ízetlen étel, fűrészporhoz hasonló és a saláta mindig egyhangú, unalmas zöldlevél kupac.

Pedig a zabkása nagyon finom és számtalan módon variálható étel, a salátákat pedig a csirkén, halakon, tojáson, mozzarellán, fetasajton kívül fel lehet dobni szőlővel, körtével, almával, céklával, olajbogyóval, kefíres, joghurtos vagy almaecetes, olívaolajos öntetekkel és még számtalan más finomságokkal.

Mindig máshogy lehet ízesíteni a zabkását és máshogy készítjük el a salátát (megjegyzem mindegyik ötperces mutatvány) mégis az szól meg ezért másokat, aki minden vasárnap kabátos húst eszik ugyanolyanra sütött, fagyasztóból kibontott, zsírban tocsogós sült krumplival. Ahelyett, hogy zabkorpába panírozna és édesburgonyára váltana, amit kevés olajjal sütőben sütne.

A sportos, diétázós lányok napi szinten megkapják, hogy „hova fogysz már” és a „sose eszel rendes kaját?” kérdéseket. A filterekkel kipingált „instasztárok” kategóriába nem kell tévesen besorolni azokat, akik csak 1 órácskát magukra szánnak a 24 órából munka és gyerek mellett, és elmennek edzeni, amikor már vagy még alszik a család, amikor pedig a tányérjukra nézünk, sokszínű, egyszerű ételeket látunk, amik nem azt jelentik, hogy egy fél sárgarépán tengődnek reggeltől estig. Mivel sportolnak, mint említettem, így esznek is, s mivel diétáznak, mint említettem, főznek is. Ergo a sportos csajok nem koplalnak és nem is lusták.

Elfogadom a másik életvitelét, de azért bántani egy-egy csinos nőt, mert edzeni jár, megállapítani, hogy „mert biztos nincs jobb dolga” és leírni, hogy valószínűleg éhes és boldogtalan, ez beskatulyázás és alaptalan, sőt bántó. Olyannyira bántó, mint lekövérezni, lehájasozni valakit, akiről nem tudhatjuk, hogy egészségtelen életmód, egy friss szülés, vagy betegség okozza a látható pluszkilóit. Mint ahogyan azt sem tudhatja neki, hogy aki hajnal fél ötkor kel és futni megy, amíg a családja alszik (hogy ne tőlük vegye el az időt), majd zabkását főz és csirkét ebédre zöldségekkel, meg tonhalsalátát vacsorára, annak ez milyen áldozatot jelent. Ahogy másokat megítélünk, az bennünket minősít. És pont.

Martinka Dia

Ezeket az ételeket soha ne adja a kutyájának!

Sokan úgy tekintenek kutyájukra, mint a család teljes jogú tagjára, ezért természetesnek tűnik, hogy néha megosztják velük az asztalról maradt falatokat. Egy kedves pillantás, egy csóváló farok, és máris a kedvenc négylábú kap egy kis jutalmat. Azonban nem minden emberi fogyasztásra alkalmas étel biztonságos a kutyák számára.

Japán gyaloglás: az egyszerű séta, ami meglepően hatékonyabb lehet a napi 10 000 lépésnél

A legtöbben tisztában vannak vele, hogy a rendszeres mozgás fontos, de a mindennapokban mégis nehéz következetesen időt szakítani rá. Van, aki a lépésszámlálót figyeli és a napi 10 000 lépést próbálja teljesíteni, másoknak viszont már egy hosszabb séta is komoly kihívást jelent a rohanó hétköznapokban. Erre a problémára kínál egy egyszerű, mégis hatékony alternatívát a japán gyaloglás módszere.

Szabadság útközben – a lakókocsis élet előnyei és kihívásai

A lakókocsis élet sokak számára egyet jelent a teljes szabadsággal. Reggel a Hungary Balaton partján ébredni, másnap már az horvát tengerpartján vacsorázni, miközben az otthonunk mindig velünk van – ez valóban különleges életforma. De vajon tényleg olyan idilli ez az életforma, mint amilyennek a közösségi médiában látszik?

Tényleg a hibáinkból tanulunk?

Az emberi élet természetes része a tévedés. Már gyermekként megtapasztaljuk, hogy az első lépések bizonytalanok, elesésekkel járnak, mégis ezek vezetnek el ahhoz, hogy magabiztosan tudjunk járni. Ugyanez igaz életünk minden területére: a tanulásban, a munkában, a kapcsolatokban és a személyes fejlődésben is.

Az iskolai erőszak megelőzése közös ügy: miért kulcsfontosságúak a prevenciós előadások az iskolákban?

Az iskolai erőszak évek óta az oktatás egyik legsúlyosabb kihívása Magyarországon és világszerte. Bár a közvélemény leginkább a fizikai bántalmazás eseteire figyel fel, a probléma ennél jóval összetettebb. A csúfolódás, a kiközösítés, a megalázás, a fenyegetés, valamint az interneten zajló zaklatás ugyanúgy komoly lelki sérüléseket okozhat a gyermekeknek, mint a tettlegesség.