Hizlal-e a boldogság?

Amellett, hogy létszükséglet, ezáltal elmulaszthatatlan része a napjainknak, még azt is elmondhatjuk, hogy a módja sem mindegy. Persze, nem azért élünk, hogy együnk, de ha úgy eszünk, ahogyan azt a szervezetünk megkívánja, akkor jelentősen meg is hosszabbíthatjuk, vagy megkönnyíthetjük az életünket. No de, ha az a bizonyos boldogság ránk talál, hajlamosak vagyunk elfelejtkezni mindenféle étkezési rutinról, szabályról. Ez többféle módon is lehet káros.

Van, akinek az étkezése rendszertelenebbé válik, ha boldog. Nem eszik, amikor nem éhes, és rengeteget eszik, amikor igen. Az pedig elképzelhetetlen, hogy oda is figyeljen arra, mit fogyaszt, de ki is tudna úgy odafigyelni, hogy meg sem tudja mondani, mikor fog enni legközelebb?

Más kategória az, amikor valaki annyira boldog, hogy szinte semmit sem eszik. Ilyenkor olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetben, amelyek szinte teljes mértékben elnyomják az éhségérzetet, ezáltal az illető nem csábul el még akkor sem, ha gusztusosan illatozó, friss pékáru mellett halad el. Ez egy rövid ideig akár fogyást is eredményezhet nála, ám hosszú távon ez nem marad meg. A szervezet ugyanis tartalékoló üzemmódba kapcsol, és mindent elraktároz, ami csak bekerül.

És az emlegetett hízékonyak, akik a boldogságtól háromszoros fogyasztóvá válnak, szintén nehéz helyzetben vannak. Amikor valamilyen örömteli dolog éri őket, jobban kívánják a különböző ételeket, általában olyanokat, amelyek nem túl egészségesek. A helyzetüket nehezíti az is, hogy gyakran maguk is rátesznek erre egy lapáttal: megjutalmazzák magukat egy csokival, fagyival, sütivel, beülnek egy étterembe a barátaikkal, és ezek a tevékenysége kegy rövid időre rendszeressé is válnak. Ami megnyugtató lehet azok számára, akik ételmegszállottá válnak, ha boldogok, az az, hogy ez egy ideiglenes állapot. A szervezetünk ugyanis nem termeli ugyanazokat a hormonokat ugyanolyan mennyiségben hosszabb ideig, vagy ha mégis, arra előbb-utóbb a szervezetünk nem reagál majd olyan intenzíven.

Az más kérdés, hogy kezdünk mindent az evéssel összekapcsolni: családi vacsora a bizonyítványosztáskor, ballagási ebéd, ünneplés egy étteremben, ha munkahelyi sikereket érünk el, születésnapi lakomák, baráti sütögetések, lakásavató grillparty… Az ember rendkívül leleményes, ha az étkezési kultúrájáról van szó. Viszont ilyen esetekben sem szabad, hogy mértéktelenség legyen rajtunk úrrá. Lehet ünnepelni egy ízletes sajttál felett is, egy frissen facsart gyümölcslével is ugyanúgy koccinthatunk, és egy zöldséges mártogatós is sok lehetőséget rejt a baráti társaságok számára.

Tehát nem, nem maga a boldogság hizlal fel minket, hanem a boldogsággal összepárosított káros étkezési szokások. Rendkívül jó hír azonban, hogy nem is nagy erőfeszítéssel megelőzhetjük az okozott kárt.