Menü

Miért ítélünk a külső alapján?

Számos szólás tartalmazza azt a nagy igazságot, hogy akármilyen emberek is vagyunk, mindig a lehető legegyszerűbb az lesz, ha valakiről a külseje miatt állítunk valamit. Néha ez az egész nem is tudatos, csupán annak az eredménye, hogy az érzékszerveink sokkal előbb hajlamosak egy ítéletet létrehozni a fejünkben, mint a racionálisabb, árnyaltabb gondolataink. És ez a külső alapján kialakult kép nem olyan könnyen kitörölhető vagy figyelmen kívül hagyható, mint azt gondolnánk. Hiszen a benyomást, ami mindig is ott lesz valamilyen szinten, ez alapján a kép alapján alkotja meg az agyunk.

De miért is? Az ember szeme alapvetően a szépet, a harmonikusat, az esztétikusat fogadja be legkönnyebben, magyarul az kelt benne jó érzést, ami ezeknek a kritériumoknak megfelel. Szeretjük a szimmetrikus, de különleges arcokat, a szép és finom vonalakat és vonásokat, és az ízlésességet. A külső alapján belső tulajdonságokra asszociálunk, teljesen tudatunkon kívül. Ha pedig valakinek a külseje pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, szinte rögtön megszavazzuk neki a bizalmat, és olyan tulajdonságokat társítunk hozzá ismeretlenül, amelyek vonzóak a számunkra. Ha nagyon mély benyomást tesz ránk valakinek a külseje, akkor később nem a tettei alapján fogjuk felülírni a véleményünket róla, hanem a véleményünk alapján értékeljük és ítéljük meg a cselekedeteit. Ez általában pozitív irányba billenti a mérleget olyankor, amikor valaki nagyon tetszik nekünk, és negatív irányba olyankor, ha ez a külseje iránt érzett szimpátia nincs meg bennünk. Ez nem probléma önmagában, de azért érdemes óvatosnak lenni, hiszen az ítélőképességünket igencsak próbára teszi.

Nemcsak első látásra vagyunk hajlamosak a külsőségek alapján ítélni, hanem tartós véleményt is formálunk folyamatos, csupán vizuális benyomások alapján. Erre egy nagyon jó példa lehet egy többször megismétlődő eladó-vásárló viszony. Ugyanis ebben az esetben előfordulhat, hogy a két fél semmilyen tulajdonságára nem derül fény, viszont a többszöri találkozás többszöri külső benyomást jelent. Ez alapján pedig az emberek nagy része úgy gondolkodik, hogy jobban szereti azt az eladót/pultost/pincért, aki számára szebbnek tűnik. És ez fordítva is így van, a kellemes vizuális élményt nyújtó vevő szimpatikusabb lesz az őt kiszolgáló személynek. De ez a legtöbb állásinterjún, felvételin is így van: a szimpátiát a külső alapján meghozott ítéletek alakítják ki, a szimpátia pedig igen jelentős az ilyen esetekben. Tehát, bárkire is szeretnénk jó benyomást tenni, nem elég csak az intellektualistásunkkal, tudásunkkal, műveltségünkkel és kedvességünkkel lenyűgözni, hiszen mindezek csak később derülnek ki számára. A külsőnknek is sugároznia kell valamit. Ez a valami pedig leginkább az igényesség, hiszen ez az, amiért tehetünk. Persze ettől még nem biztos, hogy a másik szépnek és szimpatikusnak fog találni minket, de még mindig jobb ezért is a lehető legtöbbet megtenni, mint várni és végül csalódni.

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?