Menü

Miért ítélünk a külső alapján?

Számos szólás tartalmazza azt a nagy igazságot, hogy akármilyen emberek is vagyunk, mindig a lehető legegyszerűbb az lesz, ha valakiről a külseje miatt állítunk valamit. Néha ez az egész nem is tudatos, csupán annak az eredménye, hogy az érzékszerveink sokkal előbb hajlamosak egy ítéletet létrehozni a fejünkben, mint a racionálisabb, árnyaltabb gondolataink. És ez a külső alapján kialakult kép nem olyan könnyen kitörölhető vagy figyelmen kívül hagyható, mint azt gondolnánk. Hiszen a benyomást, ami mindig is ott lesz valamilyen szinten, ez alapján a kép alapján alkotja meg az agyunk.

De miért is? Az ember szeme alapvetően a szépet, a harmonikusat, az esztétikusat fogadja be legkönnyebben, magyarul az kelt benne jó érzést, ami ezeknek a kritériumoknak megfelel. Szeretjük a szimmetrikus, de különleges arcokat, a szép és finom vonalakat és vonásokat, és az ízlésességet. A külső alapján belső tulajdonságokra asszociálunk, teljesen tudatunkon kívül. Ha pedig valakinek a külseje pozitív érzelmeket vált ki belőlünk, szinte rögtön megszavazzuk neki a bizalmat, és olyan tulajdonságokat társítunk hozzá ismeretlenül, amelyek vonzóak a számunkra. Ha nagyon mély benyomást tesz ránk valakinek a külseje, akkor később nem a tettei alapján fogjuk felülírni a véleményünket róla, hanem a véleményünk alapján értékeljük és ítéljük meg a cselekedeteit. Ez általában pozitív irányba billenti a mérleget olyankor, amikor valaki nagyon tetszik nekünk, és negatív irányba olyankor, ha ez a külseje iránt érzett szimpátia nincs meg bennünk. Ez nem probléma önmagában, de azért érdemes óvatosnak lenni, hiszen az ítélőképességünket igencsak próbára teszi.

Nemcsak első látásra vagyunk hajlamosak a külsőségek alapján ítélni, hanem tartós véleményt is formálunk folyamatos, csupán vizuális benyomások alapján. Erre egy nagyon jó példa lehet egy többször megismétlődő eladó-vásárló viszony. Ugyanis ebben az esetben előfordulhat, hogy a két fél semmilyen tulajdonságára nem derül fény, viszont a többszöri találkozás többszöri külső benyomást jelent. Ez alapján pedig az emberek nagy része úgy gondolkodik, hogy jobban szereti azt az eladót/pultost/pincért, aki számára szebbnek tűnik. És ez fordítva is így van, a kellemes vizuális élményt nyújtó vevő szimpatikusabb lesz az őt kiszolgáló személynek. De ez a legtöbb állásinterjún, felvételin is így van: a szimpátiát a külső alapján meghozott ítéletek alakítják ki, a szimpátia pedig igen jelentős az ilyen esetekben. Tehát, bárkire is szeretnénk jó benyomást tenni, nem elég csak az intellektualistásunkkal, tudásunkkal, műveltségünkkel és kedvességünkkel lenyűgözni, hiszen mindezek csak később derülnek ki számára. A külsőnknek is sugároznia kell valamit. Ez a valami pedig leginkább az igényesség, hiszen ez az, amiért tehetünk. Persze ettől még nem biztos, hogy a másik szépnek és szimpatikusnak fog találni minket, de még mindig jobb ezért is a lehető legtöbbet megtenni, mint várni és végül csalódni.

Önmagad ellensége vagy?

Önmagam ellensége vagyok, amikor halogatom valamilyen számomra nem olyan kedves dolognak az elvégzését, még akkor is, ha tudom, hogy nekem kell azt megcsinálnom, s majd kapkodni fogok, s közben hibázhatok is.

Ölelésterápia

A világ egyik legjobb dolga, érzése, mikor megölel a párunk, nyakunkba csimpaszkodik a gyerekünk, átölelnek a szüleink, vagy mi öleljük át a nagyszüleinket. Csupán mert jó. De, hogy ezzel mennyi mindent adunk, talán nem is gondolnánk. Mit is adhat egy ölelés?

Egy boldog kapcsolat hizlal?

Minél boldogabb a párkapcsolat, vagy házasság, a tagjai annál jelentősebb túlsúllyal gyarapodnak. Vajon van ebben igazság?

Szeretet vagy megszokás?

Költözni, iskolát váltani, szakítani és elválni nem egyszerű. Nemcsak azért, mert maga az esemény megviseli az embert, hanem azért is, mert a megszokott helyszínek, személyek, élethelyzetek új értelmet nyernek, új színt kapnak. És olykor ez nehezebb érzelmi állapotot idéz elő, mint a megrázkódtatás maga. Tehát jó, ha időben felismerjük a különbséget a valódi kötődés és a megszokás között.

A túlsúly lelki hatásai

Kutatások kimutatták, hogy a súlyfelesleggel küzdő tinik szervezete fele annyi tesztoszteront termel, mint a normál súllyal rendelkező társaik. És ez nem, hogy jobb lesz ahogy idősödnek, hanem egyre rosszabb