Mi vagy ki alakíthat ki jó csoportot?
- Dátum: 2019.06.25., 06:53
- Varga Ágnes Kata
- állapot, cél, csapat, csoport, csoportdinamika, egyesület, együttes, együttműködés, életstílus, élmény, érdek, iskola, kapcsolat, munka, negatív, pozitív, probléma, psziché, pszichológia, sport, szakkör, szerepek, tagok, tudat, vezető, zene, zenekar
Óvodás korunktól fogva közösségre, szociális életre nevelnek minket, arra ösztönözve, hogy egymást támogatva, segítve próbáljunk meg beilleszkedni. Az iskolában, egyetemen, munkahelyen mindezek új értelmezést nyernek, hiszen a közösségi érdekek és az egyéni érdekek közti tökéletes lavírozgatás játssza a főszerepet a csoportalakításban. Viszont vannak bizonyos tényezők, amelyek, ha pozitívan tudnak kiütközni, akkor jó és összetartó csapatot tudnak formálni.
Közös érdeklődés
Ez leginkább a sportegyesületek, zenekarok, táncegyüttesek esetében mérvadó kritérium. Hiszen egy adott dolog (zene, sport) szeretete kovácsolja össze a csapatot. De teljesen hétköznapi csoportosulások esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb az összetartás olyan emberek között (akár munkahelyen is), ahol van egy közös érdeklődési kör. Ettől ugyanis több lesz a közös téma, és többféle közös programot lehet szervezni.
Közös cél
Különösen olyan csoportok esetében fontos, amelyek rendszeresen megmérettetik magukat, vagy esetleg egy adott állapotba szeretnének eljutni. Ez iskolai szakkörök, munkacsoportok esetén a leggyakoribb, de megfigyelhető sportegyesületeknél is. Az, amit csapatszellemnek hívnak ilyen esetekben, az igazából nem más, mint a közös cél felé való törekvés egyéni áldozatokkal. Ez az áldozatvállalás egymásért pedig nem történhet hiába, kell valami, ami miatt megéri. És ha ez megvan, esetleg még eredménye is van, akkor az képes egy nagyon összetartó csapatot létrehozni.
Közös élmény/emlék/trauma
Talán a trauma kissé drasztikusan hangzik, de pont ennyire szélsőséges tud lenni ez a dolog néha. Hiszen sokszor az tesz egy csapatot igazi, jó, dinamikus csapattá, hogy annak tagjai már elszenvedtek valami különösen jó vagy különösen rossz élményt együtt. Az emlékezet ugyanis sokat alakít a csoportok összetartásán. Ha van valami, amire közösen emlékezhetnek, az olyanná teszi őket, mint egy család. Emiatt erősebbé válnak a kötelékek a tagok között.
Közös probléma
Ahol egy nehézség legyőzése formálja meg a csoportot, ott mindig önzetlenebbek és érzékenyebbek tudnak lenni a tagok. Ez pedig egymás felé nagyobb tiszteletet eredményez, ami egy csoportban az egyik fő szükséglet.
Jó vezetők
Ebbe a fogalomba szinte minden belefér. Mert mitől jó a vezető? Például alázatos, a közös cél érdekében dolgozik, de nem él vissza a pozíciójával. Ez érvényes munkahelyi főnökökre, tanárokra, edzőkre, zenekarvezetőkre, és mindenkire, aki egymaga egy nagyobb csapatot fog össze, de azoknak tagjai felett nem uralkodni akar, hanem tenni értük és velük valamit.
Tehát nem elég összetömörülni valamiért, kellenek bizonyos körülmények, amelyek lehetővé teszik az olajozott működést.
Hol kezdődik a munkamánia? – Amikor a munka átveszi az irányítást
A munka a legtöbb ember életében fontos szerepet tölt be: biztonságot ad, önmegvalósítást nyújt, keretet ad a mindennapoknak. Problémáról azonban akkor beszélünk, amikor a munka nem egy életterület a sok közül, hanem kizárólagos értékmérővé válik.
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.