Menü

Mi vagy ki alakíthat ki jó csoportot?

Óvodás korunktól fogva közösségre, szociális életre nevelnek minket, arra ösztönözve, hogy egymást támogatva, segítve próbáljunk meg beilleszkedni. Az iskolában, egyetemen, munkahelyen mindezek új értelmezést nyernek, hiszen a közösségi érdekek és az egyéni érdekek közti tökéletes lavírozgatás játssza a főszerepet a csoportalakításban. Viszont vannak bizonyos tényezők, amelyek, ha pozitívan tudnak kiütközni, akkor jó és összetartó csapatot tudnak formálni.

Közös érdeklődés

Ez leginkább a sportegyesületek, zenekarok, táncegyüttesek esetében mérvadó kritérium. Hiszen egy adott dolog (zene, sport) szeretete kovácsolja össze a csapatot. De teljesen hétköznapi csoportosulások esetében is megfigyelhető, hogy nagyobb az összetartás olyan emberek között (akár munkahelyen is), ahol van egy közös érdeklődési kör. Ettől ugyanis több lesz a közös téma, és többféle közös programot lehet szervezni.

Közös cél

Különösen olyan csoportok esetében fontos, amelyek rendszeresen megmérettetik magukat, vagy esetleg egy adott állapotba szeretnének eljutni. Ez iskolai szakkörök, munkacsoportok esetén a leggyakoribb, de megfigyelhető sportegyesületeknél is. Az, amit csapatszellemnek hívnak ilyen esetekben, az igazából nem más, mint a közös cél felé való törekvés egyéni áldozatokkal. Ez az áldozatvállalás egymásért pedig nem történhet hiába, kell valami, ami miatt megéri. És ha ez megvan, esetleg még eredménye is van, akkor az képes egy nagyon összetartó csapatot létrehozni.

Közös élmény/emlék/trauma

Talán a trauma kissé drasztikusan hangzik, de pont ennyire szélsőséges tud lenni ez a dolog néha. Hiszen sokszor az tesz egy csapatot igazi, jó, dinamikus csapattá, hogy annak tagjai már elszenvedtek valami különösen jó vagy különösen rossz élményt együtt. Az emlékezet ugyanis sokat alakít a csoportok összetartásán. Ha van valami, amire közösen emlékezhetnek, az olyanná teszi őket, mint egy család. Emiatt erősebbé válnak a kötelékek a tagok között.

Közös probléma

Ahol egy nehézség legyőzése formálja meg a csoportot, ott mindig önzetlenebbek és érzékenyebbek tudnak lenni a tagok. Ez pedig egymás felé nagyobb tiszteletet eredményez, ami egy csoportban az egyik fő szükséglet.

Jó vezetők

Ebbe a fogalomba szinte minden belefér. Mert mitől jó a vezető? Például alázatos, a közös cél érdekében dolgozik, de nem él vissza a pozíciójával. Ez érvényes munkahelyi főnökökre, tanárokra, edzőkre, zenekarvezetőkre, és mindenkire, aki egymaga egy nagyobb csapatot fog össze, de azoknak tagjai felett nem uralkodni akar, hanem tenni értük és velük valamit.

Tehát nem elég összetömörülni valamiért, kellenek bizonyos körülmények, amelyek lehetővé teszik az olajozott működést.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?