Menü

Segítség, kiégtem!

Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt, kimerült, a munkája már nem okoz örömet, kiégett? A kiégés (nem túl szép szó) oka gyakran a túlhajszolt életmód, a sok idegesség, a rengeteg határidő, a mindig és mindenhol megfelelni akarás, a munkahelyi és otthoni túlterheltség. Sokszor úgy érezzük, elfogyott az életerőnk, kimerülté váltunk, már semmi sem érdekel, és nem lelkesít úgy, mint régen. Már nem élvezzük, hanem végig szenvedjük a napjainkat, kedvetlenül érkezünk a munkahelyünkre és alig várjuk, hogy véget érjen, pedig máskor jól éreztük ott magunkat? Mindenképpen fel kell töltekeznünk testileg-lelkileg! Egy kis lélekgyógyászat… Azt gondolom, nem haszontalan téma.

Ha nincs szervi bajunk és betegségünk, s a panaszokat nem egészségügyi dolgok okozzák, akkor sokkal inkább pszichés problémáról beszélünk. A kiégettség ebben a teljesítményorientált társadalomban sajnos egyre gyakrabban lép fel és egyre nehezebb vele megküzdeni.

A kiégettséget, ürességet, enerváltságot azzal tudjuk megelőzni vagy orvosolni, ha sokkal több kikapcsolódást, pihenést, szórakozást engedünk meg magunknak, változtatunk az életvitelünkön és megpróbálunk úgy táplálkozni, hogy elkerüljük a vitaminhiányt. A dohányzás csak ront a helyzeten, ahogy a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Azt segíthet ha egy jól kialakított rendszer, egy jól felépített ütemterv, heti vagy havi beosztás, amiben helyet kap a kirándulás, az olvasás, a sport, egy-egy családi program hétvégén, egy este a barátokkal, egy mozi, egy kis kertészkedés, egy biciklitúra, egy koncert, és hasonlók.

Jót tehet a relaxáció, a meditáció, a jóga. Iktassuk be a hétköznapokba! A leírt és megtervezett menetrendhez pedig ragaszkodjunk, és ne tartsuk luxusnak a pihenést, kikapcsolódást. A stressz ellen nehéz védekezni, hiszen sok dolog nem rajtunk múlik. Ilyenek a túlzottan magas követelmények a munkahelyen, a többműszakos és éjszakai munka, az alacsony jövedelem, a rossz munkahelyi légkör, társaság és nem megfelelő kommunikáció, a magánéleti vagy anyagi természetű problémák és egyéb félelmek.

Segít, ha az ember magába néz és végig gondolja, hogy hol csúszott el az egész… Miért kedvetlen, mi nyomasztja, mi hiányzik az életéből, hogyan szeretne élni, mire van szüksége a boldogsághoz. Ha felismeri a tüneteket, az már egy nagy lépés a megoldás felé. Ha nem oldja meg a problémát a kikapcsolódás, az új szokásrend, az új hobbi, egy új munkahely, akkor viszont érdemes szakember segítségét kérni.

Overparenting, amikor a szülői szeretet túlzásba esik

Sokakban felmerül a kérdés, akik gyermeket nevelnek, hogy vajon elég, amit nyújtunk nekik, vagy éppen túl sokak vagyunk nekik?! Az overparenting egy túlzásba vitt gondoskodás.

A társasjáték terápiás ereje

A társasjátékok népszerűsége az utóbbi években hatalmasat nőtt – és nem véletlenül. A közös játék nemcsak szórakoztat, hanem kézzelfogható szociális és mentális előnyökkel is jár. Közelebb hozza az embereket egymáshoz, segít a stressz levezetésében, fejleszti a gondolkodást és támogatja a lelki jóllétet.

Életet menthet egy kis doboz – Miért nélkülözhetetlenek a szén-monoxid- és füstjelzők?

A szén-monoxid és a tűz a két legveszélyesebb, mégis gyakran észrevétlen otthoni kockázat közé tartozik. A szén-monoxid színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely akár percek alatt komoly mérgezést okozhat. A dohányfüsttel ellentétben nem csípi a szemet, nem vált ki köhögést – egyszerűen csak belélegezzük anélkül, hogy tudnánk róla.

Hat jel, hogy magas EQ-val rendelkező vezetővel dolgozunk

A munkahelyi légkör egyik legmeghatározóbb tényezője az irányítók személyisége és viselkedése – nem feltétlenül csak a szakmai hozzáértés vagy a határozottság számít. Egészen más dimenzióban mozog az, aki igazán jól bánik a csapatával, felismeri a különbséget az „irányítok” és „inspirálok” között: ez nem más, mint a magas érzelmi intelligencia, vagyis a magas EQ.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).