Menü

Segítség, kiégtem!

Ki ne érezte volna már, hogy elfáradt, kimerült, a munkája már nem okoz örömet, kiégett? A kiégés (nem túl szép szó) oka gyakran a túlhajszolt életmód, a sok idegesség, a rengeteg határidő, a mindig és mindenhol megfelelni akarás, a munkahelyi és otthoni túlterheltség. Sokszor úgy érezzük, elfogyott az életerőnk, kimerülté váltunk, már semmi sem érdekel, és nem lelkesít úgy, mint régen. Már nem élvezzük, hanem végig szenvedjük a napjainkat, kedvetlenül érkezünk a munkahelyünkre és alig várjuk, hogy véget érjen, pedig máskor jól éreztük ott magunkat? Mindenképpen fel kell töltekeznünk testileg-lelkileg! Egy kis lélekgyógyászat… Azt gondolom, nem haszontalan téma.

Ha nincs szervi bajunk és betegségünk, s a panaszokat nem egészségügyi dolgok okozzák, akkor sokkal inkább pszichés problémáról beszélünk. A kiégettség ebben a teljesítményorientált társadalomban sajnos egyre gyakrabban lép fel és egyre nehezebb vele megküzdeni.

A kiégettséget, ürességet, enerváltságot azzal tudjuk megelőzni vagy orvosolni, ha sokkal több kikapcsolódást, pihenést, szórakozást engedünk meg magunknak, változtatunk az életvitelünkön és megpróbálunk úgy táplálkozni, hogy elkerüljük a vitaminhiányt. A dohányzás csak ront a helyzeten, ahogy a mértéktelen alkoholfogyasztás is. Azt segíthet ha egy jól kialakított rendszer, egy jól felépített ütemterv, heti vagy havi beosztás, amiben helyet kap a kirándulás, az olvasás, a sport, egy-egy családi program hétvégén, egy este a barátokkal, egy mozi, egy kis kertészkedés, egy biciklitúra, egy koncert, és hasonlók.

Jót tehet a relaxáció, a meditáció, a jóga. Iktassuk be a hétköznapokba! A leírt és megtervezett menetrendhez pedig ragaszkodjunk, és ne tartsuk luxusnak a pihenést, kikapcsolódást. A stressz ellen nehéz védekezni, hiszen sok dolog nem rajtunk múlik. Ilyenek a túlzottan magas követelmények a munkahelyen, a többműszakos és éjszakai munka, az alacsony jövedelem, a rossz munkahelyi légkör, társaság és nem megfelelő kommunikáció, a magánéleti vagy anyagi természetű problémák és egyéb félelmek.

Segít, ha az ember magába néz és végig gondolja, hogy hol csúszott el az egész… Miért kedvetlen, mi nyomasztja, mi hiányzik az életéből, hogyan szeretne élni, mire van szüksége a boldogsághoz. Ha felismeri a tüneteket, az már egy nagy lépés a megoldás felé. Ha nem oldja meg a problémát a kikapcsolódás, az új szokásrend, az új hobbi, egy új munkahely, akkor viszont érdemes szakember segítségét kérni.

Magyar konyha újragondolva

A magyar konyha gazdag hagyományai nem zárják ki az egészségtudatos szemléletet, sőt, megfelelő átalakítással jól illeszthetők a modern életmódhoz. A kérdés nem az, hogy lemondjunk-e róla, hanem az, hogyan tudjuk okosan újragondolni ezeket a recepteket.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Kutyapanzió: nyugodt megoldás, amikor kedvencünk felügyeletre szorul

A modern életvitel sokszor olyan helyzeteket teremt, amikor a gazdik átmenetileg nem tudnak gondoskodni négylábú társukról. Legyen szó nyaralásról, üzleti útról vagy váratlan elfoglaltságról, a kutyapanziók egyre népszerűbb megoldást kínálnak.

A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége

A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?